Egy eldugott kis hotelben a népszerű regényíró, Paul Sheldon éppen befejezte legújabb könyvét, és fittyet hányva a zord téli időjárásra, boldogan útnak indul. Ám a néptelen coloradói országúton Paul autója szakadékba zuhan, és lassan be is temetné a sűrű hó, ha egy környékbeli nő, Annie Wilkes nem találna rá, aki kihúzza a roncsból a mozgásképtelen írót, és hazaviszi, hogy ápolni tudja.

18 éven aluliaknak nem ajánlott!Súlyos autóbaleset éri a behavazott, néptelen coloradói országúton Paul Sheldont, a népszerű regényírót. Szerencséjére az egyik rajongója találja meg és  siet a segítségére. Annie Wilkes, aki ráadásul szakképzett ápolónő, a saját házában helyezi biztonságba a mozgásképtelen írót. A középkorú nő rajong Sheldon regényhőséért, Miseryért. Az ápolásnak azonban csak nem akar vége szakadni…  

Hosszú és mulatságos az útja a „jól megírt színjátékoknak” (piéce bien faite), melyek külön szeletét képezik a színdarabírásnak. Kezdődött talán Scribe-nél, folytatódott Feydeau-val, s talán még ma sincs vége ennek a fajta darabírásnak. Lényege a fordulatosság, a tévedések halmaza, bonyolódása-bogozódása, majd letisztulása-kibontakozása, lebukások és felbukások árán; és a humor, a mindent elöntő, gyomorfal-rengető humor. A jól megírt darabok funkcióját egy idő után ugyan átveszi az operett mint jól megírt zenés darab, ám tagadhatatlan előzményei ezek a kacagtató színpadi mulattatások voltak, melyeknek léte a színpadon ma is érvényes, választásuk minden színpadi évad biztos sikerét jelenti.Maurice Hennequin Pierre Veberrel összefogva 1912-ben írta, La présidente címmel a most Törvénytelen randevúként bemutatásra kerülő darabot. (A háromfelvonásos komédiát a Théâtre du Palais-Royalban mutatták be a megírás évének november 27. napján. Valamivel több mint fél évszázaddal Scribe halála után…) Mi indokolja tehát, hogy a megírás után mintegy száz év elteltével elővegyük ezt a komédiát? Nyilván az, hogy élő, hogy a benne megjelenő szereplőkben, szituációkban magunkra ismerünk. És mert nevetni legjobban magunkon tudunk, már, ha van elég bátorságunk hozzá.A történet természetesen véletleneken és félreértéseken alapszik. Cyprien Gaudet igazságügyminiszter egy fatális véletlen folytán váratlanul Tricointe úr házában kénytelen éjszakázni, aki történetesen a Gray kerületi bíróság elnöke. S akinél, egy újabb véletlen folytán, egy Gobette nevű kétes erkölcsű színésznő készül, szintén kénytelenségből, éjszakázni. Tegyük hozzá, újabb véletlen, tehetné ezt, hiszen a házigazda felesége, Aglaé, teniszlabda-fejsérüléstől franciául elfelejtő lányukkal Párizsba utazott, nem egyéb céllal, hogy ott az igazságügyminiszternél közbenjárjon a férje előléptetése ügyében. Mivel a miniszter azokban a napokban épp erkölcsi feddésben részesítette beosztottjait egy körlevélben, Tricointe úr kénytelen felvállalni a főnöke előtt, hogy a hálószobájából épp kilépő Gobette a felesége. Gobette, szakmájából adódóan, remekül játssza a feleség szerepét, ám, mivel a rémült házigazda semmiképpen nem akarja vele tölteni az éjszakát, és neki napi szükségletéhez tartozik az ágybéli tevékenység, Cyprien Gaudet minisztert nézi ki magának éjszakai hálótársnak, aki nem mutat az elképzeléssel szemben túlzottan nagy ellenállást. S ahogy azt már magyar színpadokon és filmeken is megszokhattuk: a miniszter félrelép. A lavina azonban majd csak Párizsban indul el, amikor megérkezik a minisztériumba Gobette, akit Aglaénak, a feleségnek hisznek, Aglaé, a feleség, akit réztárgyakat tisztító takarítónőnek, s hogy a zűrzavar teljes legyen, Tricointe úr is befut a lelkiismeretfurdalásával. Hogy ebből mi lesz, azt csak egy megrögzött poéngyilkos mondaná el most, itt tehát felfüggesztjük a történetmondást. Annyit elárulhatunk, nem csak a személyek cserélődnek össze-vissza, de még a ruhák is, melyek hol eltűnnek, hol előkerülnek, hol ezen vannak, hol azon – és a darab valójában csak most kezdődik el…

