A gazdag zsidó, Náthán, utazásából hazatérve megtudja, hogy nevelt lányát egy keresztes lovag mentette meg a biztos tűzhaláltól. A lovag a háborúban esett fogságba, de a szultán, Szaladin, megkegyelmezett neki. Nemsokára a pénzügyi gondokkal küzdő szultán magához hívatja Náthánt, és amikor megkérdezi tőle, melyik a három nagy vallás között az igazi, Náthán az azóta híressé vált példázattal tárja fel a három vallás rokonságát. Az ezt követő nagy barátkozás teljes terjedelme pedig csak lassan sejlik fel előtte.Lessing 1779-ben írt felvilágosult drámája a tolerancia melletti védőbeszéd. Az értelmen és az emberségen alapuló keresztény, iszlám és zsidó vallás közötti kikövetelt interkulturális párbeszéd korunk előrehaladott fundamentalista konfliktusainak összefüggésében, Lessing korához hasonlóan, meseként olvasható.

- zenés-táncos játék egy részben - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Volt neki három szép leánya: Ének Enikő, aki dallal varázsolta el az emberek szívét, Tánci Finci, akivel táncra perdült mindenki, bármerre is járt, és Mese Emese, aki gyönyörű meséivel örömöt fakasztott a lelkekben.De Első avagy Csakazértse Bódog király népe búskomorságba szomorul, amikor uruk a három lányát a vén Aggszakállnak adja egy fiú utódért cserébe. A felnőtt trónörökös, Hős Boldogító Boldizsár népe elveszett boldogságának keresésére indul. Kísérője és társa a kalandos úton az udvari bolond. Mi jelentheti a boldogságot a Sokfejű Sárkánynak vagy Belzebúbnak és a Fekete Kecskék seregének? Hová tűnhetett a három királylány? Legyőzhető-e a vén Aggszakáll? Gyertek, keressük meg együtt, hová juthatunk, ha királyfi módra kalandra indulunk a boldogság nyomában! Utunk köveit Rigó Béla írása nyomán Márkó Eszter rakta szavakból, majd zenés mesejátékká rendezte a Tomcsa Sándor Színház színpadán. 

Louise meséket ír, Alexandre éttermet vezet. Louise hat éve elvált, egyedül él, Alexandre válófélben van, és három gyermek édesapja. Louise szeret olvasni, és rengeteg hobbija van, Alexandre csak a munkának él, semmi más nem köti le a figyelmét. Nagyon különbözőek, mégis nagyon egymáshoz valók. Kapcsolatuk viharosan indul és viharosan is folytatódik – az egyik az elköteleződéstől, a másik a magánytól fél, mégis közösen próbálnak gyógyírt találni korábbi sérelmeikre és fájdalmaikra. Mindketten vágynak egy jobb, nyugodtabb, biztonságosabb életre, ám nemcsak a várakozásaik, az igényeik is eltérnek egymástól. Keserédes történet a szerelemről és az összetartozás vágyáról.

az Experidance előadása„Bezzeg az én időmben!” – mondja a ’60-as évek generációja, amikor valamit jobban tudnak a mai fiataloknál. Most kiderül, igazuk van-e. A Boldogság 69:09 című táncjáték 1969 és 2009 fiataljainak boldogságkeresését hasonlítja össze a két korszak legnagyobb slágerei és legmenőbb tánclépései segítségével.Bár a két dátum között 40 év eltelt, sok a hasonlóság: válságok és reformtörekvések formálták az emberek mindennapjait, alakították lehetőségeit és céljait. Ám mindez feloldódik egy felejthetetlenül vidám, időutazással egybekötött házibuliban, ahol a 2000-es évek klubslágerei versenyeznek a Táncdalfesztiválok hangulatával, és a csajozás-pasizás ugyanolyan izgalmasan gyötrelmes, mint a világtörténelemben bármikor.A Nagy Generáció tagjainak és gyermekeiknek, komoly felnőtteknek és útkereső kamaszoknak, rock-, beat-, és hip-hop rajongóknak kötelező!

