Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című műve az egyik legkedveltebb a népszerű író légiós történetei közül. Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins vidám kalandja, szállóigévé vált mondatai élénken élnek a köztudatban, új és újabb generációkat megfertőzve a rejtői életművel. A légiósok és barátaik küzdelmes, nagyszabású pénzügyi átverést leleplező, önfeláldozó kalandja a Magyarock Dalszínház előadásában végre a musicalszínpadot is meghódítja.  

Fabók Mancsi Bábszínháza előadásaFabók Mancsi Bábszínháza már jól ismert a váci közönség számára, most pedig egy új bemutatóval érkezik hozzánk.Egyszerre egyszemélyes és sokszereplős színház az, amit Fabók Mariann ebből a népmeséből létrehozott. Egyszemélyes, hiszen ő a mesemondó, és ő ad életet valamennyi szereplőnek. De rajtuk kívül képes játékba vonni és néha szereplővé tenni a közönséget is.Ezt az előadást is együttesen alkotja a mesemondás, bábozás, népi éneklés és élő népzenei kíséret.

„Nem véletlen az, hogy hatan – fiatal koreográfusok – együtt jelentkezünk annak az alkotói feladatnak a megoldására, amelyre lehetőség nyílik az Állami Budapest Táncegyüttes keretében. Munkásságunk eddig is lényegében egy úton haladt, képességeit mindegyikünk egyazon művészi koncepció szolgálatába állítva. Művészi szemléletünk megegyezik, céljaink azonosak.  Ebben a műsorban – amelyben a különböző művek egységes gondolatkört alkotnak – a folklór olyan feldolgozását szeretnénk megvalósítani, amely a néphagyomány művészi értékeit a mai ember szemlélete, érzelmi világa és gondolatköre szerint értelmezi. Tervezett műsorunk tehát néptáncokból áll, oly ódon szerkesztve, hangsúlyozva: értelmezve, hogy azok a fent vázolt gondolatokat ébresszék.”Részletek a kiáltványból, mely műsor elkészítését először engedélyezték, később betiltották.

A hattyúk tava újragondolt változatában az alapvető emberi érzelmek, a 21. század emberének önpusztító életmódja és a szabadság, tisztaság iránti vágya jelenik meg Bozsik Yvette Kossuth díjas Érdemes művész különleges látványvilága és expresszív táncnyelve segítségével. Pályáján mindig meghatározó volt az útkeresés, az expresszív táncszínházi kifejezésmód, az „esztétikus” táncon túllépő narratíva, amelyre épül a jelen előadás is.

 Lehet-e egy vőlegénynek hat menyasszonya? És hogyan ne kérjük meg az egyetlen nő kezét, aki esetleg igent mondana? Zilahy Lajos darabjában abból származnak a bajok, hogy a főhős szerelmes. Anton Csehovéban abból, hogy nem. Mégis, elképzelhető, hogy sok pajkos kacskaringó után mindketten révbe érnek? Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Sáfrány Siegfried és Iván Vasziljevics Lomov homlokegyenest ellentétes irányú küzdelmei a női nemmel fergeteges szórakozást ígérnek azoknak is, akik próbálták már a házasságot és azoknak is, akik még nem. 

A házasságszerző egy hamisítatlan amerikai történet a szerelemről, amely beteljesülhet ugyan, de semmiképpen sem ott, nem úgy és nem azzal, akire eredetileg számítunk. Pláne akkor nem, ha több szereplő is abban a hitben ringatja magát, hogy ő fonja az események fonalát, és persze hamar kiderül, hogy mint minden valamire való komédiában, itt is gubancol ezen a fonálon egyet-kettőt a véletlenek sorozata – jobban mondva a zseniális szerző. Thornton Wildert Szerb Antal az amerikai újromantika legnagyobb tehetségének, továbbá finom és előkelő stílusművésznek nevezte. Tálentumát elsősorban színművek írásában élte ki, melyek közül a legismertebb a Házasságszerző: ebből készült ugyanis a Hello, Dolly! című musical.

Ahogy mondani szokás: a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Így jár ezzel vígjátékunk főhőse Leilo is, aki egyik hazugságából esik a másikba, hogy aztán rövid idő leforgása alatt teljesen belebonyolódjon kisebb-nagyobb füllentéseibe. A hazugságai természetesen kiderülnek és a többi szereplőnek rá kell ébrednie, hogy végig hamis illúziókat kergettek, melyek szertefoszlanak a hétköznapok szikár valóságában. Az igazság napfényre kerülésének köszönhetően azonban kiteljesednek olyan kapcsolatok, melyekre árnyékot vetettek Leilo hazugságai.

