A Pirkad lemeztelenített, radikális testisége után Hód Adrienn új produkciója érzelmi láncolatra fűzött fizikalitás. A folytonos mozgással létrehozott révületben megnyílik a tudatalatti. Szilánkos nemiség, ösztönből öklendezett áriák, a tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék. Négy táncos szituatív torzókban, saját belső történelmükbe gabalyodva. Égi és földi minőségek alkudozása, győzelem a nagykörúti realitás felett.„...ez az ügyesen és nyersen felépített ereszdelahajam mindent visz!..."Donald Hutera, az Aerowaves Spring Forward Festival-on, 2015. április Az előadást az Aerowaves nemzetközti kortárstánc hálózat a 2014/15 évad 20 legkiemelkedőbb európai táncelőadás közé választotta, beválogatták a dunaPart - Kortárs Előadóművészeti Platform programjába és 2015-ös Lábán Rudolf díjra jelölték.

Különleges produkcióval készülünk október 22-én az Arany-emlékév jegyében; nézőinket izgalmas kalandra hívjuk: három, külön részből álló előadásunk Arany János egy kevéssé ismert arcát mutatja meg társulatunk színművészei segítségével.Az előadás címe Gyulai Pál gyászbeszédéből származik. Noha Arany kétségtelenül halhatatlan alakja kultúránknak, néha mégis felvetődik a kérdés: valóban kortársunk-e? A halála napján, azaz október 22-én színre kerülő előadásban nem a nemzeti költő, a magyarság lantosa, hanem inkább a rezignált, a tragikus, olykor kétségbeesett, az öngyilkosság szélére sodródott depressziós ember áll a középpontban. Az, aki elvesztette egyetlen szellemi társát, Petőfit, aztán megélte fiatal lánya irtózatos halálát, és aki szinte megjósolta unokája, Piroska korai elmúlását is.Az ismert és kevésbé ismert Arany-versek és- levelek mellett elhangzanak a kortársai (pl. Lisznyai Kálmán, Szász Károly, Széchenyi, Vörösmarty) és irodalmi utódai (Szomory Dezső, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Szilágyi Ákos, Várady Szabolcs) írásai is. Megidézzük a zeneszerző Aranyt, továbbá kitérünk a költő és a képzőművészet kapcsolatára. A rezignáció jegyében elhangzanak majd az (1811) október 22-én született Liszt Ferenc kései zongoradarabjai is.

Gazdag népmesekincsünk mindegyike szimbolikusan az emberi Élet valós céljait, küzdelmes feladatait és az odáig vezető út nehézségeit tárja elénk. Mesénk főhősét az emberiség örök misztériuma hajtja: létezik-e az Örökélet- Halhatatlanság Országa? Királyfink hosszú útja során csodatevők segítségével, végül célba ér. Sokáig mégsem tudja élvezni az időtlenséget, erős honvágya miatt visszatér meglátogatni apját, anyját. Ám míg ő Halhatatlanság országában néhány napot tölt el, addig a földön több ezer esztendő szalad el. Ezért szüleit sem találhatja meg, s az elárvult királyfira ekkor rátalál még az öreg Halál is. Végül a Halhatatlanság országának királynője és a Halál küzd meg egymással a királyfiért…

A Szabó Magda azonos című rádiójátéka alapján készült A hallei kirurgus Georg Friedrich Händel életébe enged képzeletbeli bepillantást. Az alaphelyzet tipikus: a jómódú polgári családban az udvari orvos apa szemében nem kívánatos, hogy fia a zenei pályát válassza. A mű során megismerkedhetünk azokkal a történelmi szereplőkkel, akik valóban meghatározták a zenészóriás életét, s támogatták őt törekvéseiben. Az apának le kell győznie a legnehezebben legyőzhetőt, önmagát, ha vissza akarja szerezni fia szeretetét.Az est második felében a korábbi főszereplő, Händel műve csendül fel, amely Galatea, a nimfa és Acis, a pásztorfiú szerelmének történetét idézi fel. A pár azonban nem sokáig élvezheti a boldogságot, ugyanis a féltékeny óriás, Polyphemus dühében meggyilkolja Acist. A halhatatlan nimfa Acis testét gyönyörű szökőkúttá változtatja.