“A világ labirintus, és a labirintus nyílása nem más, mint a világ szépsége.Befelé csalogat mindnyájunkat. És el is indulunk mindannyian, életünk kezdetén, a világ szépségének igézetével. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris azt vesszük észre, hogy az szertefoszlott tekintetünk előtt, a labirintus járatai egy-kettőre megsemmisítették emlékét. Nem találjuk többé a labirintus nyílását. Hirtelen úgy érezzük, végzetesen egyedül vagyunk, egyedül menetelünk, elveszítve legközelebbi szeretteink segítségét, de önérzékelésünket is.
Azt sem tudjuk, haladunk-e valójában vagy csupán magunk körül forgunk. Legtöbb társunk elcsigázva adja föl a küzdelmet anélkül, hogy helyzetükről a legcsekélyebb ismeretük lenne.Kevesen vannak, akik nem veszítik el a bátorságukat, és folytatják útjukat a labirintus belseje felé. És ott, a labirintus középpontjában, Isten várja, hogy fölfalja őket. Istenben átváltozva, Istentől „megemésztve” nyernek ezek kibocsátást, és lesznek ezek után őrállók a labirintus bejáratánál. A nyílás elé állnak, hogy szelíden befelé tessékeljék az arra igyekvőket.” - Simone Weil

 Húber Vilmos televíziós gyártásvezető, akit hidegen hagynak mind az emberi érzelmi kapcsolatokat illető konvenciók, mind az illő viselkedésformák. Szereti a nőket, bár évek óta együtt él gyermekének anyjával, Rózával. A nő megelégeli a folyamatos félrelépéseket, és úgy dönt, magukhoz költözteti Húber legújabb szeretőjét és munkatársát, a mindössze tizenhét éves Vilmát. A bizarr állapotot tovább fokozza a Húber anyjának nem kevéssé komikus alakja, családi hátterük, Róza kitörési kísérletei a mérgező kapcsolatból és gyermekének elvesztése. A közösen és külön-külön megélt szörnyűségek nyomán életük többi szereplője lassan kikopik mellőlük, ők pedig egyedül maradnak valami elemi egymásrautaltságban, a külvilág számára kibírhatatlan, feloldhatatlan boldogtalanságban.  

Pársoros újságcikkből, egy szerelmi háromszög tragédiájáról, megtörtént eset alapján írta Füst Milán. Sötét tónusok, homály és titokzatosság lengi körül ezt a kegyetlen, igaz mesét. Kik ezek az emberek és hova tart történetük? Mennyire mélyre tud taszítani a féltékenység? A színpadnak drámai sűrítés kell. Ebben a szikárra írt szövegben a szereplők minden mondata egy-egy döntés, és minden döntése egy-egy lépcsőfok a tragikus végkifejlet felé.

A GG Tánc Eger a korábbi produkciókhoz hasonlóan (Bartók: A fából faragott királyfi, a Mikrokozmoszra koreografált Játszótér; a Liszt Ferenc műveire készült Magyar rapszódia) ismét rangos, értékes és népszerű zenedarabot választott nagyformátumú táncbemutatójához. Az Érdemes művész címmel idén kitüntetett Topolánszky Tamás tagozatvezető, koreográfus ezúttal Maurice Ravel francia zeneszerző mágikus ritmusú, hipnotikus hatású Bolerójára komponálja új bemutatóját.
A zeneirodalom legerotikusabb műveként is aposztrofált alkotás véletlenszerűen született: Ida Rubinstein, a világhírű táncosnő arra kérte a mestert, hangszerelje meg számára Albeniz Ibéria című zongoraciklusát, ám Ravel önálló művet írt: "Egyszerű és közvetlen darab, amiben nyoma sincs a virtuozitásnak. Modern tánctétel, egyetlen rövid dallammal, harmóniával és ritmussal – ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi."  Az alap C-dúrban felhangzó háromnegyedes dallam halk pianisszimóban szólal meg és negyedórán át alig észlelhető fokozatossággal hangosodik a szerző által kitalált brutális „fortissimopossibile"-ig (a lehetséges legnagyobb hangerőig).
A minimalistának is bélyegzett műben a változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása. Ravel később tartózkodó önirónival jegyezte meg Honeggernek: „Csupán egyetlen mesterművet alkottam: a Bolerot. Abban meg sajnos, nincs zene..."
A műben a zseniálisan építkező hangszerelés és a vissza-visszatérően cirkuláló bűvös dallam a kozmosz törvényeit, a természet változásait, az ösztönélet ritmikáját, a társadalmi mozgások spirálját, vagy a keleti filozófiák meditatív körkörösségét modellálják – ez a nyitott szerkezet tág teret ad az értelmezési tartományoknak. Topolánszky Tamás a Bolero mellett más Ravel-művek zenei motívumait (La Valse - A Keringő, Pavane egy infánsnő halálára, Spanyol rapszódia) is felhasználja szuverén értelmezésű új tánckompozíciójában.

