Gabi néni, a hegedűtanár zeneórára viszi a kisfiát, amikor a mellettük elhaladó teherautóról – hopp – leesik egy nagy csomag. „ÁLLATELEDEL” – olvassák a feliratot, a címzett pedig a Fővárosi Állat- és Növénykert. Most mi tévők legyenek? Mivel épp tanítási szünet van, elhatározzák, hogy elviszik a csomagot a címzetteknek. Amíg az állatkertet keresik, rengeteg élményben van részük. Odaérnek vajon? Kikkel találkoznak útközben? Megkapják az állatkert lakói a nekik szánt csomagot?

Alekszandr Ivanovics Kuprin (1870-1938), az orosz realizmus neves képviselője, 1897-ben írta meg híres elbeszélését, az „Allez”-t. Főhőse Nora, a lovas akrobata, aki egy vándorcirkuszban nő föl, és felnőttként maga is a cirkusz előadásainak résztvevője lesz. Az első szó, amit gyermekként megjegyez, az „Allez!”, mely klasszikus cirkuszi vezényszó, jelentése: “előre!”. Amikor megismerkedik a náluk vendégszereplő bohóccal, Menottival, azonnal beleszeret. A híresség kezdetben viszonozza Nora szerelmét, ám később elutasítóvá, és kicsapongóvá válik. Miután Nora rajtakapja őt, tehetetlenül próbálja visszahozni a szerelmet életükbe és leszámolni vetélytársnőivel, Menottitól azonban csak gúnyos mosolyokat kap viszonzásul. Nora végül kétségbeesésében felmászik az ablakpárkányra, és — miközben az életben utoljára kiadja a vezényszót: „Allez!” – kiveti magát az ablakon. Kuprin műve tűnődés a szerelem természetéről, annak különböző alakváltozásairól, a test és a lélek állandó konfliktusáról egy olyan egyedi világgal és szabályrendszerrel rendelkező környezetben, mint a cirkusz világa.Az előadás egy különleges nemzetközi színházi workshop keretében jön létre a fiatal, magyar művészeket tömörítő Y Csoport és Gulnaz Balpeisova, kazah származású orosz rendezőnő közös munkájaként.

 A teremtés története - utcaszínházi produkció
Színházunk nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a szinte mindenki által ismert bibliai teremtéstörténetet olyan eszközökkel mutassa be, amelyek a színház legeredendőbb formáit idézik meg. Valódi közösségi élmény generálására teszünk tehát kísérletet, hiszen ebben a „Nyitott Tér”-ben megvalósuló előadásban a nézők nem csak „néznek”, hanem időnként velünk együtt játszanak, táncolnak, vagy keltenek életre színpadképeket. 
A Soltis Lajos Színház több külföldi színházzal együtt vesz részt egy olyan nemzetközi projektben, aminek célja a tudásátadás, vagyis hogy mindenki tanuljon mindenkitől. Az itt szerzett technikák és tapasztalatok gazdagítják ezt a közösségi színházi előadást, amiben óriásbábok, gólyalábas színészek, interaktív játékok segítik a mind teljesebb színházi élmény létrejöttét. 
Előadásunk igazi kultúrcsemege is, hiszen a keresztény motívumrendszer, a magyar archaikus népi imádságok szövegvilága, illetve eredeti héber szövegek éppúgy részei az előadásnak, mint a keleti színházi tradíciókból merítő mozdulatrendszer, a klezmer zenék, yiddish táncok, vagy a riói jelmezek és maszkok. 
Az előadás korhatár nélküli, majdnem egy órányi felejthetetlen közös élményt ad szabadtéren és nagyobb belső terekben egyaránt.

Kik ma az Álmodozók akikről Bernardo Bertolucci filmje mesél, vannak olyan emberek akik még ártatlanul hisznek abban, hogy a világ jobb lehet?Ebben az elidegenedett korban hol található az igazi lázadás? Hajlamosak vagyunk átlépni a kispolgári kereteinken és lázadni?Vajon ott van a lázadás a színházakban, a szabadság képzelt terében? 

