Pentheszileia és Akhilleusz összecsavarodnak a harctéren. Elvakítja őket a másik látása. Csatáznak. Ölre mennek.
Úgy szeretlek, majd megeszlek. Pentheszileia saját fogaival marcangolja szét önkívületében a férfit.
"Ölelni, ölni: /Összerímel. S aki szívből szeret,/ Akár össze is vétheti a kettőt."                                                    

A történet az 1848-as magyar szabadságharc leverésének utolsó időszakából elevenít fel egy megtörtént, de kevesek által ismert epizódot, amikor a Fejér megyei Csákberény maroknyi népe hősiesen védi szabadságát és kivívott jogait, és a bevonuló császári zsoldosok rémuralma alá kerül. A falu két lázadó papját éjszaka tartóztatják le, s elhurcoltatásuk előtt végig kell nézniük legjobb híveik durva sanyargatását, de ők ekkor sem válnak árulókká, holott sejtik, milyen sors vár rájuk.

Ingmar Bergman csodálatos, titkokkal teli története a valóság és a képzelet határán mozog. Az emberi lélek kiváló ismerője női karakterek életén, gondolatain keresztül visz minket egyre mélyebbre és mélyebbre a személyiség kiismerhetetlen, sérülékeny rétegeibe. Mikor jön el az a pont, amikor egy híres színésznő feladja karrierjét, s ráadásul képtelen megszólalni? Ki az, aki segíthet neki, hogy visszatérjen a mindennapokba? Egyáltalán vissza akar-e térni? Mindenesetre egy ápolónő megpróbálja a lehetetlent. De vajon mi ennek az ára?

 Ha az élet kenyér, az előadás az, ami a kettétört kenyérből látszik. Egyik törésfelület morzsáival, mélypontjaival együtt, és az, ahogyan a másik rész erről az oldalról látszik. Környezetemben egyre több a kettétört élet, csonka család, gyerekét egyedül nevelő szülő, divatosan szólva szabad anya, vagy éppen apa. De milyen is, amikor egy anya az apaszerepet is pótolni akarja, de elmarad a siker. Mikor a legjobb szülő akar lenni, folyton úgy érzi, pedagógiai bukfencek sorát követi el. Túl sok a kérdés, hogy mindez miért pont vele történik, és aztán következnek a gyermeki kérdések, amelyre egy felnőtt képtelen épkézláb válaszokat adni, és egyre több a megoldandó feladat. Éli a gyereke életét, a temérdek feladat rákényszeríti, hogy férfiként húzza az igát. És mikor kell, a kisszekeret is. Az aragázpalack-csere érdekében. Aztán mikor a szerelmi csalódáson túllépve már párkapcsolatot is elképzelne, hisz társas lény, vagy éppen azért, hogy válláról egy keveset levegyen valaki, osztódjon a megannyi megoldandó probléma, falakba ütközik, olyan jelölteket vonz, akik belérúgnak. Padlóról felfelé vezet az út, hitbe kapaszkodik, az ő Istenébe, ám a válasz nem a jelenlegi felgyorsult ritmusban érkezik. Más utat keres. Ám semmi nem pótolja a családot. Azt a családot, amelyben nem cserélődtek fel a férfi és női szerepek, ám az már egy letűnt társadalom… Akármennyire is szabadnak látja környezete, a saját maga állította korlátokba ütközik. Az egyedüllét annyira megkeményíti, hogy már az erősebbik nem jegyeit hordozza. Egy nő ki nem élt vágyakkal, megvalósítatlan álmokkal, kérdéssel: vajon tévúton andalogtam mindvégig. De persze, mindegy is, a számvetéskor ugyanazon a kapun kell belépni. 

2x50 perc, egy szünettel
Budapesti bulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, besúgók. A harmincegynéhány éves Koszta János otthonosan mozog ebben a világban, mégsem találja a helyét. A felhíguló Kádár-korszakban kell léteznie - szeretteit elengednie, zavaros nőügyeit tisztáznia, kezdődő felnőttségét kitalálnia. Mennie vagy maradnia - közben pedig élnie. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? Szerethető, szánalomra méltó, gyenge és erős felváltva.Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja…És közben: pesti. Rendíthetetlenül pesti.Dés Mihály regényéből Kern András készített színpadi változatot.

Prokofjev gyerekeknek írt szimfonikus műve, a Péter és a farkas koncertlátogató közönség több generációját indította útjára. Hasonló cél vezérel minket is ebben a különleges produkcióban, amely nagyszerűen érzékelteti, hogy egy-egy hangszer miként tud megjeleníteni egy-egy állatot, vagy személyt. A Pro Musica Fúvósegyüttes - mint neve is sugallja - fúvós hangszerekből áll, így előadásunk arra is kitűnő alkalmat nyújt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a (fa)fúvós hangszerekkel. Az egyszerű történetet és a nagyszerű muzsikát hallgatva már a legkisebbek is teljes bizonyossággal tudják megkülönböztetni a történet legfontosabb szereplőit: a madárkát, a kacsát, a macskát, Pétert, vagy éppen Nagyapó dallamait. Az előadást ráadásul Kiskovács Eszter digitálisan készített illusztrációja gazdagítja, mely segíti a történet követését és a gyerekek számára még könnyebb azonosítani egy-egy szereplőt a maga hangszerével.

