"MAX Gabriel, merész ember a bátyád, nevén nevezi a dolgokat, arról beszél, amiről mi félünk hangosan megszólalni. Mi mind halljuk az Úr suttogását a szívünkben, de szégyelljük bevallani. Biztos vagyok benne, hogy Matthias is hallja. Na, Matthias, ne csináld már, mondd ki, hogy igazam van.

MATTHIAS De hát ez olyan hülye dolog.

GABRIEL Ne félj, nem meséljük el senkinek.

RUDOLF Senki nem fogja megtudni a munkahelyeden, hogy hallod az Úr suttogását a szívedben, pedig ők is mind hallják.

MATTHIAS Igen, egyszerűen berúgtatok és megbolondultatok.MAX Berúgtunk és bevallottuk magunknak azt, amit józan fejjel nem tudunk bevallani."

Az élet bizonyos pillanataiban előfordul, hogy azt kérdezzük a másiktól, mi van veled, részeg vagy? A részeg különleges ember, kifordul magából, tompul a ritmusa, de élesedik a látása. A történet ilyen emberekről szól. Akik köpnek az általános szabályokra és a legfontosabb dolgokról beszélnek. Egyszerű válaszokat próbálnak találni bonyolult kérdésekre : hogyan kell élni ma, ebben a fájdalmas világban? Banalitás? - régi bölcsesség, amiről elfelejtettük, hogyan kell érteni.

Modell, bankár, menedzser, prostituált, fesztiváligazgató, építőipari alkalmazott. A sors különös játéka folytán a belőlük összeverődött társaság jelenik meg a Részegekben. Istenről, szeretetről, szabadságról, önmaguk kereséséről beszélnek akadozó nyelvvel. Leginkább azt próbálják megfogalmazni, hogy kiüresedett, józannak tűnő világunkban van-e még helye az őszinteségnek, lehet-e valódi szeretetet találni.A Részegek a mai ember, az európai civilizáció alapproblémáira kérdez rá. Arra a racionálisnak, toleránsnak és józannak hazudott életformára, amely valójában az európai ember létének értékvesztését, a szeretet, a hit, a kultúra eltűnését, a hazug ideológiákat takarja. Erről azonban csak néhány „részegségében őszinte” figura képes fájdalmasan, eltorzult tudattal beszélni egyfajta apokrif gyónásként.

Különleges múltidéző időutazásra invitáljuk a 60-as, 70-es, 80-as 90-es évek zenei világát kedvelő nézőinket.
Varázslatos színházi estét garantál az októberben útjára induló Retro szálló sorozatunk, amely felidézi azokat a dalokat, amelyek mellé rengeteg élményt, emléket társítottunk az elmúlt évtizedek folyamán. A vidám időutazásban segítségünkre lesz Szeles József, Keller János, valamint a korszak egy-egy felejthetetlen ikonja, továbbá a szalontánckar és a TeHátrum bárzenekar közreműködésével élő zene teszi még tartalmasabbá az estét. A színház és a könnyűzene találkozik a Retro szálló alatt, hiszen az előadás egy képzeletbeli szállodában játszódik napjainkban, ahol a szálló dolgozói (Szeles József, Keller János) sorra fedezik fel a régi magyar énekesek, zenekarok ottfelejtett tárgyait, felidézik a dalaikat, az est sztárvendége pedig teljes valójában is megjelenik Perlaki Róbert díszletei között és számos jól ismert, kedvelt dalát elénekli a meglepett szállodai dolgozóknak és természetesen a közönségnek. Az előadás nem titkolt célja, hogy az idősebb korosztályt visszarepítse a múltba, a régi szép emlékek közé, a fiatalabbaknak pedig megmutassa, hogy annak idején kikért rajongtak szüleik.

„Egy nő szelleme kísért ebben a házban, egy nagyon fiatal nőé…” 
Egy cirkuszkocsiban különös család lakik: Georges, az Apa, aki a tenger alatti puska feltalálásától reméli élete tündöklő megújulását; Yvonne, a Georges-ba már nem, de közös fiukba annál inkább szerelmes Anya; Michel, a „holdlakó”, a művészlelkű, álmodozó Fiú; és Léo, a hóbortos, sógorába szerelmes Nagynéni, afféle családi porondmester. Az élet egy furcsa, tragikomikus játék, vallják kötélen táncoló életükkel mindannyian, a család, a házasélet pedig nem más, mint manézs, cirkuszporond, ahol szívünkkel a kezünkben, vagy épp tarka bohócruha mögé rejtve gyakran mi is háló nélkül ugrunk salto mortalét. Egy nap azután egy fiatal lány, Madeleine lép be ebbe a különös és zárt világba – mi történik, ha az új jövevény hullámokat vet maga körül, kinek mit hoz az életébe, és milyen végkifejlettel járhat mindez...? Jean Cocteau saját darabjából nagy sikerű filmváltozatot is rendezett, Jean Marais-val az egyik főszerepben, a legendás magyar tévéváltozatban Gábor Miklós és Vass Éva játszották a főbb szerepeket. A szerelem és gyűlölet hullámvasútjának sajátos játékát ezúttal a színházunkban már több sikeres produkciót is színpadra állító Keresztes Attila rendezi.

