A színdarab Shakespeare két tragédiájának – a Hamletnek és a Lear királynak – cselekményét fűzi egybe, azok egymásra rímelő viszonyait, konfliktusait összehangolva kínál egy nagyívű, a főhős ifjúkorától öregkoráig tartó, burleszk elemekkel át- meg átszőtt, ugyanakkor finom és igényes paródiát. Mindezzel együtt az irodalmi persziflázs csak kerete a műnek – a középpontban nagy emberi kérdések: a szülő-gyermek kapcsolat, a viszonzatlan érzelmek, a megfelelési vágy, az öregedéssel való szembenézés shakespeare-i pillanatainak tragikomikus újrafeldolgozása áll.
A színdarab szerkezete és nyelve is a shakespeare-i hagyományokat követi. Az első két felvonás a Hamlet zanzásított változata, ezt két rövid jelenet mint harmadik felvonás vezeti át az utolsó két felvonásba: egy, az eredeti történet fő- és mellékszálait egyaránt beépítő Lear-adaptációba. A szöveg, akárcsak az eredeti műveké, általában rímtelen jambus, ún. blank verse, melyet időnként prózában írt jelenetek, máskor énekbetétek tesznek változatosabbá. A nyelv tudatosan játszik a klasszikus mintával – sok ismert Arany- és Vörösmarty-fordításrészletet használ fel, a megfelelő módon hozzáigazítva a komikus helyzetekhez, ugyanakkor bővelkedik a mai fordulatokban, anakronizmusokban is.
A színdarab meglátásunk szerint egy harsány, abszurd, Monty Python-szerű komédiának szolgálhat alapjául. Az erős, jól játszható helyzetek, az eleven ritmus, a sokféle, hatásosan végigvitt karakter, a nyelvi humor, és Bánk bán figurájában a hazakacsintás egyaránt hozzájárulhat az előadás szakmai és közönségsikeréhez. 

Hamletet egyszerre támadja meg a kora modernitás nagy projektuma, azaz a személyesen megélt és közvetlen hit lehetősége, valamint a királyi hatalom isteni eredetébe vetett súlyos kétely. Claudiust olyan erős és közvetlen szavakkal írja le, mint a királyság gyakorlásához méltatlan embert, hogy az öreg Hamlet erőszakos halála az Isten-halállal és a megújító feltámadás lehetetlenségével válik azonossá: „S egy oly király, kihez e mostani: / Hyperion mellett szatir”.Hamlet kétségbeesett kételye azonban nem pusztán Claudiusra irányul, hanem bizony a meggyilkolt apa-Isten, a saját apja személyére is. Luther 95 tétele a purgatórium dogmájának a tarthatatlanságát hangsúlyozza (egészen pontosan a Sátán éjszakai magvetésének tartja, amivel a hittételeket megrontotta), hiszen olyan egyházi intézmény önreprezentációját látja benne, amely a hívek mesterségesen fenntartott függőségét biztosítja. Hamlet tehát a Szellemben magában is kénytelen kételkedni, hiszen az öreg Hamlet, azon túl, hogy a purgatóriumban szenved, a saját fia bosszúja révén véli megrövidíttetni saját szenvedéseit, ami semmiképpen sem tekinthető keresztény gondolatnak, sem katolikus, sem protestáns, sem ortodox értelemben.Az előállt drámai szituáció Hamletet az eszköztelen, önmaga elhívásában nem hívő megváltó szerepébe kényszeríti: a fiúnak az igazságtevés és a helyreállítás tettét kell véghezvinnie egy olyan királyság helyreállításáért, amelynek az etikai rendjében ő maga már nem hisz, legalábbis súlyosan kételkedik.Köztes-helyzet, a tiszta tragikum és a katarzis ígérete, amely az egész művet egyszerre tartja össze tökéletes egésszé és teszi szilánkossá, mint a jelentős műveket általában. Katarzis azonban nem lehetséges az éppen fennálló „rend” maradéktalan eltörlése nélkül: mindenkinek el kell vesznie, hogy az új politikai-etikai rend kihajthasson a romokon, de leginkább a néző szívében, aki a Hamletet, magát az előadást a saját helyzeteként ismeri fel; ha szerencsés.

 Hamlet külföldön tanuló egyetemista. Az apja halálhírére hazatér Dániába. Ekkor még nem tudja, hogy gyilkosság történt, a saját nagybátyja, Claudius ölte meg a testvérét, mérget öntve a fülébe.
Anyja, Gertrud, a királyné, alig kéthavi gyász után újraházasodik: hozzámegy Claudiushoz. Sógorból férj, nagybátyból apa, testvérből új király lesz.
A volt király szelleme azonban nem nyugszik, folyton vissza-visszatér, és Hamletet mozgatva bosszút áll.
Hamletre így nem kisebb feladat hárul, mint a kizökkent időt helyretenni és a világ rendjét visszaállítani. 

Hamlet dán herceg, a nemrég elhunyt király fia nyomozásba kezd apja halálával kapcsolatosan. A herceg atyja szellemétől értesül a gyilkos kilétéről, és elhatározza, hogy bosszút áll.  Azt gondolnánk, hogy egy háborodott elme szüleménye mindez. Az igazságnak azonban súlyos következményei vannak… Tragédiák, gyilkosságok sora figyelmeztet arra, ha az ember bármely rendszere megbomlik, nem tudja kézben tartani sorsát, bukik vétkes és ártatlan egyaránt.