Duna Táncműhely

– Ivan Viripajev új és teljesen hihetetlen története az örök és egyszerű emberi értékekről szól – a házasságról, a szeretetről, a családról – ezúttal egy hollywoodi film mai nyelvezetét felhasználva. Az álmaink – a mi munkánk, amit bármi áron jól kell beteljesítenünk – mondja az Álomgyár kapcsán Viktor Rizsakov rendező, aki Viripajev számos darabját vitte már sikerre, így a Nemzetiben látható Részegeket is. A kortárs orosz szerző korábbi darabjaihoz hasonlóan a 2011-ben írt Álomgyár (Dreamworks) is a beteljesületlen emberi álmokról, a szeretet utáni vágyról szól, ám ebben az esetben a hollywoodi filmek stílusát idézve, játékos iróniával beszél ezekről a komoly, a mai embereket mélységesen érintő kérdésekről.

a Budapest Táncszínház produkciója
Doze (Dózis)
Álmaink ködös történetei, és vágyaink a mindennapi éberségében egy állandóan egyensúlyozó világot teremt e két különböző létállapot között. A Dózisban, Jiri olyan világot mutat be, amely az álom határát feszegeti. Nem merülünk el teljesen az álom mélységeiben, egy űrben tartózkodunk, mely tele van meglepetésekkel. Ahogy sodródunk, szunyókálunk, és lassan közeledünk az ébredéshez.
Gloomy Latitudes (Komor Mozgásterek)A “Komor mozgásterek” egyszerű módját ábrázolja annak, hogyan lehet az ember ellenálló a valósággal szemben.
Megtalálni a szökési lehetőségeket a jelen, múlt és jövő ismeretlen tereibe, számtalan különböző módon.
A legkiválóbb metódus ezen kérdésekről az önmagunkkal való beszélgetés.
Ez lenne az igazi lényege annak, mi történik testünkben, miközben mozgunk, és non-verbális kommunikációt folytatunk önmagunkkal vagy a körülöttünk lévő láthatatlan lényekhez ugyanabban az időben.
A nézőnek így lehetősége nyílik, hogy tanúja legyen és megtapasztalja a világ mozgó társalgását, mely beszél és költeményt formál a mozdulatokból.
Jiří Pokorny 2003-ban csatakozott az NDT2-höz, majd 2006-tól az NDT1 táncosaként folytatta karrierjét. Számos híres koreográfussal dolgozott együtt, mint Jiří Kylián, Paul Lightfoot, Sol Léon, Mats Ek, Chrystal Pite és Ohad Naharin. Emellett koreográfál az NDT2-nél és tanárként dolgozik az NDT Move In Programjában, ahogy a Mediterraneo táncfesztiválon, az olasz Architanz-nál.

az Álomszínház Társulat előadása, dr. Parádi József vezetésével Sokaknak van olyan tapasztalata, hogy életének egy megrekedt szakaszából egy álma segítette ki. Ilyen álmokat várunk.

Sokaknak van olyan tapasztalata, hogy életének egy megrekedt szakaszából egy álma segítette ki. Ilyen álmokat várunk.

A különleges előadás a szőttes készítésének több évszázados hagyományát idézi meg. A fonalak szépsége, a színek sokasága, a szövés ritmusa, és maga a szövő ember kezének mozdulatai ritmizálják a játékot. Konkrét szövegek helyett zenei effektek, dallamok, énekek és a tárgyakkal előhívott ritmusok teremtenek egy különleges zenei világot a produkciónak.
A babaszínházi előadások fontos része a lezáró közös játék, a produkció eszközeit, illetve hasonló tárgyakat próbálhatnak ki a gyerekek, s ezalatt felidézik a darab számukra érdekes játékait.Köszönet Balázs Katalinnak, aki a szőnyeget szőtte, és Sümegi Elemérnek, aki a hangszerek készítéséhez nyújtott segítséget.