Az ibolyaEgy pesti színházban egymásnak adják a kilincset a felvételiző színésznő jelöltek. A zord igazgató mindenkit kipenderít, azonban az érzékeny lelkű zeneszerzőnek megesik a szíve a jelentkezőkön, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a két férfi szerepet cserél: a továbbiakban a szerző fog felvételiztetni, az igazgató pedig majd a háttérből figyeli az eseményeket. 
Egy, kettő, három:Norrison bankelnöknél egy amerikai milliomos csemete, Lydia vendégeskedik. Ám még mielőtt a bankár visszaszolgáltatná a lányt féltő szüleinek, kiderül, hogy Lydia egy óvatlan pillanatban örök hűséget fogadott egy taxisofőrnek.   Ha ezt a szülők megtudják, hatalmas botrány lesz, és valószínűleg a milliomos papa és Norrison cége közötti fúzió se fog létrejönni. Tagadni nem lehet, hiszen a szülők egy órán belül megérkeznek ártatlan lányukhoz. Norrisonnak sürgősen cselekednie kell. 

A műsor egy szalmafonó kaláka, a hagyományos jobbágytelki céh zsánerképével indul. A lányok hajtják a rokkát, felvételről fonográfhenger recsegése hallatszik. Aztán egy idézet: Bartók Béla emlékezik a jobbágytelki gyűjtésre, a színpadon a dolgozó fiatalokból kikönyököl a táncos kedv, szemeink előtt pedig az egykori híres táncosok mozdulatai elevenednek meg. Fiatal jobbágytelkiek a nagy öregek bőrébe bújva, vagy azokhoz nagyon hasonlókba táncolnak. Balla Antal emléke előtt tiszteleg a csapat, előadják az aratótáncot.  Az elmúlt fél évszázadot nem lehet, nem kell megtagadni. Nem mellesleg azért sem, mert Jobbágytelkét ez tette ismertté, a jobbágytelki önérzetet naggyá. Aztán a jelen képei: erőteljes, magabiztos, formagazdag tánc. A táncosok a Nagyok táncát és sajátjukat tárják elénk ebben a lendületes, színes részletben. Három a tánc, így a teljes jobbágytelki szakasztás (rend) is. Jártatóssal indul, utána berobban a díszes forgatós, s hogy a szöktetős után erejük legyen a vármegyésre a polgári táncokat is színpadra hozzák. A végén felharsogó legismertebb vármegyés dallam nyugtatja meg az eddig egyénre szabott improvizatív szabadtánc látványát Az előadásnak pedig még mindig nincs vége: a vetített képeken egyenként látjuk a táncosokat, amint a múzeumból az élő hagyományba visszaemelt gyönyörű viseleteikben mosolyognak a falu csodaszép tornácos házai előtt.

Négy fiatal színész, négy aggastyánkorú báb, egy kutya, egy halott, egy küldetés. Egy hosszú út Budapesttől Velencéig, a jövőtől a múltig, a múlttól a jövőig.A fiatal színészek jelenléte teremti meg a történet magját képező időskori paradoxont: a lélek még szárnyalna, az agy, a képzelet, a szellem még úgy működik, mint régen, de az öregedő test folyamatosan emlékezteti az embert az élet végére. Az öreg bábok és a fiatal mozgatók kapcsolata olyan bábszínházi formát képes megteremteni, amelyben az elmúlás fájdalma és az öregkori küzdelmekben rejlő bizarr humor egyaránt megjelenik.„Csak lenni: még nem élet. Ezer élet
együtt se volna sok, és hogy fogy ez
az egy is! pedig minden óra, mellyel
a nagy csöndet megrablom, valami
uj hír hozója; s szégyen volna néhány
napért raktáron óvni magamat
s ezt az ősz lelket, mely mint lemenő csillag, az emberész minden
határán túlra követni vágyik a tudást.”(Tennyson: Ulysses)