Vers-tánc-színház a Költészet Napja alkalmából.Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László, Petri György, Bertók László, Baka István, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya és Varró Dániel költeményei hangzanak fel ezen az estén, ahol a költészet és a zeneiség közös pontjait keresi, kutatja fel a társulat színész-, és táncos fele. Elbeszélt táncok, eltáncolt versek. Ritmus.
Az est második felében, a feledhetetlen ritmusú Bolero kerül bemutatásra, Maurice Ravel elhíresült zenéjére.

BoleroA Bolero-t 2012-ben készítette Lukács András a Wiener Staatsballett részére, Ravel ismert zenéjéhez félve nyúlt kezdetben: Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a ,,történetet”. Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni."
Passage– Beethoven VII. szimfóniaA Győri Balett legújabb bemutatója a Passage címet kapta, mely átkelést, átmenetet, folyamatot jelent. Velekei László koreográfus alkotása az ’úton levés’ metaforáját járja körül, az egyes élethelyzetek közötti átkelés, az átmenet szimbóluma teremti meg a táncmű strukturális egységét.A darab az uniformizálódás kritikája, középpontba állítva az embert, egy lányt, aki nem akar részt venni az őt környező társadalom képmutató viselkedésében, de nincs elég ereje önmagáért kiállni sem. Velekei alkotása rávilágít az emberi természet kettősségére, az önkifejezés és rejtőzködés ellentmondásosságára…A Passage szimfonikus balett, amely inkább érzelmeket és gondolatokat közvetít; a leheletfinomságú történet pedig közelebb hozza a nézőt a koreográfusi koncepció megértéséhez.

Titkolózó férjek és feleségek, eltitkolt szeretők zuhannak (omlanak) egymás karjába a kétes hírű Hotel Numerában. Az egyik randevú azonban rémálommá változik, amikor megjelenik a férj. A szálló felbolydul, s azok is összefutnak, akiknek nem szabadna találkozniuk. Szobák falán át pördül az ágy, a leírhatatlan és elképesztő kavarodásban mindenki észvesztve menekül egymáshoz és egymás elől. Pergő cselekmény, szellemes párbeszédek, szerepcserék, véletlenek – ezek teszik a Feydeau-darabot feledhetetlen vígjátékká.

Bonyolult, pergő, szellemes cselekmény, nagyszerű párbeszédek, szerepcserék, véletlenek, a klasszikus bohózatok jól ismert szereplői: Feydeau titka voltaképpen ennyi. 
Általában soha nem a társadalmat bírálta, csak az egyes ember gyengéit figurázta ki, darabjaiban mégis lelepleződtek a tisztesnek mondott, hazug és álszent polgári erkölcsök.

A tisztességes feleség felbont egy férjének érkező csomagot. S ha a csomagból, mely egy kétes hírű lebujból érkezett, a férje kedvenc nadrágtartója kerül elő, az több mint gyanús. Victor-Emmanuel Chandebise féltékeny felesége - aki mellesleg maga sem a házastársi hűség példaképe - névtelen levélben találkára hívja férjét a Tüzes Kandúrba. És ezzel elszabadul a pokol…