Nagymama születésnapja alkalmából gyönyörűszép új kávédarálót kap a két csibész unokájától, Kasperl-től és Seppel-től. Öröme határtalan, de amíg unokái kezet mosnak a házban, Torzonborz, a rabló, ellopja az értékes ajándékot.Kasperl és Seppel mindenre elszántan indulnak útnak, hogy visszaszerezzék a kávédarálót, a gonosz rablót pedig az őrmester kezére juttassák. Útjuk során egyik izgalmas kalandból a másikba csöppennek.

 Ha megkérnénk valakit, hogy mondjon egy operát, amiben van gyilkosság vagy öngyilkosság, akkor jó eséllyel a fél operairodalmat felsorolja. Ha azonban azt kérdezzük, melyikben fordul elő mindkettő – és hal meg a darab végére az összes szereplő – akkor nagyjából a Toscára szűkül a kör.
Puccini operája azonban nemcsak attól izgalmas, hogy a végét senki nem éli túl. A cselekmény egyetlen nap leforgása alatt történik: 24 óra elmúlása alatt három halott – köztük Róma rendőrkapitánya, aki hatalmával visszaélve zsarolja a környezetét s ezzel élet-halál ura. Ám Scarpiát szexuális vágya túllöki egy bizonyos ponton, elveszíti önuralmát és ugyanolyan áldozattá válik, mint akik felett eddig ő ítélkezett.
Mindemellett a Tosca egy pszicho-krimi. Egy thriller. Egészen pontosan: zenés erotikus thriller. Ami a filmvásznon annakidején Hitchcock volt, az az operaszínpadon Puccini. A zeneszerző egy finoman kidolgozott és szenvedéllyel teli krimit alkotott olyan mechanizmusokról, mint a hatalom jelenléte az egyházban, a politika és a szexualitás.
Csak kevés operában szövődik össze ennyire szorosan és nyíltan a politikai önkény a személyes szenvedéllyel, mint Puccini megragadó darabjában szerelemről, becsületről, árulásról, hatalomról és féltékenységről. 

Egy este, két koreográfus, három koreográfia: a Total Dance című esten a Magyar Nemzeti Balett széles, modern repertoárjából válogattunk három kedvelt darabot. Johan Inger és Jiří Kylián koreográfiái fontos helyet töltenek be a kortárs tánc nemzetközi világában csakúgy, mint az együttes repertoárján.Johan Inger több mint két évtizede mutatkozott be koreográfusként a nagyszerű cseh mester, Kylián ösztönzésére. A 2001-ben bemutatott, Ravel Bolerójára álmodott Walking Mad eredetileg a Holland Táncszínház társulata számára készült, 2015 óta szerepel az Operaház repertoárján. Az egyre fokozódó, feszültebbé váló zenére a minimalista tér újabb és újabb formákat ölt, s benne újabbnál újabb alakok jelennek meg, egyre őrültebb helyzetekben.Hat nő, hat férfi és hat kard szerepel a Petite mort című, különleges hangulatú alkotásban, mellyel Jiří Kylián Mozart halálának 200. évfordulóján tisztelgett a nagy komponista előtt. Merész látványvilág, elegancia és stílusérzék jellemzi ezt az „érett korszakból” származó balettet, melyben kellékként fekete, barokk stílusú ruhák, bizarr krinolinok is megjelennek. A darab képi szimbolikája egy olyan világot mutat be, ahol az agresszió, a szexualitás, a csönd, a muzsika, a sebezhetőség, az egymásra utaltság és az örök emberi szépség együtt létezik sajátos költőiségben.„…úgy döntöttem, hogy nem alkothatok szimplán egy, a zeneszerző humorérzékét és zenei zsenijét tükröző táncsorozatot. Ehelyett hat, látszólag zavarosnak tűnő képet koreografáltam…” – írta Jiří Kylián a Hat táncról, melyben a mozarti játékosságot és az abszurd valóságot ültette át a mozdulatok nyelvére. Az esetlen, rizsporos parókájú, olykor irreálisan viselkedő hősök képtelen helyzeteire, helyzetkomikumaira építette táncdarabját.Johan Inger / Maurice Ravel / Arvo Pärt: Walking MadBalett egy felvonásban Koreográfus|Johan IngerZeneszerző|Arvo Pärt, Maurice RavelVilágítástervező|Erik BerglundBetanító balettmester|Yvan DubreuilPróbavezető balettmester|Kövessy AngélaJiří Kylián / Wolfgang Amadeus Mozart: Petite MortBalett egy felvonásban Koreográfus|Jiří KyliánZeneszerző|Wolfgang Amadeus MozartDíszlettervező| Jiří KyliánJelmeztervező|Joke VisserVilágítástervező| Jiří Kylián, Joop CaboortVilágítás, műszaki adaptáció|Kees TjebbesBetanító balettmester|Cora Bos-Kroese, Elke SchepersPróbavezető balettmester|Kövessy Angéla Jiří Kylián / Wolfgang Amadeus Mozart: Hat táncBalett egy felvonásban Koreográfus| Jiří KyliánZeneszerző|Wolfgang Amadeus MozartDíszlet- és jelmeztervező| Jiří KyliánA világítást tervezte| Jiří Kylián, Joop CaboortVilágítás, műszaki adaptáció| Jiří KyliánBetanító balettmester|Yvan DubreuilPróbavezető balettmester|Venekei Marianna

