Egy táncos, egy bábos, egy látványtervező, meg A hattyúk tava. Báb, tánc, test, tárgy. És színpad.  Báb és test, bábos és táncos versengenek egymással, vagy épp alkotnak egységet, mígnem eltűnnek a határok élő és élettelen között. Küzdenek egymással, keresik egymást, játszanak és átváltoznak egy tükörsima felületen, amelyet bármelyik pillanatban felkavarhat egy hívatlan harmadik… Kálmán Eszter látványtervező Bercsényi Péter bábművésszel és Dányi Viktória táncossal használta fel A hattyúk tava motívumait egy asszociatív, a színházi eszközöket kreatívan vegyítő előadásban.Kálmán Eszter A hamupipőke című előadásával mutatkozott be először rendezőként a hazai közönség előtt. Ebben a produkcióban nem volt egyetlen élő szereplő sem, a tárgyakkal viszont olyan világot teremtett, amelyben fel sem merült az emberi jelenlét hiánya. A fiatal látványtervező azóta több saját produkcióval is szerepelt már a Trafóban, mindegyik előadását olyan vizualitás jellemezte, amellyel ritkán találkozunk színházi közegben. A Justine-ben képregény és film eszközeivel és hatásaival dolgozott, az  N mint Nosferatuban pedig olyan egyszerű tárgyak animálásával, mint egy lufi, egy fekete köpeny vagy egy papírdoboz-város teremtett sejtelmes világot.
A tó szintén erős vizualitást ígér, de a rendező ismét új eszközökhöz folyamodik. Ezúttal mind a díszletet, mind a kellékeket a táncos és a bábos határozzák meg, a körülöttük levő világot egymáshoz való viszonyuk alakítja. A hattyú és az őt kereső herceg figurája folyamatosan cserélődik a szereplők között, de hattyúvá válhat egy kéz, egy törölköző vagy akár egy eldobott zsebkendő is. A hattyúk tava mesei motívumait felhasználó előadás a báb, a tánc, a test, a tárgy, a változás és átváltozás színpadi lehetőségeivel játszva, egy asszociatív képeskönyv lapozgatására invitálja a nézőket.
Az előadók komoly mesterségbeli tudásukkal hívják fel a figyelmet a tánc- és a bábművészet különbségeire, vagy épp kapcsolódásaira.  Mindeközben persze kiaknázzák a helyzetkomikumban rejlő lehetőségeket, humoros, játékos formában is szólnak a témáról. 

Egy kínai faluban megszületik egy kislány. A szülei fiút szerettek volna, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az újszülött elpusztuljon. A lány mégis életben marad, felnő. Keresi a helyét a különös kínai világban, amely földrajzilag messze van ugyan tőlünk, de a darabban kibontakozó emberi történetek, a nehéz életek, a mélyszegénységben élők kilátástalansága mind részei a mi valóságunknak is.

Különleges darab.Valóság és fikció, érzelem és szexualitás, fájdalom és szerepjáték kavarog benne. Per Olov Enquist drámája már megjelenésekor heves indulatokat váltott ki, ugyanis a Női Egyenjogúság évében 1975-született darab a nőgyűlölettel vádolt jeles svéd író August Strindberg válásáról szól. Nyíltan, nyersen, néha szókimondóan állít színre olyan tabukat, mint a leszbikus vonzalom, a női alkoholizmus, a házasságon belüli lelki erőszak. Életrajzi hiteleséggel, de ugyanakkor rengeteg humorral, groteszk játékossággal. Minden szinten válságban az élet: egy bukott házasság után vagyunk, a színpadon egy bukott darab próbái zajlanak épp. Strindberg írta, felesége és annak szerelme-szeretője játssza. De Enquist igen jó érzékkel kerüli a „híres ember-drámák”, a kitalált lélektani spekulációk csapdáit. Játéka a szerelemről, a férfi és a nő közötti harcokról, a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, emberi élethelyzetekről szól.Élveboncolás színházi eszközökkel. Egy sörraktárnak használt színpadon. Valahol Koppenhágában. Az előző századforduló idején. Kortárs játék örök szerepekkel.

