Humorban hempergetett fergeteges klezmer, tréfás jelenetekkel A zenei világot a Sabbathsong együttes, a zsidó humort pedig – a villámtréfák mellett – Raj Tamás, Ungár Richárd, Vadnai László írásainak színpadi átirata szolgáltatja.

Vaszary Gábor egy méltán híres , az országnak több művészt is adó család tagja volt, de nagyatyai nagybátyja pannonhalmi főapát, majd hercegprímás Vaszary Kolos is a családhoz tartozott.Vaszary Gábor először a Képzőművészeti Főiskolán tanult rajzolni, majd érdeklődése inkább az írás felé fordult, először hírlapíróként, majd regény és színdarab íróként vált ismertté az 1920-as évektől kezdve, könyveit nem ritkán maga ilusztrálta.  Klotild néni című darabját 1939-ben mutatták be először öccse János rendezésében és húga Piroska szereplésével. A darab igazi bohózat, amely legalább három szálon fut, alkalmat adva így az alapos összegabalyodáshoz, melyet Vaszary csillogó humorral meg is tesz.  A házastársi hűség többszörösen csorbát szenved, már-már látjuk az elkerülhetetlen csődöt, de ekkor az író mentő kötelet dob és látszólag minden rendbe jön. Egy idegen túlfűtött úriember bejön egy lakásba és megpróbálja kikövetelni azt, hogy az ablakból távcsővel kifigyelje a szembelévő házban az  éppen titkos randevúra érkező feleségét. A ház ura eleinte ellenáll, de aztán lassan kitanulja a jövevénytől a hűtlenség apró tüneteit és megtapasztalja azokat saját házában is.  Ettől kezdve mindenki gyanús a beteg nagynénitől kezdve a baráton keresztül az idegenekig. Vaszary a végén sem tesz igazságot, talán a béke kedvéért jobb nem ásni a dolgok mélyére, érjük be a látszatigazsággal .  A helyzetkomikumokkal, félreértésekkel zsúfolt három felvonás igazi, boldog kikapcsolódásra ad alkalmat.     

Ezt a pár sort Neked írom… Mintha le tudnám írni azt a sok mindent, amit akkor nem mondtam el Neked, amit nem mondhattam el Neked. Te pedig szépen odabiggyesztenéd a történetünkhöz, mint egy utolsó tételt, mint egy Kódát a zeneműhöz…Mikor döntjük el a sorsunk, 6 évesen mikor először kezünkbe adják a hegedűt, 18 évesen mikor felvesznek a Zeneakadémiára, vagy 22 évesen mikor magára hagyjuk a barátnőnket a közös diplomakoncert előtt?
Szabad-e más sorsot választani, mint amire 16 évet áldoztunk fel az életünkből? 
El tudunk-e engedni egy Barátot? Meg tudjuk-e érteni, ha ő másképp dönt? Ki tudjuk-e mondani Neki őszintén: “Azt akarom, hogy éld az életed, úgy ahogy Te akarod?”

A Nemzeti Táncszínház felkérésére a Közép-Európa Táncszínház (KET) két Kodály zenemű elkészítésére vállalkozik, amelyekhez komoly nemzetközi karrierrel rendelkező zeneművészeket hívott meg Rohmann Ditta és Kruppa Bálint személyében.Rohmann Ditta jelenléte a táncszínpadon nem az első alkalommal gazdagítja a KET produkcióját, de ebben a kétrészes előadásban zenei partnere mellett a helyszín, a Zeneakadémia Solti terme is különleges.Kodály Opus 8-as cselló szóló szonátájában három hangulat, három táncművész, három párbeszéd kialakulását, épülését, beteljesülését és egybefonódását követhetjük nyomon, mindvégig Rohmann Ditta központi (nem csak hangzásbeli) jelenlétével.Az előadás második része Kodály Opus 7-es Duója. Ebben a részben a zene és tánc párbeszéde kiteljesedik, hiszen két dinamikus zeneművész kommunikációja feszíti meg a Solti terem akusztikus terét s mindezen felül egy teljes társulat mozgási energiája épül rá a két szólista játékára. Dinamizmusuk – hangzási és mozgási – jelenlétével s mindezek precíz párbeszédével egy különleges estet építenek fel a produkció résztvevői.