A műben egy bohóctréfa humorával ábrázolja a szerző, ahogy a nagy tiszteletben álló tűzoltóparancsnok és a hősszerelmes őrnagy helyzete megfordul. Tót megalázkodik és lealacsonyodik, ezzel szemben az őrnagy magasabb rendűvé válik. A történetet a két szereplő közötti feszültség hajtja előre. A cselekményt azonban valójában a postás irányítja, hiszen - míg mi ismerjük a valódi eseményeket -a szereplők csak arról értesülnek, amit a postás tudatni a kar velük.

Tragikomédia két részben.
Tót Lajos községi tűzoltó a kies Mátraszentannán. Háza tiszta, kertje napfényben fürdik. Ha a fia nem szolgálna az orosz fronton, Tót Lajos csak a rádióból tudná, hogy háború van. Amikor a fia parancsnoka egy szép napon megjelenik, hogy Tótéknál pihenje ki a háború megrázkódtatásait, Tót Lajos és családja mindent megtesz azért, hogy az őrnagy jól érezze magát. Mindent, ami emberileg lehetséges. De hogy mi az, ami emberileg lehetséges, ínséges időkben legalábbis nézőpont kérdése.
 „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”

Abszurd helyzetben abszurd módon viselkednek az emberek. A háború a legabszurdabb emberi élethelyzet.  In memoriam „Isten hozta őrnagy úr 1968", Szarvaskő
- a nagysikerű film forgatásának 50. évfordulójára „Háborúban vagyunk, és mindnyájan félünk. Az újságok nap, mint nap csapataink győzelméről írnak, de mi mégis rettegünk valamitől. Hogy mitől? Nem tudom. Ha tudnám, talán megszűnnék félni. Gondolkozz Te is, hátha meg tudnád mondani, mi bánt. Akkor talán Te se kívánkoznál bebújni sehová." (Tomai tiszteletes)„Én csak azt nem értem, hogy mit akarnak tőlem? A homlokomba húzom a sisakomat, mint egy részeg kocsis. Leszoktam az ásításról és a nyújtózkodásról, még arról is lemondtam, hogy bemásszak a plébános úr ágya alá, ami eléggé nehezemre esett. Beláttam, hogy Gyulánk életéről van szó, és ezért még az őrnagy úr zseblámpáját se köpöm ki, amikor beleteszik a számba. Mit lehet még egy apától kívánni? „ (Tót)Abszurd helyzetben abszurd módon viselkednek az emberek. A háború a legabszurdabb emberi élethelyzet. A szorongás, féltés, halálfélelem felfoghatatlan, ellenőrizhetetlen, emberileg feldolgozhatatlan abszurditások forrása. A legszélsőségesebb paradox élethelyzetek válhatnak természetessé, és a leginkább magától értetődő magatartásformák különlegessé. Elmosódnak határok álom és valóság, realitás és lázálom között.
Ilyen lebegésben látjuk Tótékat, az őrnagyot, a békés, szelíd kis Mátra-bükki falucska bolondját és jellegzetes figuráit.
Az augusztusi napfényre és a csillagos nyárvégi éjszakák ragyogására fagyos árnyékot borít a doni front rémképének szívszorítása. Blaskó Balázs
rendező