Ráncos vagyok, kövér vagyok, sovány vagyok, a munkámnak élek, a családomnak élek, feláldoztam mindent, el kellett volna hagynom, miért hagytam el, most tartok a csúcsra, lecsúsztam mindenről. Sikerülhet-e megszabadulni a társadalmi konvencióknak való megfelelés terhétől, vagy elfogadva a kényszerpályát, a felkínált szerepekből választunk egyet magunknak?

A biológiában az imágó a kifejlett ivarérett szárnyas rovar neve. Az imágót a lárvalét előzi meg. A lárva a metamorfózissal fejlődő állatok átmeneti fejlődési alakja. Kafka ezt az intervallumot használja fel, amikor Gregor Samsa a lárva-létből rovarrá fejlődik Az átváltozásban, és ami az Imágó című darab inspirációja.A tizenéves alakulóban van, páncélt növeszt, átváltozik, életkori sajátossága ez. A kamaszkor lehet a legcsodálatosabb, de lehet a legátkozottabb életszakasz is. A szorongás, a félelem, az önbizalomhiány, az önutálat, a depresszió és annak fizikai tünetei megnyomoríthatja a személyiség alakulását szolgáló éveket. A kamasz enyhébb vagy súlyosabb tünetekkel, de végigmegy ezen az átváltozáson. Máshogy kezd észlelni, máshogy lát, máshogy érez, fintorog a családi ebédnél és szívesebben eszik “mű” kaját, boldogan bújik el sötét helyeken, és fordít hátat az otthonos komfortnak, miközben lassan idegenné válik megszokott környezete, ahogy ő is egyre furcsább “alakot ölt” családja számára. A kamasz távolodik, de vajon ez az Ő elidegenedése, vagy inkább a környezete értetlenségéről van szó?Az Imágó című előadás kamaszokról szól felnőtteknek és fordítva.

Valère Novarina francia színházi szerzőt és rendezőt már ötéves korában lenyűgözte Louis de Funès színpadi játéka. Azóta szüntelenül figyeli a színészeket, „érthetetlen” útjukat kulisszáktól a színpadig – az újjászületésüket. A művész 2009-ben mutatta be a Csokonai Színház társulatával a Képzeletbeli operettcímű darabját, amely öt estén át a párizsi Odéon színpadán is látható volt. A produkcióban Mészáros Tiborral játszatta el a „végnélküli regényíró” virtuóz monológját. Innen jött az ötlet, hogy megrendezze neki a Louis de Funès-t, egy másik szédítő monológot, amely a színész és a közönség közti színpadon játszódik, s a színház és a színész mibenléte kapcsán megfogalmazott gondolatokat tartalmaz. Louis de Funès itt valamiféle prófétává, színházi Zarathusztrává válik, aki titokzatos kinyilatkoztatásokat tesz a színész művészetéről.

Halász Gábor, Immortel című új bemutatójának központjában az “IsteniAktus” áll, a pillanat, amikor egy halhatatlan entitás megtermékenyít egy halandó nőt, a pillanat, amikor a teremtő beleszeret saját teremtményébe. A darab egyik meghatározó inspirációja a Francia képregényrajzoló, író, rendező Enki Bilal 2014-es Immortel AD Vitam című filmje.

Egy csoport játszó, két csapat, egy játékvezető.
Egy téma, egy műfaj, egy mondat, egy lehetőség. És ami az egészben a legjobb: lehet szavazni emelt díjas SMS nélkül. Ki tetszik jobban? Piros vagy fekete piros vagy fekete piros vagy fekete feketepirosigennem?????
A nyertes csapatból egy valaki mindent visz!

Közép-magyarországi elődöntő
A rendezvényen diák- (középiskolás korosztály) és felnőtt színjátszók 4-4 fős csapatai mérkőznek a 2016 Közép-magyarországi Improvizációs Maestro-ja címért.
Az elmúlt évek gyakorlatához híven a négyfős – tetszés szerinti fantázianéven szereplő – csoportok 4-5 különböző improvizációs feladatot kapnak. Az egyes feladatokra való felkészüléshez általában 10 perc áll rendelkezésre. A játékidő az esetek többségében 3-3 perc.
Játékvezető: Halász Tibor, aki a helyszínen teszi közzé a játékszabályokat és a feladatokat.
Az egyes feladatokat szakemberekből álló zsűri pontozással értékeli, majd ennek alapján alakul ki a végső sorrend és derül ki, hogy ki jut tovább a március során, szintén Gödöllőn megrendezésre kerülő, Országos Improvizációs Bajnokságra!
A rendezvény ingyenesen megtekinthető!

