„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül.”A nagybőgős egyedül van a színpadon, egyoldalú, mégis közvetlen társalgást folytat a nézőkkel. Mesél az életéről, gondolatairól, néha játszik a hangszeren, majd beszél tovább a szerelméről, a zenéhez és a társadalomhoz fűződő viszonyáról, vagy épp gyengeségeiről.“A nagybőgős ismeri saját határait, elfogadta a neki jutott szerepet, de megőrzi a vágyát, miszerint egyszer nagyot ordít a zenekari árokban, s akkor, ha csak egyetlen másodpercre is, végre mindenki egyedül őrá figyel majd. Az eredeti mű főhőse kétszer olyan idős, mint most jómagam. Viszont a kérdések és problémák melyeket hősünk feszeget, éppúgy érintenek egy mai fiatalt mint egy nyugdíj előtt álló, sokat tapasztalt embert, bárhol a világon” – mondta el Klem Viktor a bemutató kapcsán.

„Létezhet zenekar primhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül” – ezt mondja egyetlen társáról hősünk, a mindenben középszerű nagybőgős. Egyetlen dolgot űz mesterien: az öncsalást.Süskind nagybőgőse agglegény ennek minden hátrányával. Egy belvárosi lakásban él, melyet teljesen lehangszigeteltetett, hogy a külvilágot még jobban kizárhassa az életéből. Otthon csak ő létezik a nagybőgőjével és a gondolataival, melyek a monológ során elfogyasztott sör hatására egyre inkább őszinték lesznek. Tipikus nagybőgős: minden gondolata a hangszer körül forog, vagy onnan indul el, és oda talál vissza. Sérelmezi, hogy nagybőgős. Sérelmezi, hogy hátul kell ülnie a zenekarban, hogy nem is hallatszik. Sérelmezi, hogy nem lehet híres szólista, hogy senki nem néz fel rá azért, mert ő egy nagybőgős…A SZERZŐPatrick Süskind Ambachban született 1949. március 26.-án. Leghíresebb műve
A parfüm - Egy gyilkos története című regény 1985-ben jelent meg, amelynek hatalmas nemzetközi sikere azóta is rányomja bélyegét irodalmi pályafutására. A művet 46 nyelvre fordították le és világszerte mintegy 15 millió példányban kelt el. Süskind nagymértékben elzárkózik a nyilvánosság elől. Életéről, munkájáról csak keveset tudni, ritkán ad interjút és alig kering róla fénykép. Számos kitüntetést is visszautasított már, így például a Tukan-díjat és a Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi díját. A zenekarban a nagybőgős kell, hogy a legmuzikálisabb muzsikus legyen.(Beethoven)
RÉSZLET A DARABBÓLNa már most, apám iránti gyűlöletből elhatároztam, hogy juszt sem leszek hivatalnok, hanem művész; anyám iránti bosszúból azonban a legnagyobb, legnehezebben kezelhető, szólójátékra legkevésbé alkalmas hangszert választom; és hogy anyámat halálosan megsértsem, és ugyanakkor pedig apámat kvázi még a síron túl is jól seggbe rúgjam, mégiscsak hivatalnok leszek: nagybőgőn, eme női jellegű hangszerek legnagyobbikán át jelképesen minden áldott este megerőszakolom a tulajdon édesanyámat, és ez a szimbolikus vérfertőző nemi érintkezés persze minden egyes alkalommal morális katasztrófát jelent.

Nešić Máté monodrámája
„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, minden nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül. Vegyük ki a zenekarból a nagybőgőt, menten babiloni nyelvzavar áll elő, egy Szodoma, ahol már senki sem tudja, minek is játszik. Egy zenekari muzsikus mikor veszíti el a lába alól a talajt? Na, mikor? Akkor, amikor nem hallja többé a nagybőgőt! Szóval a nagybőgő a zenekarban központi hangszer. Ezt tulajdonképpen tudja is mindenki. Csak épp senki sem vallja be nyíltan, mert a zenekari muzsikus természeténél fogva hajlamos a féltékenységre. Én szerény ember vagyok. De mint nagybőgős tudom, hogy milyen talajon állok. A zene magva ez mind én vagyok! És minden egyéb csak ellenpólus.” Részlet az előadásból

