INTENSIVE WORKSHOP:
STORYTELLING: SEARCHING THE SOURCES. ON BUILDING A REPERTOIRE.
Date: SUNDAY, MARCH 19TH
Duration: 8 hours from 10.00 am to 18:00 p.m (short ½ hour break for lunch)
Dress comfortable, we will be moving around.“After nourishment, shelter and companionship, stories are the thing we need most in the world.” Philip PullmanWhether you are already a professional storyteller, an amateur one or you are aware of the wide range applied storytelling has: education, inclusion, learning languages, marketing, health, etc, or simply you would like to take a closer look at this art form, we encourage you to enroll on this intensive workshop that will take place on Sunday March 19th 2017 in the headquarters of the RS9 theatre.But, what is storytelling, anyhow?Storytelling is the oldest art form in the world. Storytelling is at the root of every art form: we think in story form, make sense of our world in narrative. Performance storytelling can be a powerful experience, both entertaining and moving. Story is also the traditional medium of communication from generation to generation, a tool for education and therapy.The programWhy Tell Stories. On the need for stories.
Choosing Stories. On repertoire.
Learning Stories. Learning about ourselves.
Telling Stories. Mirrors.
BibliographyOn Sonia Carmona
Spanish theatre director and storyteller. At the early age of 17 Sonia leaves her hometown, Granada, the city of the Alhambra, to cross the Atlantic Ocean thanks to a grant from the program Youth for Understanding. She goes to the USA for one year, but stays there for five years since she obtains a performance grant in aid to study a Bachelor of Fine Arts in Theatre specializing in acting. In 1992 she graduates from West Virginia University magna cum laude. She then returns to Spain and settles down in Sevilla where she studies theater directing at the Sevilla Theatre Institute and doctorate courses on Theatre Science at the University Hispalense.
In 1996 she launches her own theatre company, Aaiún Producciones. Sonia has directed and produced over 30 plays. In 1998 she starts storytelling and begins working on a project called: “Stories of life and experience” with elderly people. She is astonished by the work: a whole generation of silence, the generation of the post Spanish civil war. Working on this project will influence her deeply. She has worked on neighborhoods such as “Las 3000 viviendas” portrayed in the film Polígono Sur
As a storyteller she has worked all over Spain and in some of the most important festivals in Europe. She is right now collecting tales from the gipsy women of Spain, which will be published by the editing company Libros de las malas compañías. She belongs to AEDA, the Spanish Professional Storyteller´s Association where she is the Coordinator of the International Relationships commission. She is also member of the executive committee of the Federation for European Storytelling, FEST. She is FEST´s IETM delegate.
She is taking part in the project “Holocaust by bullets” with the Yahad in Unum organization. And will be developing a program in Spain to portrait through storytelling the “Porraimos”, the Roma genocide during the Nazi occupation.

Mária és Erzsébet. Skócia és Anglia királynői. Gyűlölik egymást, de életük összefonódik. Az egyik katolikus, a másik protestáns. Az egyik feláldozta a hatalmat a szerelemért, a másik a szerelmet a hatalomért. Mária a börtönben, Erzsébet a trónon. Mindketten rabok. Két kiemelkedő nő harca, egy elképzelt találkozás, két sors. Fordítva is történhetett volna.

„Akkor kezét-lábát kinyújtotta s legkecsesebben a tőkére hajtotta fejét, s három-négyszer felkiáltott: „Kezedbe ajánlom magam, uram!“, melyek utolsójánál egyik hóhéra fél kézzel gyöngén megfogta őt, a másik meg kétszer odaütött s lecsapta fejét, de még annak utána is tartotta egy csekély ín, ő pedig csak egészen gyönge hangot adott s egyetlen porcikája sem rezzent fektében. Ajkai fejének lecsapása után még csaknem negyedóráig rezegtek. Akkor az egyik hóhéra a ruháját fölemelve észrevette, hogy kicsiny ebe alája rejtezett, s csak erővel bírták előcibálni onnan, és akkor sem lehetett elválasztani a holttesttől semmiképp, hanem odafeküdt a királyné feje s válla közé…“Mária, skót királynő, börtönben. Unokatestvére, Erzsébet, angol királynő, a trónon.Unokatestvér unokatestvér ellen.Királynő királynő ellen.Nő nő ellen.Politika, szenvedély, férfivilág, női vezetők, összeesküvés, szerelem.És a végén egy kivégzés."

 táncosnők a táncról „A színpad egy különleges hely. Óriási, furcsa, erőteljes és ijesztő. Én sosem álmodtam arról, hogy táncosnő legyek, nem szeretem a felületességét. Ez egy lehetőség az álmok valóra váltására, egy különálló világ, de szükséges, hogy legyenek olyan emberek, akik értik ezt a világot, különben nem jön át a lényeg. A táncosnak meg kell értenie mi az, amit csinál, miért csinálja és mi annak az értéke. Ha ez után táncolja a koreográfiát, akkor a közönség is reagálni fog rá, és még többet akar majd látni belőle.” Sylvie GuillemElőadók: Asztalos Dóra, Fehér Laura, Sebestyén Tímea, Stohl Luca
Zene: Andrea Parker
Koncepció: Zambrzycki Ádám