Mátyás király a legnépszerűbb királyunk, az egész Kárpát-medencében a legkedveltebb folklór hős. Minden magyarnak van valami elképzelése Mátyásról, ha más nem, a nevéhez hozzáteszik: igazságos. Hunyadi Mátyás nem született hercegnek, de még elsőszülött fiúnak sem. Családja nem tartozott a nagy történelmi famíliák közé. A trónra kerülése is mitikus: a legkisebb árva, aki elveszíti családját, és rabságba vetik, a főurak közül többen aspirálnak a trónra, mindezek ellenére mégis az ő fejére „száll a korona”. A 15 éves Mátyás száműzetésben él Prágában. A fogság ellenére jól érzi magát: vele van tanítója, barátai és titkos szerelme, Katalin, akikkel a legkülönfélébb kalandokba keverednek. Egy napon azonban minden megváltozik: főurak érkeznek Budáról, akik elválasztják Mátyást a csapattól. A főurak elmondják Mátyásnak, hogy őt szeretnék uralkodónak. Valódi szándékukat azonban nem osztják meg a fiúval: azért akarják, hogy Mátyás kerüljön a trónra, hogy ők irányíthassák a gyerekkirályt és ezzel együtt az országot. Vajon mit tesz Mátyás ebben a nehéz helyzetben? Megbízik a felnőttekben? Mit szólnak ehhez a barátok és szerelme, Katalin, akik ezután nem találkozhatnak Mátyással? Ezek mind kiderülnek a konfliktusokban, kalandokban, izgalmakban gazdag történetünkben.

Az igazat mondd, ne csak a valódit című est összeállítás a XX. századi Istent kereső magyar költők műveiből, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila, Pilinszky János és más költőktől egy rendhagyó zenés irodalmi műsor keretében. Az összeállítás formája erősen táplálkozik Latinovits Zoltán Balassi estjének a szerkezetéből és Mensáros László A XX. század című legendás műsorából, amelyek hasonló céllal kerültek a közönség elé. Eperjes Károly estjét hosszú évtizedek óta láthatja a közönség az országban és a határokon túl is. Ezidáig száznegyvennégy verset gyűjtött össze az évek alatt. Ezekből mennyit mond el egy esten, mindig függ a közönségtől és az ő igényeiktől, de a műsor hármas szerkezetén sohasem változtat.

Az igazat mondd, ne csak a valódit című est összeállítás a XX. századi Istent kereső magyar költők műveiből, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila, Pilinszky János és más költőktől egy rendhagyó zenés irodalmi műsor keretében. Az összeállítás formája erősen táplálkozik Latinovits Zoltán Balassi estjének a szerkezetéből és Mensáros László A XX. század című legendás műsorából, amelyek hasonló céllal kerültek a közönség elé. Eperjes Károly estjét hosszú évtizedek óta láthatja a közönség az országban és a határokon túl is. Ezidáig száznegyvennégy verset gyűjtött össze az évek alatt. Ezekből mennyit mond el egy esten, mindig függ a közönségtől és az ő igényeiktől, de a műsor hármas szerkezetén sohasem változtat.

