Két egyetemista lány, egy informatikus, egy baszk, egy nem várt terhesség, egy elfeledett nagytőkés nagybácsi, némi elrontott szardellaszósz és egy nemzetközi terrorszervezet. Valaki igazságszérumot itat barátjával, csakhogy az igazságra már nincs felkészülve.

Jordi Garcelan kortárs katalán drámaíró és műfordító színművei valós időben, egyetlen helyszínen játszódnak, lehengerlő humorral, miközben alig észrevehetően társadalmi kérdéseket kínálnak megvitatásra. Legismertebb drámája, a többszörösen díjazott A Grönholm-módszer – nemzetközi sikere mellett – az elmúlt években több hazai magyar és román nyelvű színház repertoárjában is feltűnt.

“Nem tudtam róla, és kész. Honnan kellett volna tudnom, ha egyszer nem mondta? Manel egy irodában dolgozik, számítógépeket javít, az anyja egy asszonykórusban énekel, ő szombatonként teremfocizik, szerinted ilyen egy terrorista élete?”

Boglya, a cserfes fiatalasszony és Palkó, a falu lustája egy marék búzából próbálnak kenyeret sütni, ami nem is olyan egyszerű, mint ahogy gondolták. Kalandozunk a szántóföldre, elmegyünk a malomba és beülünk a kemencébe. Segítetek kenyeret sütni.
A társulat a magyar folklórhagyományból merítve, de önálló ötletekkel, történetekkel saját műfajt teremtve úgynevezett folklórszínházi produkciókat hozott létre. Az előadásokban egyforma arányban jelenik meg a zene, tánc és mese, melynek különlegessége, hogy közben maguk a nézők is részesei a lehetnek egy-egy jelenetnek.„Díszes társulatunk leány és legény tagjai vidám muzsikával, mulatságos történetekkel szórakoztatják a kedves közönséget, akik a sok jóból ki nem maradhatnak, mert ők maguk is szereplők lesznek, hogy velünk együtt vigadjanak!”3-10 éves korigAz előadás időtartama 55’ perc, utána kézműves foglalkozás várja a gyerekeket.

 Gregg Opelka C’est la vie… (…Ilyen az élet) című darabjának főszereplője két bárénekesnő, műfaja „zenés parfé életre-halálra”. A Békéscsabai Jókai Színházban készülő stúdiószínházi bemutató különlegességeiről, szerepről és személyes érintettségről, valamint visszatéréséről Vidovenyecz Edinával beszélgettünk. 

Az ötvenes évek Párizsában járunk. Egy jobb napokat megélt orfeumban két külvárosi sanzonett lázad a nagy rivális, Edith Piaf ellen. Vágyuk, hogy Piaf dalainak éneklése helyett, végre saját műsorukat adhassák elő a párizsi közönségnek. Hűséges, ám ritkán józan zongorakísérőjük már meg is komponálta számukra az igencsak testhez álló, pikáns dalokat. Egy este, a tulajdonost egy jól megszervezett akcióval eltávolítják a kabaréból és kezdetét veszi az örömzenélés.A darab ősbemutatója 2002-ben volt Chicagoban.

1930-at írunk, szilveszter estéje van. Clifford Bradshaw, a fiatal amerikai író Berlinbe érkezik, hogy témát és ihletet találjon új regényéhez. Alig száll le a vonatról, máris összefut egy elbűvölő angol lánnyal, Sallyvel, aki a híres-hírhedt Kit-Kat Klub énekesnője. Sallynek nem lehet ellenállni: másnap összeköltöznek, és Cliffet beszippantja a világváros éjszakai élete, a kabarék szabad és szemtelen levegője. A szabadság azonban nem tart sokáig, a fasizálódó országban már a legutolsó lebujba is betör az agresszió, a „berlini buli” pedig hirtelen véget ér. Cliffnek és Sallynek döntenie kell, hogy szemet hunyva elfogadják-e az új világrendet, vagy elmenekülnek, amilyen messzire csak tudnak. A nagysikerű Broadway-musical történetének alapját Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című novellafüzére szolgáltatja, mely az író Berlinben töltött éveinek élményanyagából ihletődött. Az 1966-os bemutatót követően a Cabaret-t Bob Fosse Oscar-díjas filmfeldolgozása tette világszerte ismertté, és a számos slágert felsorakoztató musical azóta folyamatosan műsoron van a világ színpadain.

1930-as évek, Berlin. A város izgalmas, szabad, a mulatókban repkednek a harisnyatartók, a táncos lányok szexisek és olcsón kapható gyönyörökkel csábítanak mindenkit, aki ebbe a világba téved.
Ide érkezik Amerikából Cliff, a lelkes de még kezdő író, hogy megírja élete nagy regényét. E helyett azonban, már az első nap beleszeret egy angol énekesnőbe (Sally), aki a politikához nem ért, de annál többet gondol a férfiakról és magáról. S ha már első éjszaka egymás karjaiban kötnek ki, Schneider kisasszony panziójában elkezdik közös életüket, abban a korban, amikor már annyira nem lehet hinni semmiben, hogy szinte mindent elhisznek amire csak vágynak.
A nagy kérdés:  ellen tud-e állni  a szerelem a hatalom, a pénz, a politika befolyásának? Megmaradhat-e a tisztesség a nehéz időkben?