„Amikor írtam, minden olyan vesztésre gondoltam, amikor egy nő elveszíti azt, akivel közös életet tervezett, mert elhagyja, mert félévente jár haza, mert meghal, s neki viszonyulnia kell ehhez a hiányhoz, és gondoltam minden olyan férfira, aki egy ilyen elhagyásból újra vissza akar lépni a múlt valóságába, mintha közben nem telt volna az idő. Gondoltam minden olyan férfira és nőre, aki azt hiszi, gond nélkül tud belelépni a másik ember múltjába, s szinte észrevétlen lesz leölve, ahogyan karácsony böjtje előtt a disznók.” (Háy János) 2010 karácsonyán egy fájdalmasan szép szöveget kaptunk Kapával Háy Jánostól, úgymond a „fa alá”. Egy férfi monológja, címe: Nehéz.
Most itt az új szöveg, egy nő monológja, címe: A halottember.Móricz-novellákat idéző, brutalitást és szépséget vegyítő, a hétköznapokból a legenda irányába elemelkedő, egyszerű és sűrű történet. Ballada, zeneiség, tömörség, várakozás, barbár cselekvés, emlékek és álmok találkozása – ezek a kulcsszavak.Azt remélem, igazi csapatmunkával sikerül egy olyan előadást létrehozni, amiben bűn és ártatlanság, vágy és realitás, képzelet és valóság gyönyörű ötvözetében, születés és halál közös pillanatában múlt-jelen-jövő végtelen láncolata ragyog fel.Bérczes LászlóA kritikai visszhangból„…Balladai asszony, regényhős, egyszerű falusi történetmondó, aki e hármasságban megszületik? Mészáros Sára nagyszerű színpadi jelenség, a személyesben a konkrét személyességnél sokkal többet, összetettebbet sugárzó-árnyaló formátum, aki ámulni, mosolyogni, felindulni, ítélni egyaránt képes a végbementeken, a következményeken és visszhangokon, test és lélek megpróbáltatásain, kísértésein. A várható jövő még árvább árvaságán…Mucsi Zoltánnak alig három jelenés, számszerűen kevés perc jut. Ahogy árnyékból a fénybe lép a vékony, szíjas, rovásírás-arcú férfi, ahogy rója körét, ahogy még udvarolva későbbi felesége mellé telepszik a hintára, vagy elálldogál hosszú katonakabátjában, hiánytalanul fedi, amit róla Annus mond: hatalmas ember, mindene hatalmas, csak hát nem katonának született, nem harcolónak. Az alakot – noha voltaképp mindháromszor látomás – Mucsinak sikerül valóssá elvonnia, élet és halál köre közé, a megnémult költészet sávjára helyeznie. Rajtakaphatatlan színészi mestermunka…Háy János írásának képzettársító ismétlései, struktúra- és stílusteremtő repetitív nagyszerkezetei, motívum-átvételei (köztük az imént sejtetett, távoli Németh László-áthallás, másutt a Móricz Zsigmond-i hang foszlányai) talán kérnének még egy-egy igazító írói beavatkozást. A szépséghibák nemigen befolyásolják az egész szépségét. E mű szép, mint a korom…Bérczes László valamennyi rendezői megoldása az éjszaka kupoláját boltozza, a bezártság, körülvettség láthatatlan falait építi az éles fényekkel kiemelt hősnő fölé és köré…” (Tarján Tamás – revizoronline.hu)„… Bérczes László a két évvel ezelőtti Ördögkatlan Fesztivál egyik beszélgetésén azt mondta, olyan ritka ma már a világban, hogy van valami, ami valódi, ami igaz. Azt gondolom, hogy A halottember a Szkénében az. Az ókori görög drámákat idéző kórus, a darabot kísérő zene, Mészáros Sára iszonyú tehetsége és elemi jelenléte, Mucsi Zoltán finomsága és érzelmessége az utóbbi idők legnagyobb színházi élményét jelentették számomra…” (Hódos Hajnalka – nlcafé)„… Van valami lelki nehézség abban, hogy másfél órára összezárnak bennünket a történet tolmácsával, ennek pedig egészen egyszerű oka van: a színésznő képes olyan hangon, nyelven és közvetlenül beszélni hozzánk, hogy eszünkbe juttatja saját szőnyeg alá söpört érzelmeinket, kiélesíti fájdalmas emlékeinket, és ezáltal tükröt tart…” (Színházhatás)„… Mészáros Sára – ha eddig nem derült volna ki – bitang jó színésznő, nem is akar vele senki versenyre