Sokszor azok az emberek bántanak minket, élnek vissza a hatalmukkal, akiket szeretünk, akiknek sokat köszönhetünk.Gyerekek vagyunk, de nem csak a családunkban, hanem abban a demokráciában is, amiben élünk. Nem nőttünk fel. Gyerekként kezelnek minket, de ami még rosszabb, mi is gyereknek gondoljuk magunkat. Hagyjuk, hogy a nálunk erősebb, hangosabb mondja meg kik vagyunk, mit csináljunk és hol a helyünk. A felnőttség azt jelenti, hogy az ember a saját lábára áll. Kimond dolgokat, képviseli a határait, és cselekszik. Ez felelősséggel jár. És nem csak jogokkal, de kötelességekkel is. Meg kell szólalni. Ki kell állni magunkért. Csak az tud felelősséget vállalni, aki tudja a jogait és él is velük.Könnyű ezt mondani, de minden személyes történet, hihetetlenül bonyolult, és minden kiállás nehéz.És fontos, hogy miután megöltük apáinkat, legyen tudásunk, célunk, és saját mondanivalónk, amivel a helyükbe lépünk. Nekem erről szól a Születésnap.

„A könyv, amelyet most az olvasó kezébe vesz, egy olyan néhai osztályfőnöki óra regénnyé álmodott problematikáját tárgyalja, amely annak az elemzését kérte tőlem, mikor mondhatja magát viszonylag felnőttnek a tanuló, akinek – szavaikat idézem – otthon, ha dolgoznia kell, mindig kijár az elismerés: már elég idős vagy hozzá, meg a fordítottja, ha táncolni szeretne menni vagy nagylányos ruhára, férfias sportöltözékre vágyik: te még gyerek vagy.”Szabó MagdaAz író születésének 100. évfordulója előtt tisztelegve, a Jókai Színház színpadra alkalmazza Szabó Magda Születésnap című regényét.Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti a tizennegyedik évét! Szereti a szép ruhákat, a tűsarkú cipőket, rajong a filmsztárokért és gyönyörű barátnőjéért, a szomszédban lakó Auer Szilviáért. Szilvia tanácsára magába bolondít egy fiút, akit nem szeret, egy divatos ruha miatt összeveszik a szüleivel, és gőgösen elfordul osztálytársaitól. Amikor új lakó érkezik a házba, Bori úgy érzi, eljött álmai hercege. Rudolfra azonban Auer Szilvia is szemet vet, és Bori rádöbben arra, hogy eddig félreismerte a barátnőjét. Apránként azt is megérti, hogy mások boldogsága néha fontosabb, mint az övé, és neki kell megváltoznia ahhoz, hogy elnyerje a titokzatos Rudolf szívét. Úgy érzi, ez a nap határkő lesz az életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. Sok gyerek vágyik erre, amiről ekkor még nem is sejti, mit jelent valójában. Hiszen mennyire kecsegtető a felnőttek világa! Nekik mindent szabad, és mindig azt csinálnak, amit éppen akarnak! De vajon tényleg így van? A várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. 

“A férfi jól ismerte ezt a városrészt, tudta, milyen fajta népek laknak itt, az egykor működő téglagyár környékén, nagy erejű, indulatos, sokat evő-ivó, szeretkező, szabadéletű fajtából való emberek, akiket valamikor a megélhetés reménye hozott ide messzi tájakról, aztán a kis sár-, vályogházakban úgy-ahogy megtelepedtek, gyereket csináltak, és itt ragadtak.”Egy vidéki kisvárosban vérzéses járvány tör ki, amely miatt tömegével halnak meg az emberek. A rendőrség nyomozni kezd, ám hiába. A káosz nőttön nő, a városon eluralkodik a bűn, és felszabadítja az emberekben szunnyadó ösztönöket és vágyakat. Molnár János, a készenléti rendőrség hadnagya épp szabadságát tölti, ám főnöke kérésére belesodródik az ügybe. Nyomozása során azonban nemcsak a nyomorúságos jelennel, hanem saját bűnös múltjával is szembe kell néznie.“Kemény krimi”, “bűnregény” és hasonló jelzőkkel szokták illetni Tar Sándor emblematikus művét, a Szürke galambot. Az apokaliptikus vízióként is felfogható történet a rendszerváltás utáni időszak kezdetén játszódik – valahol az elhallgatott, nyomasztó múlt és a bizakodással teli jövőkép között.Horváth Csaba rendezése egyszerre fizikálisan naturális és mélyen költői, amelyben a nyomor élveboncolása mellett Néger alakjában felcsillan a megváltás reménye is.

Két nő, anya és lánya - akik Jackie Kennedy Onassis nagynénje és első unokatestvére - kettesben élnek egy lepusztult East Hamptoni nyaralóban 12 macskával és mosómedvékkel. Mivel nem akartak az amerikai arisztokrácia rendes tagjai lenni, ezért egy ponton kiszakadnak a környezetükből és visszavonultan élik excentrikus életüket. Az anya énekes szeretett volna lenni, a lány pedig táncos, de ez nem sikerült nekik, csak posztumusz lettek “sztárok”, a róluk készült dokumentumfilmnek köszönhetően.