Az est egyik részében a Galántai táncok, Kodály Zoltán egyik legnépszerűbb zenekari műve kerül feldolgozásra. Kodály Galántán töltötte gyermekkora legszebb 7 évét, ennek állított emléket e műben, melyben a 19. század eleji magyar verbunkos muzsikából technikai és széleskörű zenei műveltsége birtokában komponált magas színvonalú nagyzenekari alkotást. Ligeti György – aki többek között Kodály Zoltán támogatásával lett a Zeneakadémia tanára – az est másik részének zeneszerzője. A Musica ricercata Ligeti 11 rövid darabból álló zongoraciklusa, kora egyik legfontosabb zeneműve. A mű élő zongora előadásra készült koreográfiájában szólót táncol a koreográfus, Bozsik Yvette, aki hosszú kihagyás után egy évvel korábban, az Oidipusz főszerepében tért vissza a színpadra.

A Szkéné Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a MASZK Egyesület (Szeged) közös előadása„Tronkenburg, Erlabrunn, Lipcse, Wilsdurf, Döblen, Potsdam és Miessen városát már lángba borítottam. És ha a wittenbergai lakosok ki nem szolgáltatják Tronkai Vencel urat, olyannyira el fogom hamvasztani a városuk, hogy nem kell majd a falak mögé néznem, hogy megtaláljam,A birodalommal és a világgal szemben szabad, csak Istennek alárendelt hatalmasság, Kohlhaas MihályIdeiglenes világkormányzatunk székhelyén, a wittenbergai temetőben."„Élt valaha egy lókereskedő, név szerint Kohlhaas Mihály, a maga korában az egyik legderekabb, ugyanakkor legelvetemültebb ember. - Ez a rendkívüli férfiú, egészen harmincéves koráig, a jó állampolgár példaképének számíthatott volna. Volt neki az egyik faluban, amely még most is róla van elnevezve, egy majorsága, ahol nyugodtan megélhetett mesterségéből; a gyermeket, akivel megajándékozta hitvese, Isten félelmében szorgalomra és hűségre nevelte; szomszédai között nem akadt egy sem, aki ne élvezte volna jótéteményeit vagy igazságosságát; egyszóval, a világnak áldott emlékezetűként kellene őt számon tartania, ha egyik erényében a végletekig nem csapongott volna.
A jogérzék azonban rablóvá és gyilkossá tette őt."

Gloria Benedikt és Gergye Krisztián nem először dolgoznak együtt. 2013-ban a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele kiállításának társprogramjaként mutatták be az “egoegoego” című nagysikerű koprodukciójukat. 

Az osztrák balerina, aki művészetében a táncot a tudományhoz és politikához igyekszik közelíteni, feszegetve annak hagyományos határait és a kortárs tánc magyarországi fenegyereke, ismét a századforduló legendás korszakához nyúl, hogy hidat teremthessen a jelenkor kortárs művészete, és világháborúk előtti progresszív korszellem között. 

Előadásuk felidézi Gustav Mahler korát, és egy, a XX. század történelmén átívelő utazásra invitálja nézőit, egy legendás szerelmi történet párhuzamában. 

A táncelőadás Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi a címét, de csak annyiban merít ihletet ebből a szépirodalmi műből, amennyire az metafóraként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített életnagyságú bábjának extravagáns történetét.

A könyv kiadói fülszövege:
“ Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerbe, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek.
Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. “

A táncelőadás élethű bábok révén, a Kokoschka-i gesztust sokszorosítva, színpadára invitálja a XX. század három emblematikus alakját, a zeneszerző zseni, Mahlert, a festőóriás Kokoschkát, és a Múzsa, a Femme Fatale, Alma Mahlert. 
A táncba vitt bábok jelenbe írt története, egy olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes lehetett visszahatni a valóságra. 
A XX. Század talán utolsó olyan pillanatára emlékezünk, ahol a romantika, az expresszionizmus, a szerelem még érvénnyel bíró fogalmak voltak, és a múzsák még képesek voltak a csókra.

„... az élet nem más, mint alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.” (Afonso Cruz: Kokoschka babája)

Fergeteges bohózat egy lakásról, ahol egy bumfordi könyvkiadó beszélt meg üzleti találkát egy meseíró hölggyel, de váratlanul felbukkan egy másik férfi és egy másik nő, és még egy és még egy... és hozzá néhány félreértés és mindenféle titkos szándékok, amik férfiak és nők között lehetségesek, ha van hozzá egy kölcsönlakás...