kelni. A három gyászruhába öltözött színész – Grisnik Petra, Molnár Gusztáv, Kovács Krisztián – jelenléte funkcionális, a színpad bal oldalán látnak el cselekmény-kiegészítő feladatokat. Kórusként énekelnek, gyerekeket, falusiakat jelenítenek meg rövid pillanatokra, mindig visszahúzódva a háttérbe és újra átengedve a terepet az emlékezőnek. Rozs Tamás zeneszerző, a Szélkiáltó együttes tagja Annus jobb oldalán ülve csellófutamokkal egészíti ki vagy húzza alá a színpadi történést. Mucsi Zoltán a Férfi, a pária szerepében háromszor jelenik meg hús-vér valójában – természetesen csak mint vízió, mint Annus emlékeinek kivetülése… Elképesztő, ahogy ez a színész, akire a legtöbben még mindig az üvöltöző és káromkodó Kapaként emlékeznek, milyen visszafogott és alázatos szerepformálásra képes. Egy pillantása, egy apró mozdulata, egy csendes mondata többet mond ezer szónál, s úgy ejti ki a felesége nevét, annyi bánat és megtörtség zsúfolódik össze ebben az egyetlen szóban, hogy a néző csontjaiban érzi a háborút, a szenvedést, a front borzalmait, a történelem által kizsigerelt embert. Szőts István Emberek a havason című filmjében tudta ugyanezt a női nevet Görbe János hasonló súlyossággal kimondani…” (Hegedűs Barbara – Cultura)„Bérczes László, aki a Háy-drámák avatott színre vivője, úgy rendezi meg a darabot, mint egy görög tragédiát. A kórus, Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv több szerepet alakítanak, mesélnek, hátterezik a történetet. Ugyancsak a kórus tagja a zenész Rozs Tamás, aki csellójátékával nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy ez a történet hatásosan jelenjen meg. Persze a produkció kulcsfigurája az Anya. Mészáros Sára a főmesélője a történetnek, egyszerre narrátor és szereplő is, sőt nemcsak egyes szám első személyben fogalmaz, hanem egy báb segítéségével a gyermekét is ő alakítja. Mészáros Sárán múlik minden. Tudunk-e vele menni, vagy sem. És eléri, hogy nagyon is tudunk, sőt nem csak megyünk, hanem egyenesen repít bennünket magával…” (Balogh Gyula – Népszava)„Bérczes László finom érzékenységgel rendezi meg a darabot, a kar (Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Rozs Tamás) beemelésével a görög drámákat idézi fel bennünk, miközben végig ott lüktet a levegőben, hogy ez nem görög és még csak nem is csak magyar tragédia. Ez az egész világé: mindig, mindenhol érvényes. Az emberi sors törékenységéről, a történelem és az egyén kikerülhetetlen összeolvadásáról és az ebből következő, egyre szaporodó érzelmi zsákutcákról lehetetlen nem beszélnünk. Ugyanazokat az utakat járjuk évszázadról évszázadra, az életünk maga a színpadon megelevenedő körhinta.Mészáros Sára – aki babával a kezében saját lánya szólamait is közvetíti – és Mucsi Zoltán alakítása is mesteri: lehetetlen hamisságon vagy rutinmegoldáson kapni őket, minden rezdülésük megingathatatlanul őszinte. Kettejükkel kétféle bűn és kétféle igazság teremtődik meg a színpadon, miközben hol egyiküket szeretnénk megrázni, hogy ébredjen már, hol a másikhoz akarunk odafutni, hogy vigasztalóan megszorítsuk a kezét. Rozs Tamás az előadás karmesterévé válik, csellójátékával szintén erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy egy percre se essünk ki a történet sodrásából.Ritkán rendelkezik egy előadás olyan magas érzelmi intelligenciával, mint A halottember. Nem egyszerűen a szereplők lelki viszontagságai érintenek meg minket, hanem úgy érezhetjük, hogy az anya egyszersmind a mi bűneinket is megvallja drámai monológjában. Így pedig felmerül az a kérdés is, hogy valójában neki van-e szüksége ránk, hogy feloldozzuk, vagy sokkal inkább nekünk őrá, hogy ki legyenek mondva a súlyos, levegőben megdermedő mondatok?...” (Dézsi Fruzsina – szintézis)