Az igazmondó juhász történetében ha nem is főszereplő, de fontos szereppel bíró személy a középkori magyar király, akinek van egy igazmondó juhásza és egy aranybáránya. Burkus király, az örök szomszéd (lásd még pl. Háry János…) kételkedik abban, hogy valóban van-e olyan juhász a világon, aki mindig igazat mond. És arra a következtetésre jut, hogy nincs. Fogadást köt Mátyás királlyal, s a tét nem kisebb, mint a királyok fele-fele királysága (naná, hogy egy hajszálnyival sem kevesebb!), ő bizony hazugságon kapja a juhászt. Ehhez eszközül nyilván az aranyszőrű bárányt kell felhasználnia.Ami ő magának nem sikerül, mert a juhász azonnal átlát az álruhás király megvesztegetési mesterkedésén, az sikerül a lányának: az igazmondó juhász – a lány messze földön híres szépsége és az ajándékba hozott borocska bódító hatására –, levágja királya féltve őrzött kincsét, az aranyszőrű bárányt, és bőrét a királylánynak ajándékozza. No hiszen, szalad is a királylány nagy diadallal a nemes zsákmánnyal haza, majd onnan apjával együtt a budai várba, a magyar királyhoz, bizonyságtételre.Kijózanodván a juhásznak szembe kell néznie azzal a nem könnyű feladvánnyal, mit mond majd Mátyás királynak a történtekről, de úgy ám, hogy ne haragítsa magára uralkodóját, és még hazudnia se kelljen, amikor a palotába ér. Nem lenne azonban mese a mese, ha nem találná ki a trónterembe érve a leleményes megoldást, és nem lenne Mátyás király Mátyás király, ha nem csak igazságos uralkodó lenne, de olyan is, akinek mindig igaza van…! Zalán Tibor színpadra álmodott meséjéhez a Ghymes együttes ikerlelkének, Szarka Gyulának a kiváló zenéje párosul, emlékezetes perceket okozva kicsinyeknek, nagyoknak, jó- és rosszkedvű nézőknek egyaránt!

A Club Színház „Kétszersült” csoportjának premier előadása!„Hallottam kuncogni hencegni huncutul, szőni szüntelen telen, dúvad darvad hervad fonjad utánam, búza medúza kalásza, száraz szára szalmaszála lesz aranyfonállá, verssé a nyers, míg kastélya rostélya estéje alatt az ében pincében fekete fekély éjszaka­szaga és zord mord horda kígyóverme kígyó mar és kigyógyít.Én pedig mint a motolla hipp-hopp sodrom hippodrom a szalmaszálat aranyló halomba goromba, de ha nem talál­ja ki a halálfia nevemet mihamar minyonban, akkor nincs pardon nincs parola parabola és viszem a pont jó porontyot magammal.Amikor dúdol az áltatódal, ott leszünk néha az ágy alatt. Követünk a sötét utcán éjszaka szakadó huhogó esőben.Addig jár a koporsó akut idült mellém míg el nem törölik a nevedet mindörök­re. Lándzsa a szívedbe bandzsa a szemedbe halan­dzsa a szádra, nyim nyám nyomodban a nyamnyam. Aki bújt aki nem éjfélkor koponya szemem az éhségtől, addig is aludj jól, álmodj rémeket.Vagyok a tündér ez meg a váltott gyerekecske combocska pont ponton vesződség készen van a fejlövés.”

 Bogusławski megfáradt, pályája alkonyán lévő nagy színészegyéniség, aki elvállal ugyan egy Tartuffe-vendégjátékot az orosz megszállás alatt lévő lengyel népességű város, Vilna színházában, de már nincsenek művészi céljai a szereppel, csupán üzleti vállalkozásnak tekinti azt. Azonban, ahogy elkezdik próbálni a Tartuffe-öt, a Mester feltámad, s egyre több meglepetést okoz a többieknek. 

Az imposztorban a konfliktus csak késleltetve világosodik meg. A mélyben az elnyomó, manipulációra mindig kész hatalom áll szemben a személyiségükben, egzisztenciájukban kiszolgáltatottakkal. Ők azok, akiknek most már illúzióik sincsenek. Az eszméket, az erkölcsi normákat fölfalta a fölkelés, a megtorlás,az emigráció, a háború, a megszállás, a vereség – és a változatlan, csak rafináltságában változó hatalom. Ezt az állapotot zavarja meg Boguslawski, a Mester.