Joe és Jerry, a két tehetséges, de korgó gyomrú muzsikus életveszélybe került: véletlenül tanúi lettek egy maffialeszámolásnak, úgyhogy menekülniük kell Chicagóból – mégpedig a lehető leggyorsabban és bármilyen módon. Rájuk mosolyog a szerencse, mert egy zenekar floridai turnéra indul, és épp szaxofonost meg bőgőst keres. Igen ám, csakhogy ez egy női zenekar! Mit lehet tenni, hőseink parókát és női ruhát öltenek, s ezzel kezdetét veszi életük legkülönösebb kalandja, amelynek végén ott várja őket a szerelem is. De hogyan magyarázzák meg a szerelmüknek, hogy ők nem egészen azok, akiknek látszanak? És mi lesz a maffiával, amely egészen Miamiig üldözi őket?
Ki ne látta volna a világhírű Van, aki forrón szereti című filmet Marilyn Monroe-val, Tony Curtisszel és Jack Lemmonnal? A Sugar című musical ennek a tüneményes filmnek a színpadi feldolgozása, ugyanazzal a lebilincselő humorral, üde hangulattal, csavaros történettel és persze a jól ismert hősökkel. A zenés színház egyik legbravúrosabb vígjátéka 2016 februárjában a Pesti Magyar Színházban Méhes László rendezésében, kiváló szereposztásban látható!

A sorozatból ismert diákok (Soma, Rozi, Lilla, Csabi, Miki és Lara) a tanévzáró után nyári kalandra indulnak a SunCity Fesztiválra. Egy tévedés miatt ugyanabban a balatoni villában kötnek ki, ahol Lilla ikertesvére és baráti köre is bulizni szeretne, akik arra készülnek, hogy dalukkal induljanak a fesztivál himnuszára kiírt pályázaton. A két csapat hamar összerúgja a port, a viszály furcsa helyzeteket teremt, új szerelmek szövődnek, rivális dalos párok állnak össze, akik szintén megméretnék magukat a pályázaton. Vicces szituációk, lélegzetelállító zenés-táncos produkciók fűszerezik a fordulatos, romantikus történetet.A musical zenéjét A Dal című műsorba írt slágereivel évek óta sikert arató Johnny K. Palmer szerezte.

A Nefelejcs Bábszínház gyermekelőadásaMulatságos mese a hatalmas mackó bácsiról, és a kicsi, de annál furfangosabb süniről. Mese közben Móra Ferenc: Az egyszeri szarka, és Móricz Zsigmond: Pirimogyoró versét dalban mondjuk el.

Sündör és Niru frizbije átrepül a kerítésen. Mikor utána másznak, felfedezik a Csillanó Fém Birodalmát, ahol fényállatkák pislákolnak, és zajgyerekek csörömpölnek. Sündörön elhatalmasodik a fények iránti vágy, és barátját hátra hagyva útra kel, hogy megszerezze a Napot. Persze Niru sem ül ölbe tett kézzel – csak maradjon elég csoffasztott gesztenye az útra.
Sündör és Niru elveszítik, majd újra megtalálják egymást. Történetükön keresztül a barátságról, felelősségről, birtoklásról és az elérhetetlen utáni vágyról gondolkozhatunk. Végül a frizbi is megkerül.

 Vajon miért szeretjük annyira ezt a kedvesen esetlen, csupaszív sárkányt, akitől csak akkor rettegnek az emberek, ha nem ismerik fel benne a hatalmas, mindent fölülíró szeretetet?
Csukás István mesealakja, vagy ha úgy tetszik, mesehőse az egyfejű, bumfordiságában is bájos sárkány, aki ellentmond minden korábbi elképzelésünknek arról, hogy miként kell kinéznie és viselkednie egy tüzet okádó szörnyetegnek. Süsü nem a félelmeinket, hanem azokat az érzelmeket testesíti meg, amelyek mások megértéshez és elfogadásához feltétlenül szükségesek! Olyan megható szeretet árad belőle, ami visszautasíthatatlan, és ami nélkül mindannyian kevesebbek lennénk!
Színpadra vinni a sokak által jól ismert mesét nem könnyű feladat, szeretnénk a magunk színházi eszközein keresztül visszaadni a történet humorát, és a különleges sárkánylétből fakadó varázslatos bájt. 

Süsü, a sárkány igencsak eltér szokványos társaitól, hiszen csak egy feje van. A többi társával ellentétben nem várakat ostromol, hogy a vár bevétele után királylányokat raboljon magának. Inkább lepkéket kerget, és arról ábrándozik, milyen jó volna rózsabimbónak lenni, mert úgy legalább rászállnának a gyönyörűségesebbnél gyönyörűbb pillangók. Szelídségével belopja magát az emberek szívébe.

Süsü, a sárkány meggyógyítja ellenségét, ezért háromfejű apja kitagadja, testvérei kigúnyolják. A szegény egyfejű menekül, mindenki retteg tőle, mígnem találkozik a Jó Királyfival, aki Süsüt bejuttatja a királyi udvarba…A “Süsü, a sárkány” legendája lett több generációnak. A bájos mese mélyén egy fontos és ma is erősen aktuális figyelmeztetés rejlik, hogy, aki nem olyan, mint én: MÁS, az nem biztos, hogy ellenséges, sőt, az sem biztos, hogy más, mint én. Hasznos, ha ezt már gyermekkorban kezdik a gyerekek megsejteni vagy megérezni, esetleg megérteni. Ezzel erősítve az esélyegyenlőséget jeltolmács segítségével játsszuk a darabot. Az emblematikus egyfejű sárkány igazi példája a fogyatékkal élők útkeresésének a társadalomba.A teljes két felvonásos darab, egyedülálló az országban. Nagyszínházi önmagában forgó díszlettel, eredeti ruhákkal. Az igazi, bábkészítő által engedélyezett 2 méteres Süsüvel, eredeti újrahangszerelt zenével.