Az egyik krinolinban vette nyakába Európát, egyedül, és lett németül színésznő akkor, amikor az utcán még csak gardedámmal jártak a tisztességes asszonyok.
A másikból párt lett, ruhadivat, kártya-bemondás. Ő húzta fel először a szoknyáját a térdéig a színpadon., három nyelven is játszott, és rettegtek tőle a színigazgatók.
A harmadik nadrágban járt, frizura- és gallérdivat lett, a Gestapo kiverte a fogát, aztán az első adandó alkalommal megszököttt az országból, hogy masamód legyen egy másik földrészen.

Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant - mindvégig bezárva. Vajon képes lesz-e Békés Dénes elrendezni ezt a délutánt (és vele az egész romba dőlni látszó életét), újra egybesodorni a két óvodás gyermeke, egy link barátja, annak naiv barátnője, valamint öko-bio-liberális-Waldorfos felesége, idős édesanyja és egy paciensének éppen születőfélben lévő kisbabája által darabokra cincált szálakat - vagy kénytelen lesz elkezdeni igazat mondani?

A Folklór-kalendárium sorozat népi szokásaink, hagyományaink fontosabb állomásait hivatott továbbörökíteni a következő generációk számára, hogy a feledést legyőzve megélhetővé váljon a múlt. A sorozat második része a téli ünnepkör szokásait, szürettől a farsang végéig tartó időszakot öleli fel. Az előadásban hagyományos betlehemezés, regölés, lucázás és fonóbéli hagyományaink, valamint a téli ünnepkörhöz tartozó babonás szokások színházi feldolgozása jelenik meg.

Zenés felolvasóest Elfriede Jelinek Téli utazás című művéből a fordító Halasi Zoltán és a zenész Szőke Szabolcs közreműködésével

„A brazilnak, általánosítva, négy nagy szenvedélye van: a karnevál, a foci, a cukornádpálinka és a totó.“
A magyar származású szerző – Joao Bethencourt – Telitalálat! című vígjátéka Rio de Janeiróban játszódik, de játszódhatna bárhol, ahol az emberek hétről hétre TOTÓ-szelvényeket töltenek ki annak reményében,hogy telitalálattal megütik majd a főnyereményt. A fergeteges komédia elképesztő fordulatok során mutatja be a pénzhez, a gazdagsághoz, vagy a gazdagság ígéretéhez való viszonyunkat, az egymás iránt tanúsított együttérzésünk változásait és gyenge pontjait.
Bethencourt komédiája szelíden váltja meg a világot azáltal, hogy rámutat: a pénz mennyire kiforgathat bennünket addig ismert önmagunkból. A szerző jól ismeri az Embert – éljen az a világnak bármely pontján. Ő maga sem élt mindig a Föld túloldalán, hisz 1924-ben Budapesten látta meg a napvilágot. Az általa megírt történet már csak ezért sem hely-, vagy ország-specifikus, így szereplői sem viselnek magukon kifejezetten dél-amerikai, latinos vonásokat. A Bóka B. László által átdolgozott színpadi változatban a magyarországi viszonyok éppen csak akkora hangsúlyt kapnak, hogy azok ne tereljék el figyelmünket a lényegről, ugyanakkor otthonosan mozoghassanak a történetben az előadás nézői. Három nagyszerű szerep nyújt lehetőséget a három remek színésznek arra, hogy az előadás során fölrajzolhassák az egymással és a világgal való viszonyaikat és azok változásait.

 Mennyire vagyunk őszinték a barátainkkal? Mennyire a házastársunkkal? Saját magunkkal? Becsapjuk-e magunkat és másokat, életünk aprónak tűnő, jelentéktelen mozzanataitól a legnagyobb, legfontosabb kérdésekig? Hogyan és miért falazunk egymásnak és meddig? Meddig tart egy barátság és meddig a szerelem? Hiszünk-e még bármelyikben vagy csak fenntartjuk a látszatot – mert így kényelmesebb, egyszerűbb, magától értetődőbb az élet? Az igazság kényelmetlen, fájdalmas, néha elviselhetetlen. A Teljesen idegenek erről szól. Viccesen, öniróniával és főleg szeretettel. Nem ítélkezik, nem kiröhög, sokkal inkább bevon, leleplez és vigasztalni próbál. Már amennyiben vigasz az, hogy egyikünk sem jobb a másiknál... 