A történelem négy évszakból áll – kezdi Laczkó Vass Róbert színművész Szép András zongoristával második közös szerzői és előadóestjét a Kolozsvári Rádió zsúfolásig telt stúdiójában. S miközben afféle krónikás énekként „nyeregben maradásunk történetét” hallgatom, az jár a fejemben, vajon miért vitatkozott a kétezres évek elején a magyar értelmiség arról, hogy miért is nincs kortárs magyar közéleti költészet. Mert lám, Laczkó Vass Róbert előadásában csupa kortárs krónikás vall magyarságról, történelemről, Kárpát-medencéről: Székely János, Lászlóffy Aladár, Orbán Ottó, a versverseny-győztes Markó Béla, Farkas Árpád, Szilágyi Domokos, Orbán János Dénes, Szőcs Géza és mások versei elegyednek párbeszédbe egymással, nyargalászunk a történelem zivataros évszázadaiban. S noha már Csokonai óta tudjuk, az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon, az ezerszáz éves történelemről, a Kárpát-medencei jelenről hol ironikusan-gúnyosan, hol könnyeket fakasztó pátosszal, hol elégikusan, de talán hangsúlyosabban búskomoran valló versek megerősítenek abbéli meggyőződésemben, hogy a magyar népléleknek, költészetnek – legalábbis a közéleti vonalának – nem erőssége a könnyedség, a felhőtlen öröm. „Romantikából, vidámságból, heje-hujaságból kapunk eleget nap mint nap – indokolja a versek választását Laczkó Vass Róbert –, de az önismeretnek ezt a válfaját is tudomásul kell vennünk és meg kell mutatnunk. Ez az előadás olyan közönség számára készült, amely fogékony az önmagával való szembenézésre.” Ezért is válogatta úgy a verseket a színművész, hogy a közönség ne érezze – lélekben legalábbis – kényelmesen magát: késélen táncolni, megválaszolhatatlan vagy megválaszolatlan kérdésekkel bombázni a hallgatókat, továbbgondolásra és válaszadásra, önismeretre és önmagával való szembenézésre késztetni volt a cél. A többszörös visszatapsolást ráadásverssel megháláló előadóművészek elérték céljukat: Markó Béla Csatolmány című versének hallatán mindenkiben felbukkanhatott egy-egy személyes pillanat. S bár ebben a görbe tükörben néha ironikus vigyor is felbukkant, biztatásként idézzük az előadás egyik legizgalmasabb pillanatát nyújtó Szőcs Géza-sorokat: „Az indiánok nem hagynak cserben minket. Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket ”.(Ezt a cikket a Erdélyi Naplóról másolták: https://erdelyinaplo.ro/muvelodes/indianok-a-karpat-medenceben)

Először rá kell éreznünk a dolgokra, ösztönösen éreznünk, s ily módon magunkévá kell tenni azokat, mielőtt bármi értelme lenne annak, hogy az ember tudást szerezzen róluk. 
Kassner azt mondja, hogy a modern ember képtelen a nagyságra. 
Nem tud átlátszó lenni, tiszta, komoly, derűs, nyugodt. Ezért nincsenek éles határai. Nincs formája. Zavarosságának oka pedig az, hogy ndiszkrét. 
Az indiszkréció a tisztátalan életmohóság eredménye, amely mindenütt fülledt szenzációkat szimatol. 
Ezért a jellegzetes indiszkrét jelenség a pletyka s ezért ma, az indiszkréció jellegzetes korszakában életünk fontos tényezője az elpletykásított sajtó s ezért mainapság egyik főszavunk a "leleplezés". Ez a jó falat! 
– Amikor leleplezik a színésznőt, a bankigazgatót, az államtitkárt. Kiderül mindenkiről, hogy nem nagy. Mindenki egyszerre megnyugszik és örül, hogy az emberiségben nincs kivétel, a többi éppen olyan maszatos, mint ő. 
A király az, aki mindenkiből királyt csinál. 

Zelei Miklós drámája 2012-ben a Békéscsabai Jókai Színház egyfelvonásos drámapályázatára készült. A történet szerint, Ady Endrének nem sikerül meghalnia 1919 telén, éppen ezért konstancai internáltként több túlélési esélyt kell latolgatnia. Az összes színre lépő szerepet maga Ady (Katkó Ferenc) játssza, és minden eddigi Ady-képet felülír.