Hamlet, a dán királyfi története Shakespeare talán legismertebb tragédiája. Hamlet anyja, Gertrud, a király halála után újra férjhez megy, így a trón Hamlet helyett nagybátyjára száll, aki egyben a király gyilkosa is. Hamlet atyja szellemétől erről értesülvén elhatározza, hogy bosszút áll... A történet ismert, szövegét sokan idézik sok helyen, azonban a fókuszpont mindig előadáshoz kötött. Ezúttal Kecskemét szolgál újabb értelmezéssel ehhez az „őrületes” történethez.

Monodráma duóban: Kállay Géza egyetemi tanár és Baksa Imre színész önálló estje.
88 perc alatt előadva a Hamlet,10 szereplőt megszólaltatva, és közbe-közbe iktatva Shakespeare korának fogós kérdései és érdekességei. Hogy tanultak szöveget a Shakespeare társulat a Lord Chamberlain’s Men színészei? Kire szállhatott a korona a király halála után? Hittek-e az angolok a szellemvilágban? Vagy a Globe-ban hol végezhette el a szükségét a 2 órás darabok alatt a néző, ha nem volt erre kijelölt helyük? Jobb volt-e akkor embernek lenni, mint ma? Ehhez hasonló és még több érdekesség tárul fel előadásunkban, amit a költészet és valóság egybeszövésével prezentálunk.

Ajánljuk  előadásunkat azoknak, akik szeretnék megismerni a Hamletet, mint színdarabot és létrejöttének körülményeit. És akit érdekel, hogy miért tartja még 400 éve érdeklődési fókuszában a színházi és a színházat szerető ember, ezt a különös és sok ellentmondást rejtegető darabot.

Egy fiatal lány igazi mozaikcsaládban él – édesanyja meghalt, az apja valójában nem az apja, bár talán mégis az; a testvérei nem a testvérei, bár annak mondják őket; hivatalosan még ő maga sem létezik, mert szerető rokonai törölték a családi névjegyzékből. Egy nap azonban minden megváltozhat: az új, fiatal király házasodni készül, és inkognitóban szeretné kiválasztani a megfelelő lányt, hogy az ne a rangját, hanem valódi önmagát szeresse. Az igazi keresése közben elvetődik ehhez a furcsa családhoz is… Itt kezdődik Hamupipőke története, amelyet ezúttal egy kicsit másképp fogunk elmesélni, bár a népszerű kellékek most sem hiányozhatnak: a lencseválogatás, a csodás segítők, és természetesen az üvegcipő. 

Hamupipőkét mindenki ismeri. Ő a bájos, szeretetre méltó fiatal lány, akinek gonosz mostohanővérei jóvoltából nem a felhőtlen boldogság ragyogja be életét. Ám végül, annak rendje és módja szerint, mégis őt veszi feleségül a herceg, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.Rossini, a 19. század elejének egyik legnagyobb zeneszerzője, aki pontosan tudta, hogy mi kell egy vígoperához, nem sokkal A sevillai borbély és az Otelló után újra maradandót alkotott. A Hamupipőke népszerűsége a bemutatót követően még vetekedett is A sevillai borbélyéval, később aztán egyre kevesebbszer játszották, főként a rendkívüli nehézségű áriák miatt. Az elmúlt évtizedekben azonban újra visszakerült a színházak repertoárjára, és méltán vált ismét a közönség kedvencévé.Előadásunkban az egész család megtalálja a maga szórakozását. Hisz aki felnőttként már réges-régen nem hisz a tündérekben, az egerek húzta tökhintókban és úgy általában a csodákban, az Rossini dallamaiban gyönyörködve most mégis önfeledten élheti át azt a varázslatot, amit Ferretti librettóján keresztül a mese mint művészeti alkotás kínál. Ajánló:
Jónéhány éve írtam meg a Hamupipőke történetét - bábelőadásnak, és a kicsi lányomnak (aki akkor még tényleg kicsi volt) olvastam fel először, amikor elkészültem a szöveggel. Ezért most sem Rossini jut eszembe elsőként - persze, a zeneszerző zsenije alkotja meg a darabot, mégis inkább gondolok Ferrettire, arra a fickóra, aki felnőttmesévé formálta a Hamupipőkét, igazi, emberi történetté.
beckzoli (30Y) 

Hamupipőke meséje a nagy klasszikusok közé tartozik, amelyben megtörténik a csoda, és a főhős a reménytelen körülmények ellenére mégis meglelheti a boldogságot. A Charles Perrault írása alapján készült, minden percében lebilincselő mesejátékot a Noir Színház mutatta be a Duna Palotában, most pedig a veszprémi gyerekközönséget is elvarázsolja majd. Már öt éves kortól ajánljuk, de az egyfelvonásos 65 perces produkció a család felnőtt tagjainak is kellemes kikapcsolódást ígér. Aki megnézi az előadást, nagyon erős vizuális élménnyel gazdagodik. A látványos díszletek, színpompás jelmezek, a varázsütésre megváltozó helyszínek a gyerekekéhez nagyon közel álló mesevilágot teremtenek a színpadon.