Szigetszentmiklósi Sziget Színház
„Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel” – visítja a filmben egy szeplős kis csibész, mikor a rongyos, árva gyerekek egy csapata megtalálja a neves karmestert rejtekhelyén, egy romba dőlt kastélyban. A zene és a személyiség varázsa és jósága azonban minden korlátot ledöntve bizonyítja, a halál és a gyermek csak a háborúban jelenthet egyet. A téma örök, ugyanakkor tanulságos is. Nem csak azért, mert megmutatja, mit tud rombolni a háború.
Hanem mert azt is megmutatja, hogy talpra lehet állni – ha áldozatok árán is – a reménytelennek tűnő helyzetekből.

A II. világháború végén járunk, a béke első pillanataiban. Amikor a túlélési háborús reflexek működnek és még senki sem tudja hogyan lesz majd béke a lelkekben is. Egy árva kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mormogja maga elé: „Nem szabad félni!” és közben retteg.Az Állami Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk magukra hagyottan, csapatba rendeződve próbálják túlélni a háború viszontagságait és a béke első napjait. A fiúk befogadják Kuksit.Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel. Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Közben a szerveződő új hadsereg és a statáriális bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket egyszerűen csavargónak neveznek. Hiszen a béke sem tudja elképzelni magát hadsereg nélkül.A két gyerekcsapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki.Vándorlásuk közben találnak egy elhagyatottnak tűnő kastélyt. Ott Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. Simon Péter megtanítja őket a zene fontosságára és szeretetére („A zene, az kell”).Azonban eközben más felnőttek is üldözni kezdik a gyerekeket és fegyverrel indulnak ellenük. Bár a gyerekek harca sikerrel zárul, mégis tragikus véget ér.Az előadásnak különös jelentőséget ad a jelen, amikor Kelet- és Nyugat-Európa útjain megannyi árva gyerek keres menedéket a hazájukat sújtó háború elől. Családjukat vesztve keresnek új otthont, biztonságot, békét.A musical finálé dala Kuksit siratja, aki már nem éli meg az áhított holnapot.

musical két részben
November 17-én felgördült a függöny és először mutathatták meg a közönségnek, milyen a gyermeksors akkor, ha fegyverek ropognak. A Radványi Géza és Balázs Béla filmforgatókönyve alapján, Dés László zenéjével fémjelzett „Valahol Európában” című musical mondanivalója a rendező Varga Viktor szerint ma aktuálisabb, mint valaha. A szarvasi Cervinus Teátrum főrendezője amatőr „gyermekszínészekkel” is dolgozott az előadásban és mindnyájuknak  keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy a közönség magabiztos gyermekszereplőket  láthasson a színpadon. Decemberben még lesz előadás, a későbbiekben pedig szeretnék a darabot legalább 2-3 évig műsoron tartani. Vidékre és a Felvidékre is tervezik elvinni.

A II. világháború idején járunk. Egy fiatal kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mondja: „Nem szabad félni!”. A Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk  próbálják túlélni a háború viszontagságait. A fiúk csapatukba veszik Kuksit. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel.Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Közben a hadsereg és a bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket. A két csapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki. Találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot, ahol Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. Megtanítja őket a zene fontosságára és szeretetére. A hadsereg és a statárium megtalálja őket, de a gyerekek felveszik a kesztyűt.Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harc. Simon Péter egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti.Becslések szerint 1945-ben mintegy 200 000 háborús árva és 1 millió otthontalan gyermek élt Magyarországon.A háborúban megszaggatott Európában 13 millió magára maradt gyerek kereste családját.

Neil Labute 2005-ben írt Valami csajok című komédiáját még abban az évben bemutatták Londonban, 2013-ban pedig film készült belőle. Az előadás különlegessége lesz, hogy a komédia négy különböző női karakterét ugyanaz a színésznő, Pokorny Lia játssza.
Egy középkorú férfi nősülni készül, s elhatározza, végigjárja az élete nagy szerelmeit. Valamennyiükkel hasonló szállodai szobában találkozik, más-más városokban (az első az első szerelem, a második az érzéki, a harmadik a különleges, a negyedik az igazi), de nem lel megnyugvást, a nők sokkal többet értek-érnek nála, egy elrontott, gyáva élettel kell szembenéznie a végén… Szórakoztató előadás, ha az összes nőt ugyanaz a színésznő játssza – bravúrszerep!
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás szereplői gyógynövényes cigarettát szívnak!