Különös játékot talál ki egy baráti társaság: bárkinek megszólal a telefonja, képes vagy szöveges üzenetet kap, együtt hallgatják, olvassák, nézik… A hétköznapi estén váratlan titkok pattannak föl, évtizedes szövetségek kapcsai kezdenek kilazulni… Pedig eddig úgy gondolták, jól ismerik egymást – ám lassanként elszabadul a pokol…Paolo Genovese 2016-os filmje szinte percek alatt hódította meg Európa mozijait, sőt több országban a helyi remake-jét is leforgatták. A görög, spanyol, török, francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is elkészült. Most pedig végre színpadon is látható ez a furcsa, egyszerre vicces és drámai történet, Magyarországon először a Játékszínben.

Mindnyájunknak három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos. Régen az a bizonyos titkos életünk tökéletes biztonságban volt memóriánk archívumában, manapság pedig a SIM-kártyánkon. Mi lenne, ha a telefonunk beszélni tudna? Egy megrázó komédia az emberi kapcsolatokról, a megcsalásról, arról, hogy ismerjük-e egymást, vagy teljesen idegenek vagyunk egymás számára.

Rendező: GÖTTINGER PÁL  Fordította: UPOR LÁSZLÓ

Richard: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA Sharky: ILLYÉS ÁKOS Lockhart: KÁLID ARTÚR M.V. Nicky: NAGYIDAI GERGŐ Ivan: TÓTH KÁROLY

Díszlettervező: ONDRASCHEK PÉTER                          Jelmeztervező: CSELÉNYI NÓRA 
Dramaturg: UPOR LÁSZLÓ  Súgó: KOVÁCS KATALIN                                                              Ügyelő: SÁRKÖZI ISTVÁN 
Rendezőasszisztens: DEMETER ANNA  Rendező: GÖTTINGER PÁL




"Mi a pokol? A pokol… Tudod, Sharky, amikor csak rovod az utcákat vég nélkül, a lámpákat már meggyújtották, és hideg van. Vagy amikor kint állsz egy bolt előtt, ahol sokáig eltébláboltál, és lapozgattad az újságokat, mintha vásárolni akarnál, pedig elfogyott minden pénzed, de nincs hova menni, és a lábad jéggé fagyott abban az idétlen kis bebújós cipőben, amit a sofőrködéshez vettél. És látod, ahogy az a sok ember, aki mintha egy teljesen más világban élne, összebújik a kocsma melegében, vagy a meghitt kis otthonában, te meg csak mész és mész és mész, és egy szál egyedül vagy, és a kutya se tudja, honnan jössz."

Az E.C.H.O. Performance egyfelvonásos összművészeti produkciója Arany balladájának egy továbbgondolásán alapszik. A balladai szereplőket megtartva teremtik meg azt a ködös és titokzatos világot, ami az eredeti művet is átjárja. Az előadás mindemellett korunk kijelzőjét is a szemünk elé helyezi. Vagy épp a sajátunkét?

Seregi Zoltán szinidirektorral folytatódik a Terefere a Művészkávéházban beszélgető sorozat február 3-án, pénteken 17 órakor. Seregi Zoltán immár 17 éve a Jókai Színház rendezője, 2009-től a Színitanház szakmai vezetője, 2016. január 1-jétől pedig  a Békéscsabai Jókai Színház kinevezett igazgatója.  Nevéhez fűződik az irodalmi estek, könyvbemutatók, előadóestek megrendezésére is alkalmas Művész Kávéház kialakítása a színház épületében.Seregi Zoltánról tudható, hogy gyerekszínészként Tutajost játszotta a Tüskevár című filmben. Aztán játszott még pár szerepet a József Attila Színházban, A Pál utcai fiúk 1969-es, Fábri Zoltán-féle filmváltozatában a hangját kölcsönözte Bokának, akit az angol William Burleigh alakított.1979-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar nyelv és irodalom szakon, 1980-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán szerzett diplomát. A Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1984-től a Thália Színházban dolgozott tíz évig, vendégként Debrecenben és Erdélyben is rendezett, végigjárta a határon túli magyar színházakat, Nagyváradtól Szabadkán át, egészen Komáromig.A Jókai Színházban is sok nagysikerű darabot jegyez rendezőként, legutóbb a Légy jó mindhalálig című Móricz klasszikust állította színpadra. Az idei színházi évadot a „Közérthető művészet – minőségi szórakoztatás” jegyében hirdette meg.