A produkció az ország több pontján vendégszerepelt már, óriási sikerrel, több mint 300 alkalommal. A titok Petőfi Sándor zseniális szövege és története mellett az is, hogy Gál Tamás improvizációnak tűnő stílusgyakorlatok sokaságát mutatja be, valóságos színészparádét rendez, miközben bevonja a közönséget is az előadásba. Így, A helység kalapácsa egy közös, nagy, együttes szórakoztató játékban elevenedik meg a diákság előtt, szűnni nem akaró nevetés és kacagás közben. Amire Petőfi is büszke lenne.

a pécsi MárkusZínház előadásaEz a vásári komédiaként feldolgozott vígeposz a színház repertoárjának első előadásai közül való. Közel 400 előadást játszott a társulat belőle. Kedvelt előadása a középiskolai korosztálynak és egyetemistáknak. Gyakran játszuk fesztiválokon határon innen, és a magyarajkú közönségnek határon túl.
9 báb, néhány kellék, 3 szék és két színész. Vérbő komédiás játék sok improvizációval és komikummal.Nagy közös játék, amelyben a néző észrevétlenül lesz részese az előadásnak: lehet tartópillér egy templom toronyban, kelléktartó kilincsfelelős, vendég a csapszékben, akit éppen borral kínálnak. Még egy szerelmi vallomás főszereplőjévé is előléphet, ha túl jut a kocsmai verekedésen. És hogy senki ne menjen haza üres kézzel, az előadás végén „suvenir-ajándékok” megszerzésére is lehetősége van a nézőknek.Ez az előadás a Vidorfesztivál Utcaszínházi kategóriájában Pierot Díjat kapott  2007-ben.Ajánljuk kamaszkortól 100 éves korig és azon túl, 45 percben

A helység kalapácsa 1844-ben, három hónappal a János vitéz előtt született. Petőfi definíciójában hősköltemény, valójában komikus eposz, eposzparódia. Az irodalomtörténetnek máig nem sikerült megfejtenie, hogy ez a vérbő humorral megírt eposz-paródia miért nem aratott sikert a maga korában. Meglehet, hogy nemcsak a „fentebb stílt” kultiváló pályatársak, de a nagyközönség is nehezen állta a pesti segédszerkesztővé avanzsált huszonegy éves borzas fejű ifjú éles humorát, aki ezzel a művével pimasz módon tükröt tartott a bécsi biedermeier ízlés felé kacsingató úgynevezett „nemzeti karakter”-nek is.Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bármennyire is élvezzük a magyar észjárás antik hexameterbe gyömöszölt nyelvi fordulatait, dinamikáját, szószaporító sziporkáit, abba a bizonyos tükörbe ma se szívesen nézünk bele. Az az egykori tükör ugyanis ma is hiteles karikatúráját adja az egymással folyvást civakodó magyaroknak. Talán ez az oka, hogy bár ez a mű kétségkívül színpadért kiált, és folyamatosan jelen is van az utcaszínházak műsorán, a hivatásos kőszínházakban mégsem lett állandó repertoár-darab. Győzött az operett: a János vitéz sem mint dramatizált tündérmese, hanem mint dalmű aratott sikert a hazai színpadokon.

Nóra élete tündérmese egészen addig, amíg az eljegyzésén nem megy rá a gyűrű. A rózsaszín felhőkből rémálomba csöppen: magára marad. Elhatározza, hogy gyökeresen megváltoztatja életét. Tökéletes szeretne lenni azonnal, és ezért bármire képes.

A sündisznó című interaktív népmese folytatása, melyben fény derül a titokra, hogy miért varázsolták sündisznóvá a herceget. Kinek az átka sújtott le rá, és vajon mit követett el, hogy így kelljen bűnhődnie? Visszaforgatjuk az idő kerekét, és egészen a herceg gyermekkoráig repülünk. Megismerkedünk sok új szereplővel, találkozunk egy régi baráttal, egy hűséges útitárssal, és kiderül, hogy a kimondott szavakban mekkora erő rejlik!