Kétnyelvű zenés irodalmi összeállítás

színházi ellehetetlenülés tetszőleges mennyiségű felvonásban - a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előadásaNe ölj! Van olyan Önök közt, aki már ölt? Embert, állatot, növényt, hangulatot, eszmét... színházi hatásszünetet? Mindannyian bűnösök vagyunk.
Valaminek a második részében egy színpadi mű – egy történet – várja önöket. Valami, ami csak a színpadon történhet meg. Valakinek a fejében. Mondjuk, egy narrátor fejében.
Tizenötször olvastuk el a szövegkönyvet, nem értettük. Aztán Keresztes Attilával is elolvastuk tizenötször, és még mindig nem értettük. – vallják a szereplők. Kiaknázatlan lehetőségek tárháza ez. Alkotói önkielégítés két részben. Azért a második résszel kezdjük, mert az első vállalhatatlanra sikerült. Mert posztmodernek vagyunk, a színház két pólusa közt.
Az előadásban durva nyelvhasználat, esetenként humoros és semmilyen korosztálynak nem ajánlott jelenetek is előfordulnak.

Ezt írják azelőadásről: “Az előadás a kárpát-medencei néptánc hagyományok forgatós, csárdás táncanyagában folyamatosan tetten érhető nő és férfi viszonyrendszerének, minőségbeli különbségeinek taglalására, bemutatására vállalkozik.”

Maude különc, szabadszájú és harsány nő, Lionel pedig kifogástalan modorú, művelt és meglehetősen cinikus férfi. Ők ketten talán soha nem találkoztak volna, hiszen Maude munkanélküli pincérnőként egy lepukkant lakókocsiparkban él Kaliforniában, Lionel pedig egy neves művészeti alapítványnál dolgozik a kontinens másik felén, New Yorkban. Csakhogy Maude-nak van egy féltve őrzött kincse: egy szerinte milliókat érő Jackson Pollock festmény, aminek a valódiságáról szeretne hiteles szakértői véleményt kapni, és most Lionelre vár a feladat, hogy megállapítsa, Maude festménye valódi-e vagy csak hamisítvány. Azonban a találkozó, vagyis a hivatalos értékbecslés nem úgy sül el, ahogy normálisan számítanánk rá: és nemcsak a képről, de szinte minden másról is kiderül, hogy nem az, aminek elsőre látszik...
Stephen Sachs amerikai szerző vígjátékát hihetetlen sikerrel játsszák a világon mindenütt, és most magyarul is látható ez a végtelenül szórakoztató, lebilincselő darab, ami igazi jutalomjáték két olyan sziporkázó humorú, zseniális színésznek, mint Hernádi Judit és Kern András. 

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata bemutatja a Kisfaludy teremben Van valami bejelentenivalója? című kabaréelőadását Szerbhorváth György monodrámáját rendezte és előadja Csernik Árpád. Az előadást 2014-ben mutatták be Szabadkán a Szabadkai Népszínház és a Vajdasági Drámaművészek Egyesületének koprodukciójában. 
A régi vágyam, hogy egyszer írok egy szöveget, amelyben nem hangzik el az a szó, jelző, hogy magyar, szerb, német, zsidó, most sem teljesült, de a Van valami bejelentenivalója? című előadásunk talán mégsem annyira etnós-nackós, bár a Vajdaságban a nemzeti kérdés (még mindig) megkerülhetetlen. A kisember alkalmazkodó készségét, megalkuvásait, dilemmáit akartam elmeséltetni, és ha már, akkor háromnegyed évszázadot átölelve. Hogyan élhet túl az egyszerű-egyszeri kisember, aki csak megélni akar? És mit gondol a világról? Milyen gazdasági eszközökhöz nyúl? Erről és sok minden másról szól ez a monodráma. És most veszem észre, ha monodrámát írok, a címe mindig egy kérdés – de vajon miért? Jöjjenek el és nézzék meg!
(Szerbhorváth György, a szerző)

120 évvel ezelőtt látott napvilágot Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a munkába fásult zsémbes agglegény, Ványa bácsi története. Elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa nagyra tartott sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanár Szerebjakovot. Egyhangú, de nyugodtnak legkevésbé sem mondható életük elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültségekkel teli, a fő probléma mégis a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebjakov gyönyörű feleségébe, Jelena Andrejevnába, aki még mostohalánya, Szonja vágyának tárgyát, Asztrovot is az ujja köré csavarja…Az alapkonfliktus tehát adott, és a dráma szereplőire nem is várhat más, csak az elkerülhetetlen csehovi megoldás:„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi…“

120 évvel ezelőtt látott napvilágot Anton Pavlovics Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a munkába fásult zsémbes agglegény, Ványa bácsi története. Elhunyt húga lányával él a birtokon, melyről lemondott, hogy támogassa nagyra tartott sógorát, a nyugalmazott egyetemi tanár Szerebjakovot. Egyhangú, de nyugodtnak legkevésbé sem mondható életük elfojtott érzelmek, ki nem mondott szavak okozta feszültségekkel teli, a fő probléma mégis a féltékenység. Ványa reménytelenül szerelmes Szerebjakov gyönyörű feleségébe, Jelena Andrejevnába, aki még mostohalánya, Szonja vágyának tárgyát, Asztrovot is az ujja köré csavarja...Az alapkonfliktus tehát adott, és a dráma szereplőire nem is várhat más, csak az elkerülhetetlen csehovi megoldás:„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi…“