A furfangos szegény fiú, aki túljár a zsarnokoskodó uraság eszén, az európai népmesék kedvenc figurája. Hiszen nincs felemelőbb pillanat, mint amikor a gonosz megkapja méltó büntetését, az ügyes és jószívű főhős pedig elnyeri a leányt, az örökséget vagy épp a jószágot. A mese magyar verziója a Lúdas Matyi, amelyben a libapásztorfiú leckézteti meg Döbrögi földesurat, aki szemet vetett a libáira. Matyi nem is egyszer, de háromszor áll bosszút és minden alkalom mulatságosabb, mint az előző.Román Sándor társulata frissítően modern verzióban táncolja el ezt a történetet.

„1812 decemberében egy fiatalember főhadnagyi egyenruhában érkezett a Kaukázusba. Kijelentette, hogy a rendőrminiszter hadsegédje. Kifogástalan modora, nagyvilági stílusa révén bejáratos lett a legelőkelőbb házakba, támogatását kérték Pétervárott, és kártyázni is leültek vele (mindig ő nyert). Tízezer rubelt felvett hivatalos ügyei intézésére. 1813 februárjáig tündökölt, kártyázás közben tartóztatták le, partnere, a kormányzóhelyettes megkérte a csendőröket, várják meg a parti végét. Az ügyet aztán a minisztertanács is megvitatta, a fiatalember sorsáról nincsenek további adatok…Ez a história Gogollal is megtörtént, tőle is megijedtek, mert az útlevelében szereplő professzor-adjunktus szó nyomán csaknem a cár segédtisztjének nézték.”Az említett esetek nyomán készült, a végtelenül korrupt cári közigazgatás gyáva és hazug hivatalnokait kíméletlenül pellengérre állító, vitriolos szatíra a megírása óta eltelt száznyolcvan év alatt szinte az egész világra kiterjedően igazolta társadalombírálatának sajnálatos érvényességét. A darabot Mohácsi János állítja színpadra, a Polgármester szerepében a friss Jászai-díjas Bajomi Nagy Györggyel.

 Azt tartják, hogy az operett azért nem állja meg a helyét, mert nincs köze a valósághoz. Nos, én most egy olyan operettet ajánlok a figyelmükbe, amely valóságalapokon nyugszik. Egy élet-operettet: a Rigó Jancsi-t. Süteményként számtalanszor találkozhattak már ezzel a névvel, de kevesen tudják, hogy ez egy híres cigányprímás neve. Pákozdon született. Öt évesen már he-gedült. Húrokat a tanárától lopott hozzá. Huszonnégy éves volt, amikor saját zenekarával elin-dult a nagyvilágba szerencsét próbálni. Párizsban, Chimay herceg és felesége, egy amerikai milliomos lánya, Clara Ward hallotta játszani. Az asszony beleszeretett a fiatal prímásba, és elhagyta érte a férjét. A szerelem közel tíz évig tartott. Ezalatt több mint NYOLC millió dollárt szórtak el. Ezután Klára elhagyta Jancsit. Rigó Jancsi évekig bolyongott Európa nagyvá-rosaiban. Egykori szerelme, a szintén cigány származású Barcza Mariska megpróbálta vissza-csalogatni, de nem járt sikerrel. Jancsi szegényen, lezüllötten és elfeledetten halt meg. „Utoljá-ra egy levitézlett színésznővel járta a lebujokat, és hegedűjén keserves magyar nótákat ját-szott."
Élet, vagy operett? Döntsék el Önök. Mi előadjuk. Sok humorral, s olyan dallamokkal, mint a „Van-e szerelmesebb vallomás", vagy a „Szeretni bolondulásig", az „Álmaimban valahol már jöttél felém", a „Túl szép, amit te adsz"... s ha „Kellene ma éjjel egy kis hacáré-hacacáré", akkor jöjjenek el megnézni. Várjuk önöket.
Szeretettel ajánlom figyelmükbe!