A milliárdos médiacézár filmfőszerepet ajándékoz egyetlen leányának, Elizának "A két Lotti" című készülő produkcióban. A szereplőválogatáson a hasonmás kislánnyal, Lizával titokban civil ruhát cserélnek, hogy egyetlen napra kipróbálhassák egymás életét. Ártatlan tréfának indul, hiszen nem is sejtik, hogy Liza apja és bandája éppen ezen a napon tervezi a budai milliárdos lányának elrablását.

„Hölgyeim és uraim! Önök most egy operát fognak látni. És mivel ez az opera úgy lett kitalálva, ahogy azt a koldusok elképzelik, illetve mivel olyan olcsónak kellett lennie, hogy még a koldusok is megfizethessék, a címe: Koldusopera.”A Dreigroschenoper ősváltozata, John Gay 1728-as zenés balladákkalteletűzdelt műve valószínűleg minden idők első musicalje. A szerző a kor vezető politikusainak állított benne emlékművet, olyant, hogy nem köszönték meg. Nem is nagyon volt miért: Gay The Beggar’s Operájának szereplői a kor néhány valóságos eseményének, illetve szereplőjének állítanak örök emléket, azt állítva róluk, hogy nem csak a kiváltói, de haszonélvezői is a kor legendás nyomorának, és e legendás nyomor köré szervezett közintézményeknek.Ugyanígy járt el pontosan kétszáz évvel később Bertolt Brecht is: 1928-ban, a Weimari Köztársaság fénykorában – mely fénykor, mint később kiderült, a bukás előszobája volt. Nekirontott mindenkinek, gazdagnak, szegények, a törvényenkívülieknek és a törvény őreinek egyaránt. De megkapták tőle a magukét a nők és a férfiak, ezek az egymás húsára ácsingózó izgága javíthatatlanok is. A világraszóló sikert Kurt Weill egy új zenés műfaj megteremtésével, Brecht egy új színpadi formával és az éles társadalomkritikával indokolta.A Koldusopera megírásakor mindössze harminc éves, de szemtelenül nagyképű Bertolt Brecht valóban radikálisan újat állított előadásaival. A színészeinek azt mondta: Mutassátok meg, hogy megmutattok!A nézőinek pedig azt: Ne vágjátok már ezt a romantikus képet! Nehéz is lenne túlromantizálni, amikor Bicska Maxi, London sztár-bűnözője a függöny elé lép, és így énekel az öltönyös nagyérdeműnek:Ne mondd nekünk, hogy szép a tisztes élet,
És minden gazság elkerülhető:
Mit ér a szó, ha nincs hasunkban étek,
Előbb zabáljunk, mert ez itt a fő.
Mi jók legyünk, ti jóllakottak – ez derék,
De értse végre minden jómadár,
Mert ezt már csűrni és csavarni dőreség:
Előbb a has jön, aztán a morál.

Hisz kurva-sorsra jut lassan a fél világ,Mindenki azt nézi, hogy adja el magát,Elkurvul mindenki, kik leszünk akkor mi?Kik vagyunk mi?

Részlet az előadás szövegéből

December 9-én ismét téli Kolibri Matiné lesz az Előcsarnokban, a könyvbemutatón a kiadó téli könyvújdonságaival találkozhatunk.Ezen a szombaton megint életre kelnek a mesés történetek! Bajzáth Mária mesél, felderítünk egy bűnesetet a Dunán Fiala Borcsával, megismerjük Zsét és a haverokat, és nem maradunk ünnepi hangulat nélkül sem, hiszen velünk lesz egy igazi karácsonyi dinoszaurusz és a lány, aki megmenti a karácsonyt.

A november 11-i est a Rengeteg című albumhoz kapcsolódik. A szólóestek a Kistehén Melankólikus koncertjeiből és számos kortárs magyar költővel való közös munkákból nőtték ki magukat évek alatt mára szuggesztív, mély, érzékeny és népszerű előadássá. Döntő jelentőségű az előadó személyisége, amellyel már találkozhatott a közönség a Kistehén, a Rájátszás és a Budapest Bár fellépésein is. Kollár-Klemencz szólóestje személyes, mondhatni intim hangvétele meghatározó. Ezt a fellépő zenészek és az akusztikus hangzás is hitelessé teszik. A Rengeteg című új anyag alapvetően zenéjével és szövegeivel a természetben mélyül el és keresi a sokszor elfeledett tiszta, egyszerű kapcsolatot ember és a teremtett természet között, valamint ember és a saját természete között olyan hozzáállással, ami szembe mer nézni a valósággal, mégis meggyőződéssel hisz az ideákban.