Klem Viktor a következőképpen foglalta össze, miről szól számára A nagybőgő:
“Választott eszközünk, mellyel alkotni és életben maradni kívánunk, hozott képességeink avagy tehetségünk, s a kialakított életterünk, melyben szabadságunk lehetőségét reméltük: saját börtönünkké válhat. Ennek felismerése és megélése, s a mindezen való továbblépés állandó problémánk, nem életkori sajátosság. A nagybőgős ismeri saját határait, elfogadta a neki jutott szerepet, de megőrzi a vágyát, miszerint egyszer nagyot ordít a zenekari árokban s akkor, ha csak egyetlen másodpercre is, végre mindenki egyedül őrá figyel majd.”

Arany János hőskölteményében a magyar katonák már nem bírván tartani Nagyida várát, a helyi cigányságra bízzák, hogy őrizzék és védjék. A fergeteges humorú, interaktív, játékos előadásban elhangzó autentikus cigány zenét Bodonyi András gyűjtötte Szepsi környékéről. A dalok eredeti cigány nyelven, illetve magyarul hangzanak el.

 Csiky Gergely, a XIX. század utolsó harmadának legjelentősebb magyar drámaírója. Az ő sikerei adtak bátorságot fiatal íróknak, hogy a korabeli társadalmat vigyék színpadra, de bátorságot adtak az igazgatóknak is, hogy velük szerencsét próbáljanak, és igen sok tekintetben hozzájárultak ahhoz, hogy a közönségnek a magyar daraboktól való idegenkedését megszüntessék.
A régi színházi világban, ha egy direktor biztos, garantált kassza- és közönségsikert akart elérni, műsorra tűzte A nagymamát. E kedves vígjáték manapság is időről-időre feltűnik budapesti és vidéki színházaink repertoárjában, hiszen a négy szálon futó szerelmi történet rendkívüli szereplehetőségeket kínál fiatal, s idősebb művészek számára egyaránt.
Csiky bravúros meseszövése elismerésre méltó. A bájos történet a kibontakozásig, a boldog befejezésig számtalan kacagtató félreértést, megható fordulatot, bonyodalmat tartogat. Hogy végül sikerül-e kibogoznia a nagymamának a múltból gyökerező, bonyolult szálakat, s hogy végül ki kivel lesz boldog, erről mesél a darab.
A bemutatón, 1891-ben Prielle Kornélia játszotta a Nagymamát, később hálás szerepet jelentett többek között Blaha Lujzának, Berky Lilinek, Honthy Hannának, Dajka Margitnak, Tolnay Klárinak is. 

Mindannyian őrzünk néhány történetet nagymamánkról, nagymamáinkról. Talán a titkaikról is meséltek szemérmesen, hosszú unszolás után. De a szerelmes nagymamáról csak keveseknek van története. Csiky Gergely gondoskodott arról, hogy akinek esetleg nincs meséje a „nagyiról”, annak előadásunk megtekintése után legyen elképzelése arról, milyen is lehet hosszú évekig elfojtani érzelmeinket, már-már föladva a reményt, hogy valaha is bevallható lesz az igazi érzelem. Csiky bravúros meseszövése és hiteles, de rendkívül szórakoztató jellemrajzai nem állnak meg nagyszüleink szerelmi romantikájánál, a darabban minden korosztály megtalálja a szerelem megjósolhatatlan változatait, kínjait és csókjait.

A történet Franciaországban játszódik, XIII. Lajos uralkodásának idején, a cselszövések világában. Nyomok nélkül tűnnek el a semmiben a katonák, polgárok, udvaroncok, csak azért, mert keresztezték Richelieu bíboros útját.
Athos, Porthos, Aramis - és D'Artagnan a történet főszereplői, elhatározzák, hogy bármi áron szolgálni fogják imádott királynőjüket, Annát. Richelieu a királynő megbuktatásán dolgozik, de a négy lovaggal nem számol. Kihagyhatatlan szereplők a színdarabból még a félszemű bérenc, Rochefort, a szépséges és ártatlan hölgy, Constance és persze Milady.
 