Az előadás alapjául szolgáló szimfonikus mese Prokofjev legismertebb, gyermekeknek írt zenekari műve. A darabot általában bábszínházi előadás formájában adják elő, ám ezúttal mesebalett lesz belőle. De nemcsak a szereplők – Péter és barátai, a kacsa, a kismadár és a macska – kelnek életre, hanem a gyerekek láthatják is a hangszereket, amelyek „lefestik” a szereplőket. A történet pedig arról szól, hogyan jár túl Péter a barátai segítségével a gonosz farkas eszén.

Szergej Prokofjev halhatatlan, zenés története egy szikrázó tavaszi napon játszódik. Péter és barátai – a kismadár, a macska és egy kelekótya, kerge kacsa – hihetetlen kalandokba keveredve túljárnak a hatalmas és gonosz farkas eszén.
A szereplőket egy-egy hangszer, illetve egy-egy jellegzetes dallamfordulat jelzi. Színházunk művészei arra vállalkoznak, hogy a megszokott koncert előadásokhoz képest, a hangszerek mellett, tánccal és szöveggel elevenítik meg a történetet. Ezt a páratlan és eddig egyedülálló élményt varázslatos díszlet teszi még felejthetetlenebbé.

Aszlányi Károly Péter című szélhámos-komédiája egy olyan korrupcióba és panamavilágba süllyedő Magyarországot mutat be, amelynek kapcsolatrendszerét kizárólag a napi érdekek és a személyes összefonódások irányítják. Péter, az Üreghy család váltóhamisítással megvádolt unokaöccse, Amerikába hajózik. Börtönbüntetését más üli le helyette. Az ál-Péter azonban kijön a börtönből és az Üreghy család hathatós támogatásával megkezdi saját üzletének a kiépítését. A két Péternek egy idő után azonban szembesülnie kell egymással és mindazzal, ami körülveszi őket….  A szellemes, ironikus, ugyanakkor érzelmekkel teli komédia előadására nagy erőkkel készül a Karinthy Színház, újabb elfeledett magyar szerző vígjátékának aktualitását, életképességét bizonyítva.

Pán Peter félig emberfiú, félig tündérfiú. Nem akar felnőtté válni. Tud repülni, Seholországban él, ahol a gyerekek nem nőnek fel soha.A Peter egy 21. századi Pán Péter-történet. Felnőtt egy generáció (Y), amelynek rettenetesen bizonytalan a jövőképe, és felnövekvőben van egy másik (Z generáció), amelynek fiataljai pár éven belül hasonló helyzetben fogják találni magukat. Ezek az „Én generációk”. Számos Y generációs fiatal ódzkodik a felnőttséggel együtt járó kötelességektől, a munkavállalástól, a felelősségvállalástól. Kerülik az elköteleződést, és a gyermeki örömeket részesítik előnyben. Ők a hunédzserek, akik inkább bennragadnak a mamahotel komfortos fogságában. Ez tipikus európai jelenség 2015-ben. Kapunyitási pánik, Pán Péter-szindróma. Kik tehetnek erről? A fiatalok? A szüleik? A fogyasztó- és élményközpontú jelenre koncentráló és egyben infantilizáló média- és reklámipar? Ezekről a kérdésekről szeretnénk a diákokkal közösen gondolkodni.
A huszonöt éves Peter nem találja a helyét a világban. Elköltözik a szüleitől. Jelenleg a bátyja lakásában tartózkodik. Átmenetileg. Amíg a testvére üzleti úton van New Yorkban. Úgy érzi, hogy pontosan erre van szüksége: egyedüllétre és egy kis időre. Kutatja az összefüggéseket, listákat ír arról, hogy mivel rendelkezik, mivel nem rendelkezik, milyen tárgyra van tulajdonképpen szüksége, miért volt annyira oda kiskorában, mik azok a dolgok, amelyek kiborítják. Megpróbál válaszokat keresni arra, hogy mi végre van a világon. Videóüzeneteket készít barátjának. Ezeken az üzeneteken keresztül ismerkedünk meg Peterrel, Peter családjával, „barátaival” és új kapcsolataival.Peter hasonló kérdéseket feszeget, mint a Semmi Pierre Anthonja. Azonban a norvég egyetemista fiú a nyolcadikos hordószónok párjával ellentétben nem a tagadásba veti az energiáját, hanem keresi, kutatja a válaszokat. Erre a kutatásra vállalkozunk azokkal a diákokkal, akik kíváncsiak Peterre.