Az együttes 2005 októberében alakult Szentpéterváron. Az „IMPULSE” táncstúdió jelenleg a legsikeresebb gyermek-ifjúsági művészeti társulat Oroszországban. Ez a különleges csoport rendkívül népszerű hazájában és külföldön.  Repertoárja közel 200 műsorszám, melyben megtalálhatók koreográfiai miniatűrök, orosz- és világ-néptáncok, stilizált, karakter, modern és színpadi látványtáncok.
Sokoldalú produkciójukkal kimerítik a Néptánc Színház fogalmat. A csoport követi a legjobb orosz néptánc hagyományait. Programjukban szerepelnek a nagy mesterek (Moiszejev, Jacobson, Godenko stb.) koreográfiái. Számtalan oroszországi fellépésük mellett több mint 30 országban szerepeltek nagy sikerrel.
Már 100 alkalommal értékelte a zsűri győztesként (Grand Prix) munkájukat a hazai és nemzetközi versenyeken, 2010-ben UNESCO díjat kaptak és azóta az UNESCO táncbizottság tagjai is lettek.Művészeti vezetője és koreográfusa Yana Dynko.

A Trigatu klasszikus és kortárs indiai tánccsoport és műhely 2013-ban alakult. Táncaik alapja egy dél-indiai klasszikus stílus, a tamil bharatanátjam. Ezen kívül más, különböző mozgás- és táncformát – indiai klasszikus és folk táncokat (radzsasztáni, odissi, kathak), hastáncot, harcművészeti és modern, illetve kortárs tánc elemeket – kombinálva születik meg a „tri gatu” stílus.Az előadás első részében a tánccsoport autentikus indiai táncokat mutat be – jelentéssel bíró kézjelekkel, arcjátékkal és a színházi játék egyéb elemeivel. A második részben a koreográfiák a klasszikusból kiindulva érthetőbb, modern formában jelenítik meg az indiai tánckultúrát. A ritmust elektronikus zene szolgáltatja, olykor kiegészítve indiai motívumokkal, mely izgalmas, újszerű megvilágításba helyezi az indiai táncot.

Mit érzel, ha találkozol egykori önmagaddal?
Mivel a kicsi Te vagy, azt gondolhatod, azonos emlékek fűznek össze benneteket, azonos tapasztalat… de kiderülhet, nem azonosak az emlékek, még csak nem is hasonlítanak az egykor átélt múlthoz.
Semmi közük az emlékeinknek egymáshoz, kicsi Énnek és Nekem, nem egyformán fontosak.
Meglepődőm magamon, kitárulkozom, csalódom, megremegek, szégyenkezek és félek. Ez mind Én vagyok… de mi a végleges érték? Ki tudja megítélni? Vannak pillanatok, amelyek bevésődnek az emlékezetünkbe… miért éppen pont azok a sok ezerből?… A véletlen csupán?
A térben a távolság mindent kicsivé tesz, eltűnnek a hibák, a múlt szépségesnek hat és elrejt mindent. A jelen és a múlt összeér, egy képpé sűrűsödik, a rejtőzködő emlék megbújik a mélyben, aztán újra mozgásba lendül, elindul útjára a fejekben, vándorol, újraszületik, megtestesül, más emberek gondolataival egyesül. A mozaik egy újabb formába összeáll… emlékek… itt voltunk mindannyian.

Kicsoda a táncos, ha éppen nem táncol? Mi határozza meg személyiségét, hogyan jeleníthető meg a színpadon a levetkőztetett emberi jellem táncosként, tánc nélkül?Mádi László életében gyermekkorától nagy szerepet játszik a tánc. Most mégis egy másik médiumon, a zenén keresztül közelíti meg a koreográfia azt a fejlődéstörténetet, ami meghatározza őt ma táncosként. Az előadás mozgástere egy asztal lapja, melyen a kifejezés eszközei, a táncművész hangszerei helyezkednek el, a mozdulatok üzenetét pedig a zene közvetíti a nézők felé. Az előadás a nézőkben születik meg, akik ezúttal nem a szemükkel, hanem a fülükkel és teljes jelenlétükkel fogadják be a hangzó-mozgó koreográfiát, ahová résztvevőként maguk is meghívást kapnak. Mészáros Máté koreográfiája sokkal inkább egy ünneppé fokozódott közös élmény, mintsem szigorúan vett táncelőadás.

 Magány, vágy, szerelem, testiség, erőszak, hatalom, kiszolgáltatottság, birtoklás, őszinteség, képmutatás… Frenák Pál – már-már kényszeresen – olyasmivel viaskodik, amivel mindenki találkozik a maga életében, legfeljebb nem vívja meg küzdelmét olyan élet-halálra szóló elszántsággal, ahogy azt az In_time táncosai teszik a színpadon. A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk. A darabnak nem célja, hogy megoldásokat kínáljon: elég, ha olyan őszinteséggel tárja fel az emberi viszonyok rendszerét, hogy a néző ne tudja kivonni magát az előadás hatása alól.
A színpadon öt táncos, akik hol kívülről, a távolból, mozdulatlanul és idegenként szemlélik a többiek küzdelmét, hol maguk válnak főszereplővé. Hogyan válhat, és válhat-e egyáltalán valóságossá számukra a Másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy?
Frenák visszatérő kérdése, hogy a Másikkal és az önmagunkkal szembeni megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket; hogy mennyire hatja át az öncsalás és őszintétlenség a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat is.