„A „Négy Piros Dugóhúzó”-ban egy egész estés produkcióban, két felvonásban mutatjuk be a Mandala Dalszínházzal Rejtő világát.
Az első felvonásnak a szerző olyan műveiből származó részletei, olyan jellegű írásai adják az alapot, melyek eredetileg nem színpadra készültek. Nagyon sokféle helyről gyúrtuk össze egy egységes egésszé ezt a „légiós” első részt.
Azt gondoltam legyen ennek a „légiós” résznek egy központi figurája, akit a néző követni tud - kvázi - mint egy főhőst. Ennek a központi figurának az útját látjuk, az ő szemszögéből látjuk a jeleneteket a Francia Légióban. Ez a Mautner nevű fickó döfi a kést a matrózba, de ő az útonálló is, aki pénzt akar szerezni és ő jelentkezik a légióba is. Mautner tehát több ismert rejtői hős egy alakban.
A második részben azt a Rejtőt próbáljuk megmutatni, aki kacagtató, hihetetlen jó humorú kabaréjeleneteket írt. A kabaré író Rejtőt is hasonló technikával, a jeleneteket egy laza szövettel összeszőve, egy központi figura segítségével mutatjuk be, aki a jelenetek főhőse. Az volt a célom, hogy a néző úgy érezze, mintha ezzel a központi figurával történne mind a négy jelenet. Itt a második részben ez a központi figura a pesti kis ember, akinek megvan a magához való esze, de aki természetesen nem mindig napra kész, akivel ki is tudnak babrálni, akinek végül az esetlensége babrál ki másokkal, persze akaratlanul. A második részben főhősünket Grósznak hívják.
A két felvonás díszleteiben is elválik egymástól, azonban részben hasonlítanak. Az első egy Észak-afrikai kocsmában, a „Négy Piros Dugóhúzó”-ban, a második egy pesti kávéházban játszódik. A felvonások figuráit ugyanazon színészek játsszák.
A két rész jeleneteit a zene segítségével próbáltuk még szorosabbá fonni. Az első rész zenéit beépítettük a cselekménybe, ugyanis itt a daloknak megvan a maga dramaturgiai helye. A második részben a jelenetek között mint kávéházi/orfeumi produkciók – mintegy játék a játékban - hangzanak el a dalok.
A darabban felcsendülő klasszikus zenei kavalkádot pedig arra használtuk fel, hogy az egyébként filmen vagy rajzfilmen könnyebben megmutatható, de nagyon nehezen színpadra állítható verekedéseket, akciókat a zene segítségével kifejezőbben tudjuk megjeleníteni.
A „Négy piros dugóhúzó” bemutatásával a felnőtt nézők szórakoztatásán túl fontosnak tartjuk, hogy minél több fiatallal megismertessük Rejtő Jenő sajátos humorát. Célunk, hogy a kabaréesttel arra motiváljuk Őket, hogy beleolvassanak regényeibe, hogy közelebb hozzuk hozzájuk ezt a generációjuk számára már-már ismeretlen világutazó, rejtélyes, kalandos életű embert, akinek regényei százezres példányszámban fogytak, aki méltán érdemli a magyar irodalomtörténet egy sajátos fejezetét, de akinek neve a XXI. század fiataljai számára talán már P. Howard-ként is sajnos ismeretlenül cseng.”Mikó István s.k.

Ugye mindenki azt hiszi, hogy az oroszlánok félelmetesek, a lovak nem kékek, a nyulak jól tudnak szaladni, a macskák bájosak, a fenyőfák földhöz ragadtak, az erdő őrei mindig az állatok érdekében cselekszenek, a szörnyetegek gonoszak, és mindenki tudja, hogy mikor mit kell mondani? A négyszögesített Kerek Erdő lakói bizony nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, nem mindennapi tulajdonságaikat elfogadva mégis békében élnek a majdnem mindent tudó Mikkamakka védnöksége alatt.