Vígjáték a párkapcsolatról, a magányról, a keresésről és megtalálásról enyhe erotikával
megfűszerezve és egy súlyos bűncselekménnyel párosítva. Szlovák nyelven, magyar felirattal

 Kiről szól valójában a Tartuffe? Egy minden hájjal megkent szélhámosról, aki éppen a morál álruháját felöltve követi el a legnagyobb disznóságokat? Egy kétségbeesett kispolgárról, aki mindenáron be akarja bizonyítani feleségének, hogy az úr a házban csakis ő lehet, és ezért képes egy hűségesnek mutatkozó kutyát farkassá vadítani? Imposztor, becsapott? Tettes, áldozat? A helyzet nem olyan egyszerű, hogy csak úgy, könnyedén bárki beskatulyázhatna bárkit is.

De mégis, miről szól akkor a Tartuffe? Egy furcsa családdráma lenne, amelyben a belső problémák egyetlen bűnbakra vetülnek? Egy költői önvallomás arról, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, mindannyian megkísérthetők vagyunk? Ürügyként szolgáló történet, amely leleplezi a láthatatlan és személytelen háttérhatalom önkényes igazságszolgáltatását?  Az ellentmondásosságba feszülő racionalizmus tragikomikus tűzijátéka.  

Orgonék jómódú házában egy mélyen vallásos alak, Tartuffe egyre nagyobb befolyással bír, s a helyzet már azzal fenyeget, hogy Orgont kiforgatja vagyonából, és a lánya kezét is megszerzi. Hamarosan mindenki átlát Tartuffe ármánykodásán – kivéve Orgont. A család tervet eszel ki, hogy lebuktassák a csalót.Egyszerű vígjátéki történet, a mű mégis zseniális. Az ok a szerzőben keresendő, aki nem más, mint a drámatörténet sziporkázó zsenije: Molière.Az eredeti címben Molière fontosnak tartotta, hogy a névhez társítsa a jelzőt is „l’imposteur”: Tartuffe, avagy a képmutató, de mondhatnánk szenteskedőt, szemforgatót, kétszínűt, alakoskodót, ájtatoskodót, kegyeskedőt, farizeust. És ha egy nyelvben valamire ennyi megnevezés van, ez azt mutatja, hogy a jelenség foglalkoztatja az embereket. Mi sem jelzi jobban e színdarab népszerűségét, mint az, hogy e szinonimák közé ma már oda lehetne írni: „egy valódi tartuffe”.

Vannak klasszikusok, amelyek mindig, minden korban megszólítják a közönséget, és mindig minden korban magára ismerhet bennük az ember, jó és titkolt tulajdonságaival egyaránt. Ilyen Molière zseniális komédiája, a Tartuffe. Néha félelmetesen, néha mulatságosan, néha együtt érzõ fájdalommal a becsapottak iránt, de mindig elementáris színpadi erővel szólal meg ez a komédia. Az átejtés nagy manipulációjának minden korban sokan sokféleképpen áldozatul esnek. Tartuffe képmutatása, átejtési képessége korokon, társadalmakon átívelő. Van az emberben egy eredendő hit, nevezhetjük vakhitnek, amely a nyilvánvalóról sem látja be, hogy ördögi és hazug. És még a katasztrófa pillanatában sem ismeri fel súlyos tévedését.

A PartVonal Műhely csapata vallja, hogy a drámát nem olvasni kell, hanem színpadon játszani!Ezért az iskolai tananyag „kötelező” drámáit állítjuk színpadra egy kicsit másképp, mint ahogy azt elődeink tették. Beavató színházi formában játszunk, mely alkalmas arra, hogy a diákok a darab történetét, konfliktusait, viszonyait megértsék és napjainkra vetítve is értelmezni tudják.Egy olyan figura, mint Tartuffe, veszélyt jelenthet bárki számára, aki úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. A „tartüffök” ezt a valamit, ezt a vágyat ismerik fel és elégítik ki úgy, hogy közben rabjukká teszik áldozatukat, és elveszik mindenüket.Molière Tartuffe-je a jómódú Orgont szemeli ki áldozatául. Az isteni hit köntösébe bújva eléri, hogy Orgon minden vagyonát ráírassa, kitagadja a fiát, Damis-t, és hogy hozzá akarja adni feleségül a lányát, ne pedig Valérhoz, a lány szerelméhez. Csakhogy Tartuffe Orgon feleségét is meg akarja szerezni. Ez lesz a veszte. De ekkor a család már szétesett, a vagyon elveszett, és ha a bölcs és jószívű Király nem avatkozna közbe, minden így is maradna.Az előadás fókuszában a fiatalok állnak, akik nem tudnak, nem mernek, nem tanultak meg kiállni magukért.

A jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel a templomban találkozik. Tartuffe erényes férfi, már-már szent, tanításait Orgon elbűvölten követi, és erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. Annyira a befolyása alá kerül, hogy egész vagyonát neki adja. Megbolondult – mondják rá elképedt szerettei, akik sikertelenül próbálják kimozdítani vakhitéből. Mert hiába a jó szó, észérv, hitvesi szeretet, Orgon nem hallgat másra, csak Tartuffe-re, és húzza maga után a családját is a szakadék széléig, sőt még azon is túl.Molière darabját megírása után azonnal betiltották, főként bizonyos egyházi körök támadták, mivel az álszent Tartuffe figurájában magát az egyházat látták megcsúfolva. Pedig Molière céltáblája nem a vallás vagy a papság volt, hanem azok, akik az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik. Többéves küzdelem után a Tartuffe győzött ellenzőin, azóta is folytatja diadalútját a világ színpadain. Szombathelyi bemutatóján Parti Nagy Lajos bravúros átiratában kerül színre.„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. Ez itt – (az álszenteskedés) – minden egyébnél veszélyesebb következményekkel jár az államban; és láttuk, hogy a színház igen hathatós eszköze a javításnak. Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...”Molière: Előszó a Tartuffe-höz. 1669.

A Tartuffe-öt támadták, be akarták tiltani, átíratták és kitiltással fenyegetőztek. A komédiának ereje van. Az ember lényege nem változik, ha hazudik szavakkal teszi, nincs tollazata, virága, amivel becsaphatná környezetét. Az előadás Parti Nagy Lajos fordítását felhasználva, mai lendülettel viszi színre a hazugság eszközét: a nyelvet.

Nem emlékszünk születésünkre, de testünk őrzi világrajövetelünk kínkeservét, és az „első lélegzetvétel” eufóriáját. A Tátikák létezésünknek ezt az ősállapotát idézi meg, amely egyben a tánc kezdete is, a még önazonos test megnyilatkozását. Az emberek, akár a növények, kinyílnak, majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak és tündökölnek is. Az előadás hat fiatal virág játéka, záródnak, megnyílnak, beszélgetnek – ez a „kánontánc”, amelynek minimalizmusa jellemzi a koreográfiát.

Taurin Trauma Az előadás A dal a tiéd! musical-író pályázatra érkezett zenék és jelenetek alapján készült. Taurin Trauma: „Avagy az éremnek is két oldala van, mégis megbotlik/ Jó estét, vagy szép napot, vagy szeva haver srácok!/ Néhány szóban elhadarom, hogy mi vár itt ma rátok./ Három rövid történetet nézhettek most végig,/Elrepülünk ma veletek a pokoltól az égig.” Kezdődjön az előadás!

Bíborka királylány szomorúan üldögél a palotakertben, mert nincs barátja. Akár egy szál virággal is beérné, aki csak az övé lehetne. Jentis, az udvari bolond hiába próbálja felvidítani, a királylány csak sírdogál. A Tavasz tündér megsajnálja, s megajándékozza a kis tulipánnal, aki még beszélni is tud, de szavát csak a királylány hallhatja. Bíborka szeretné megtudni a virág titkát. Jentis óvja ettől, mert varázslatot sejt mögötte, de az elkényeztetett királylány követeli, hogy induljanak az ismeretlen tájak felé. Eljutnak Jilához, a varázslónőhöz, s tőle remélik a segítséget. Ám csak annyit tud ajánlani, hogy induljanak a hegyeken át, mert ott biztosan segítségre lelnek. Közben eltévednek, s Burbur, az óriás fogságába kerülnek. Innen csak nehezen szabadulnak, s a Télkirálynő országába jutnak. Hiába keresik a virág titkát, mert a titok, a ?Tavasz Tündér Mosolya?, a szívekben rejtőzik. Vagy tán megbújik egy szál virágban?

Minden a pillanat műve, a közönség instruálhatja a szereplőket, megadhatja a szituációkat!Gyere velünk játszani!