 Kivételes szereposztással állítjuk színpadra Verdi népoperai trilógiájának középső részét, A trubadúrt. A 15. századi Spanyolhonban játszódó történet olyan fordulatokkal rántja magával a nézőt, amilyeneket a legjobb sorozatok is megirigyelnének. Egy polgárháború kellős közepén találjuk magunkat, ahol a két ellentétes tábor hadvezérei egyetlen nőbe szeretnek bele, mégpedig halálosan. Nem is sejtik, hogy a szerelmen és a gyűlöleten kívül más is összeköti őket. Rettenetes titok rejlik a mélyben.
A Csokonai Színház produkciójának gyönyörű jelmezei és díszlete mind azt szolgálják, hogy a borzalomtól, őrülettől, féltékenységtől és szerelemtől megtépázott szereplőket kísérve, Verdi zseniális, hömpölygő zenéjének segítségével eljussunk a katarzisig. 

a Szabad Tér Színház bemutatója a Magyar Állami Operaház együttműködésévelA Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás különlegessége, hogy folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

A tücsök egész nyáron muzsikált a mezőn, s tette mindezt az erdőlakók örömére. Ám amikor hűvösre fordul az idő, és egyre hidegebb lesz, az állatok mind bebújnak meleg vackukba és nekilátnak az éléstárukba gyűjtött finomságoknak. Kivéve a tücsköt. Ő túl későn döbben rá, hogy egész nyáron nem gondolt a hideg évszakra, nem művelte a földet és még csak téli ruhát sem varrt magának. Téli menedéket kereső útja során sok elutasítást kap, míg egy napon bekopog a vakond ajtaján…Janosch története nemcsak a vendégszeretetről és az összetartozásról szól, hanem az önérdekről, mohóságról és egoizmusról is. Mindenekelőtt azonban annak művészetéről, hogyan tehetünk másokat boldoggá.

A Magyar Állami Népi Együttes táncművészeinek alkotói estjeA SŐT7 (Sissi Őszi Tánchét) elő-programja a Hagyományok Háza szervezésében„Jó szívvel ajánlom a tisztelt érdeklődők figyelmébe a Magyar Állami Népi Együttes fiatal táncművész-koreográfusainak alkotói estjét, melyet – döntő módon – az elmúlt évek különböző fesztiváljain díjakat nyert műveikből állítottunk össze. Nemes Szilvia, Ágfalvi György és ifj. Zsuráfszky Zoltán karakteres, kiváló táncosok, akik nemcsak meghatározói az Állami arculatának, hanem a jövő koreográfus- generációjának is ígéretes tehetségei.Már évek óta figyelem őket és látom, hogyan formálódnak gondolataik a környező világról, hogyan tesznek szert mesterségbeli tudásra, hogyan gazdagodik táncos »szókincsük«, formaviláguk, kompozíciós képességük, muzikalitásuk, dramaturgiai tudásuk. Hogyan próbálnak átlépni saját árnyékukon, megküzdeni a beidegződésekkel, hogy szuverén személyes módon szólalhassanak meg.Színes egyéniségek ők, ez tükröződik vissza műveikben is. Egyszer a groteszk felé hajlanak, máskor lubickolnak a játékosságban, de képesek drámaiak és megrendítőek is lenni. Néhol »szembetűnő« a hagyomány a jeleneteikben, máshol csak »bujkál«.Orbán Ottó egy »réges-régi« glosszájában írta az Állami egyik műsoráról: “Az előadásból sugárzik a fiatalság teremtő szemtelensége”
Mi mást kívánhatnék ifjú tanítványaimnak a pályájukon, mint sok »szemtelenséget« és még több
»teremtést«.” Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjeKözreműködnek a Magyar Állami Népi Együttes és a Szeged Táncegyüttes táncosai
Szerkesztő: Mihályi Gábor
Szervező: Hagyományok Háza