Attila és Irén középkorú pár egy elöregedő faluban. Attiláé az egyetlen valamirevaló vállalkozás a községben, Irén szociális munkás. Mindketten megbecsült lakosok, motorjai a falu közösségi életének. Ám Attila és Irén egy napon megtudják, hogy nem lehet saját gyerekük, ezért az örökbefogadás mellett döntenek. Az Otthonból azonban nem egy kisgyerekkel, hanem két, majdnem felnőtt lánnyal érkeznek haza, Rózsival és Anitával. Rózsinak szörnyűségesen rút fogazata van, Anita cigány. Vajon hogy fogadja őket a falu? És milyen hatással lesznek Attiláék házasságára?Mi történik, ha nem vagyunk képesek megszeretni valakit? És mi történik, ha olyasvalakit szeretünk meg, akit nem lenne szabad?Mit teszünk, ha a saját magunk iránti szeretet szűnik meg? És mit, ha soha nem szerettük magunkat, de azt szeretnénk, hogy mindenki minket szeressen?Pintér Béla darabjaiban mindig aktuális, húsbavágó sors- és társadalmi problémákat feszeget. Hétköznapi tragédiáit, esendő, de pont ettől emberi szereplőit görbe tükörben láttatja, sajátos, groteszk humorral ábrázolja, amitől nekünk, nézőknek nem csak előítéleteinket kell felülvizsgálnunk, de nézői viszonyulásunkat is: azonosuljunk a főhősökkel, vagy kívülállóként ítélkezzünk felettük, sírjunk történetükön, vagy nevessünk, vagy mindkettő...Pintér Béla műveinek, melyeket saját társulatával ad elő, méltán lett hatalmas rajongótábora, a számtalan külföldi meghívás és elismerés pedig szakmai rangját mutatja. Tatabányán először kerül műsorra darabja, így, ha közvetetten is, de végre találkozhatnak vele a nézők.

A Szutyok a jelenkori magyar társadalom egyik legégetőbb problémáját veszi célba a maró irónia és a pofátlan nevettetés nyílvesszejével, hogy ömöljön ki az előítélet, a mindennapi rasszizmus és a társadalmi érzékenységgel való visszaélés. A darab humorral és szellemes történetvezetéssel mesél a társadalom peremére szorultak problematikájáról.  

A zeneszerző és énekes Branko Pražić volt az alapítója a két első vajdasági rockzenekarnak a Cvrčak i mravi, valamint a Sunčeve pege együttesnek. Évekig a költő, Duško Trifunović munkatársa volt. A költő halála után egy emlékműsort hozott létrea tiszteletére, hogy méltón emlékezhessen rá a nagyközönség. A Tajna veza – megemlékezés Duško Trifunovićról egy zenés-verses előadás, amelyben Branko Pražić mesél Duškóról, akivel 13 év szoros barátság és közös alkotói munka kötötte össze. A költő verseire, Branko Pražić több, mint 30 zeneszámot írt. Verseket, és ma már kultikus, sőt antológi

Vendégünk lesz Szinetár Miklós, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, tévé- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. A Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese.

Évtizedes barátság fűzi össze őket, Jordán Tamás rendszeresen látogatta a kórházban, látogatja a velemi házában Tőröcsik Mari színművésznőt. Ezúttal a Nagyszínpadon közönség előtt beszélgetnek.

Sivasakti Kalánanda Táncszínház Az előadás átfogó képet kíván nyújtani Dél-India táncművészetéről.Az est programja klasszikus indiai darabokat, klasszikus tánctechnikát felhasználó modern koreográfiákat és indiai néptáncokat foglal magába. Hagyomány és modernitás jelenik meg a színpadon a hozzájuk tartozó külsőségekkel, hangzással és hangulattal.Az indiai tánc ritmusa lehet vidám, játékosan könnyed vagy virtuóz, lehet lágyan lüktető, vagy harciasan vágtató, lehet hivalkodóan látványos, vagy szerényen háttérbe húzódó. A ritmus (tála) mint egy állandóan ismételgetett ima (mantra) kíséri végig a táncos életét. Az indiai ritmusszótagok helyet követelnek maguknak a hétköznapokban is, beférkőznek a gondolatokba és a legmeglepőbb helyzetekben jelennek meg. Mint különálló lények, önálló életre kelnek a darabokban, a vidám néptáncokban, és a klasszikus koreográfiákban.Dél-India klasszikus tánca, a bharatanátjam jelenleg kizárólag színpadi műfaj. Az elmúlt évszázadok során két különálló műfajból fejlődött ki. Egyik őse az a szakrális női tánc, amelyet a hindu templomokban élő táncosnők az istentisztelet részeként adtak elő. Másik őse pedig az a színjátszó technika, amelyet a klasszikus indiai színház fejlesztett ki. A drámákat, táncdrámákat férfiak és nők is játszották. Kézjelekkel, testtartásokkal, mimikával elevenítették meg a darab szereplőit. Ezeknek a technikáknak a felhasználásával született meg a mai bharatanátjam, mely élő műfajként nem csak a múlt emlékének ápolására, hanem mai darabok létrehozására is alkalmas.

Ki az akit szeretünk amikor szeretünk?
Ismerjük e a szeretett lényt?
A beteljesült szerelem csak egy szerencsés félreértés?
Ilyen kérdésekről beszélget két férfi, Abel Znorko Nobel díjas író aki magányosan és elszigetelten él egy Norvég szigeten. Abel minden nap  felidézi szenvedélyes szerelmének emlékét egy asszony iránt, akivel hosszú ideig levelezet. Erik Larsen újságíró egy interjú alkalmával találkozik az íróval.Vajon milyen kapcsolatban van azzal a hölgyel akibe Znorko még mindig szerelmes?Az emberkerülő író miért egyezet bele a találkozásba?

A beszélgetés a kimondott igazságok kegyetlen játékává válik, amelynek során sok mindenre fény derül.Az író  drámáit  a kegyetlen igazságmondás jellemzi, mint a Látogató c. művét is, amely világszerte ismert klasszikus műnek számít.