1931, Berlin, Kit Kat Klub. Odakint már a nácik dáridóznak, idebenn, a klubban folyamatos „kabaré”: örök éjszaka és szabadság, szerelem és ártatlan bujaság… Itt találkozik a magányos, fiatal író és a Nő, az igazi. A világhírű musical Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című regényéből készült.
A színpadi adaptáció Joe Masteroff munkája, a dalokat John Kander és Fred Ebb írták.
A filmváltozatot, mely Bob Fosse rendezésében készült, beválasztották az amerikai nemzeti filmregiszterbe, „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”. AZ ÍRÓIsherwood (1904-1986) 1939-ben megjelent novella- és naplófüzérét a század legjobb politikai regényének is nevezték, Orwell pedig így írt róla: „káprázatos képek egy hanyatló
társadalomról”. A szóban forgó társadalom az 1930-as évek elejének Berlinje, ahol Isherwood hosszabb időt töltött, megörökítve olyan jellegzetes figurákat (egy jószívű szállásadónő, egy Sally Bowles nevű fiatal angol kabaré-énekesnő, egy gazdag zsidó lány, egy homoszexuális pár), akik közül hamarosan a nácik áldozatai kerülnek majd ki. A RENDEZŐÉn a szolnoki színházban nőttem fel, ugyanis a szüleim ott voltak segédszínészek. Anyukám hasában voltam már, és ő közben a My Fair Ladyben énekelt és táncolt apámmal együtt. Szóval a zenés színházba születtem bele. Talán ezért szeretem, legyen az operett, musical, balett, úgynevezett kortárs tánc…Jó látni az emberi szépséget, fájdalmasan jó átélni a szomorúságot, a magányt, az emberi érzelmek sokféleségét és a mindezt átszövő erotikát. Ez mind örömforrás. Nekem a próbán, a közönségnek pedig, azt remélem, az előadáson.(Bozsik Yvette) 

Caligula, a fiatal római császár elveszíti szerelmét, és három napra mindent maga mögött hagy. Amikor visszatér, az új tapasztalat súlya alatt megváltozva kétségbeesett dühvel ront a korábban otthonosnak hitt világnak. "A világ, így, ahogy van, elviselhetetlen." A felnőtté válás küszöbén álló fiú szembesül a lét rideg kérlelhetetlenségével, és szabadságának végső határait feszegetve korlátlan császári hatalmát veti be, hogy a világ rendjét megváltoztassa. Felszámolja az egyenlőtlenségen alapuló társadalmi rendet és megvetéssel csapódik a világ igazságához felnőni képtelen jóllakottak sorfalába. A gyáva ember felett mondott halálos ítéletével az életbenmaradók egyre nagyobb seregét hangolja maga ellen. Caligula korlátokat nem ismerő lázadása társadalmi lázadást szül, s a fiatal uralkodó ellenzéke is próba elé kerül: képes-e a felnőtté válásra

„Egy ilyen tigrist mégsem hagyhatunk / Uralkodni a fél világ felett!”  (Petronius)Mit tehet Petronius – Jeruzsálem római helytartója – ha császára,  Caligula arra kötelezi, hogy a zsinagógába saját szobrát állíttassa be, mint hatalmi szimbólumot? Képes-e Barakiás, mint zsidó főpap, szavakkal szétzúzni egy fennálló rendet, megtagadva Caligula parancsát? Mert ha igen, nem csak e rend omlik össze, hanem egy megingathatatlannak vélt ember – Petronius – is elbukik.

“Mert hallod-e, zsidó, mert hallod-e, egy premisszád hamis. Egész beszédedet arra építetted, hogy van örök, igaz Úr, aki nektek, zsidóknak ilyen meg ilyen feltételekkel ilyen meg ilyen jövőt ígér. Csakhogy ez nem igaz. Te nálam is sokkal jobban tudod, hogy nincs ilyen isten. Nincsen, zsidó. Csak hitetekben él. Csak bennetek van – idekint sehol. Mondjuk ki, most, a legvégső szorultság perceiben, mondjuk ki valahára, hogy nincs, hogy nincs. Úgy nincs, mint Juppiter. Úgy nincs, ahogy az egész Panteon nincs. Minden további következtetés, mely rája épít: látszat és csalás. A templom, ahol ő lakik: üres. Bármit be lehet abba vinni, bármit, s marad, mi volt: egy lakatlan terem a lakatlan égbolt alatt. Lehetetlened oktalan. És kérlek, eszerint szíts békét vagy háborút.”

A történet Kr. u. 39-41. között játszódik Júdeában. Petroniusnak, Caligula császár helytartójának parancsot kell végrehajtania: be kell vinnie a császár szobrát a jeruzsálemi templomba. A zsidó nép számára elképzelhetetlen, hogy a szobor bekerüljön a templomba. És nemcsak elképzelhetetlen, hanem lehetetlen, mert, ha mégis megteszik, a templom megszűnik számukra templomnak lenni, hiszen az Úr akkor onnét kiköltözik, eltávozik, mihelyt belépnek a szoborral. „És nem marad más, csak egy üres csarnok, amely talán jó Caligulának, de nem az Úrnak.” Hogy tud Petronius egyszerre hűséges lenni császárához és lojális az alattvalókhoz?Székely János erdélyi költő, író e lehetetlen helyzetbe helyezi a főhősét. Drámájában azt vizsgálja, hogyan működik az ember embersége, akár a hatalmat gyakorolja, akár ki van szolgáltatva a hatalomnak. Azt kérdezi, hogy meddig terjed a szabadságunk? Egyáltalán létezik-e szabadság? Áruló-e az, aki az emberséget választva szembeszáll a hatalommal?