Boriska, apjuk halála után három lánytestvére, a tündérlaki lányok és édesanyjuk eltartója lesz. A lány egy gazdag báró kitartottjaként mindent megtesz családjának boldogulásáért, akik ezt gondolkodás nélkül elvárják és elfogadják tőle. Egy napon azonban Boriska szerelmes lesz. Döntenie kell, mi a fontosabb számára, a saját vagy szeretteinek boldogsága. eközben a legkisebb lány, Sári furcsa megoldást eszel ki.

A Tündérlaki lányok egy kedves pesti mese négy gyönyörű lányról, akik a szerelmet, a boldogságot, a boldogulást keresik az épp világvárossá érett Budapesten. A lányok egyike úgy menti meg a családját a teljes lezülléstől, hogy egy gazdag bankár kitartottja lesz. De amikor a lány életében egy szegény költő képében feltűnik az igazi szerelem - vagy csak annak délibábja, -  akkor merül fel először a kétség, hogy vajon tényleg megéri-e ekkora áldozatot hozni. Ám nem csak az önfeláldozás, de az igazi szeretet próbája is ez a pillanat... Belesünk egy család életébe, tanúi leszünk a jó vagy rossz döntéseknek. A Tündérlaki lányok Heltai egyik legjobb darabja, amely hálás szerepeket és egy igazán melegszívű előadást ígér.

Nosztalgikus történet egy birodalom bukásáról Sztálin kedvenc darabja, állítólag tizenötször látta. Valószínűleg boldog volt, hogy láthatta a fehér tiszti gárda felbomlásának történetét. Az pedig nyilván nem érdekelte, ami bennünket, nézőket igen: hogyan zajlik megannyi értelmes, tisztességes ember erkölcsi és fizikai pusztulása? A SZERZŐÉrdekes közjáték Bulgakov élettörténetében, hogy levelet írt a Szovjetunió legfelsőbb vezetőinek is, ebben azt kérte, hogy vagy engedjék emigrálni vagy adjanak neki munkát a Csehov Színházban. Nem kis meglepetésére maga Joszif Viszarionovics Sztálin hívta fel telefonon, és segítséget ígért. Ígéretét be is tartotta. Bulgakov különböző színházakban kapott munkát, 1936-ban már a Moszkvai Nagyszínházban szövegkönyvíróként és fordítóként dolgozott. 1939-ben egy Sztálinról szóló, Batum című színdarabba kezdett. Csalafinta aranykalitka volt ez, hiszen munkát ugyan kapott és írhatott is, de művei nem kerülhettek nyilvánosságra. Talán emiatt egyre többet betegeskedett, végül negyvenkilenc éves korában Moszkvában meghalt. A RENDEZŐMeggyőződésem, hogy mi, a valaha volt Osztrák-Magyar Birodalom polgárainak kései leszármazottai, genetikusan kódolva vagyunk az elmúlt birodalmak iránti nosztalgiára, és a bennünket az elmúlásuk okán felkavaró érzésekre. Magam is írtam egyszer erről egy darabot, Vörös bál címmel, amely persze teljesen más, de hasonló gyökerű: hogyan mehetett tönkre valami, ami akár örökké élhetett volna. A darab arról a korról szól, amikor az »örökké« szó értelmét vesztette.(Németh Ákos)

Vajon ártatlan vagy bűnös Leonard Vole, a jóképű fiatalember, akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak? Ráadásul a felesége a vád tanúja! Az ő kezében van a sorsa. Agatha Christie ezúttal is mesterien szövi a szálakat a fordulatokban, meglepetésekben gazdag krimijében, melynek a legfőbb helyszíne a tárgyalóterem, ahol a néző szinte esküdtszéki ülnökként vehet részt az izgalmas nyomozásban.