"Schilling egyike annak az elkeserítően kevés színházi alkotónak, akik felveszik az utcán heverő témákat akkor is – sőt akkor igazán –, ha azok súlyosak." (Kovács Bálint, Origo.hu)

2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. A szókimondó nővér inspirálja Schilling előadását – de semmit nem használnak fel az ő valós történetéből.Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája. Azé az emberé, aki mindent megtesz azért, hogy kezébe vegye a saját sorsát, de vagy a külső körülmények (gazdasági és politikai mozgások, ígéretüket be nem tartó jóakarók) vagy a belső hiányosságok (tapasztalatlanság és tudatlanság) miatt folyton elbukik.

A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, az életért foggal-körömmel harcolni kell, nem szabad hinni senkiben és semmiben. Főszereplő a jelenkor kihívásaival szüntelenül küszködő kisember, aki bár igyekszik bízni embertársaiban, problémáival végül mindig egyedül marad. A történet során feltűnnek korunk ismert figurái, életre kel Európa marginalizálódott felének újkori története.

 Előadásunkban a klasszikus mese jelenik meg, drótos marionett bábok játékának segítségével, üde zenei kísérettel. A három malackának ezúttal is sok gondja akad a farkassal, de a végén felépül az a ház, amely menedéket nyújt mindhármuknak.  

Előadásunkban a klasszikus mese jelenik meg, drótos marionett bábok játékának segítségével, üde zenei kísérettel. A három malackának ezúttal is sok gondja akad a farkassal, de a végén felépül az a ház, amely menedéket nyújt mindhármuknak.

a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház előadásaIdilli környezetben három kismalac játszik önfeledten, addig amíg egyikük fejéből kipattan a nagy ötlet: építsünk házat! A másik két malac rábólint az ötletre, hisz a házépítés remek móka, csakhogy önmagától jön a kérdés: miből? Vagyis milyen anyagból, hogyan, és...
Dönteni kell, mert nem mindegy, hogy szalmából, vesszőből vagy téglából épül a ház, ezeknek a döntéseknek viszont következménye van. 
Minden döntésnek van következménye. Erről szól ez a történet: a döntésekről – legyen az jó vagy rossz, akár elhamarkodott – és ezeknek a következményeiről, főleg akkor, amikor még ebben az idilli környezetben is ott ólálkodik a FARKAS!

A címszereplők a kissé földhözragadt, de a maguk módján tündéri Csaholyi nővérek, akik a legjobb szándékkal kergetik őrületbe fivérüket, Balázst. A férfi – felesége halálát követőn – fékevesztett dorbézolásba kezdett, a fél uradalmat elmulatta, ezért testvérei gyámság alá vették, és azóta szigorú szeretettel cenzúrázzák Balázs legapróbb örömeit is. A nagy természetű férfi szinte a lábát se tette ki tíz éve a nyírborzatői birtokról, s irigykedve figyeli a Pesten tanuló fiáról érkező híreket: még az újság is lehozza, hogy a fiú Tatár Annának, a híres színésznőnek udvarol, folyamatosan pénzkérő sürgönyökkel bombázza nagynénjeit, sőt, az utolsó táviratban egy kisebb vagyont követel, ellenkező esetben öngyilkosságot helyez kilátásba. Kitör a pánik, valamit tenni kell. Más megoldás híján az asszonyok megbízzák Balázst, hogy utazzon föl Pestre, tegye rendbe a fia dolgait. A férfi útnak indul azzal a (titkolt) szándékkal, hogy a pénzt az utolsó fillérig elverje. Az elhatározást tett követi, élete azonban Tatár Anna megjelenésével egészen váratlan fordulatot vesz.