A jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel a templomban találkozik. Tartuffe erényes férfi, már-már szent, tanításait Orgon elbűvölten követi, és erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. Annyira a befolyása alá kerül, hogy egész vagyonát neki adja. Megbolondult – mondják rá elképedt szerettei, akik sikertelenül próbálják kimozdítani vakhitéből. Mert hiába a jó szó, észérv, hitvesi szeretet, Orgon nem hallgat másra, csak Tartuffe-re, és húzza maga után a családját is a szakadék széléig, sőt még azon is túl.Molière darabját megírása után azonnal betiltották, főként bizonyos egyházi körök támadták, mivel az álszent Tartuffe figurájában magát az egyházat látták megcsúfolva. Pedig Molière céltáblája nem a vallás vagy a papság volt, hanem azok, akik az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik. Többéves küzdelem után a Tartuffe győzött ellenzőin, azóta is folytatja diadalútját a világ színpadain. Szombathelyi bemutatóján Parti Nagy Lajos bravúros átiratában kerül színre.„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. Ez itt – (az álszenteskedés) – minden egyébnél veszélyesebb következményekkel jár az államban; és láttuk, hogy a színház igen hathatós eszköze a javításnak. Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...”Molière: Előszó a Tartuffe-höz. 1669.

A Tartuffe-öt támadták, be akarták tiltani, átíratták és kitiltással fenyegetőztek. A komédiának ereje van. Az ember lényege nem változik, ha hazudik szavakkal teszi, nincs tollazata, virága, amivel becsaphatná környezetét. Az előadás Parti Nagy Lajos fordítását felhasználva, mai lendülettel viszi színre a hazugság eszközét: a nyelvet.

Nem emlékszünk születésünkre, de testünk őrzi világrajövetelünk kínkeservét, és az „első lélegzetvétel” eufóriáját. A Tátikák létezésünknek ezt az ősállapotát idézi meg, amely egyben a tánc kezdete is, a még önazonos test megnyilatkozását. Az emberek, akár a növények, kinyílnak, majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak és tündökölnek is. Az előadás hat fiatal virág játéka, záródnak, megnyílnak, beszélgetnek – ez a „kánontánc”, amelynek minimalizmusa jellemzi a koreográfiát.

Taurin Trauma Az előadás A dal a tiéd! musical-író pályázatra érkezett zenék és jelenetek alapján készült. Taurin Trauma: „Avagy az éremnek is két oldala van, mégis megbotlik/ Jó estét, vagy szép napot, vagy szeva haver srácok!/ Néhány szóban elhadarom, hogy mi vár itt ma rátok./ Három rövid történetet nézhettek most végig,/Elrepülünk ma veletek a pokoltól az égig.” Kezdődjön az előadás!

Bíborka királylány szomorúan üldögél a palotakertben, mert nincs barátja. Akár egy szál virággal is beérné, aki csak az övé lehetne. Jentis, az udvari bolond hiába próbálja felvidítani, a királylány csak sírdogál. A Tavasz tündér megsajnálja, s megajándékozza a kis tulipánnal, aki még beszélni is tud, de szavát csak a királylány hallhatja. Bíborka szeretné megtudni a virág titkát. Jentis óvja ettől, mert varázslatot sejt mögötte, de az elkényeztetett királylány követeli, hogy induljanak az ismeretlen tájak felé. Eljutnak Jilához, a varázslónőhöz, s tőle remélik a segítséget. Ám csak annyit tud ajánlani, hogy induljanak a hegyeken át, mert ott biztosan segítségre lelnek. Közben eltévednek, s Burbur, az óriás fogságába kerülnek. Innen csak nehezen szabadulnak, s a Télkirálynő országába jutnak. Hiába keresik a virág titkát, mert a titok, a ?Tavasz Tündér Mosolya?, a szívekben rejtőzik. Vagy tán megbújik egy szál virágban?

Minden a pillanat műve, a közönség instruálhatja a szereplőket, megadhatja a szituációkat!Gyere velünk játszani!

Az egyik krinolinban vette nyakába Európát, egyedül, és lett németül színésznő akkor, amikor az utcán még csak gardedámmal jártak a tisztességes asszonyok.
A másikból párt lett, ruhadivat, kártya-bemondás. Ő húzta fel először a szoknyáját a térdéig a színpadon., három nyelven is játszott, és rettegtek tőle a színigazgatók.
A harmadik nadrágban járt, frizura- és gallérdivat lett, a Gestapo kiverte a fogát, aztán az első adandó alkalommal megszököttt az országból, hogy masamód legyen egy másik földrészen.

Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán nem is ezzel kezdődnek: hanem azzal, hogy nem mer igazat mondani. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Miközben a rendelőből próbálja telefonon megoldani ezt az aprónak tűnő kellemetlenséget, kis hazugságai önálló életre kelnek odakinn, ő pedig egyre elkeseredettebben próbálja helyrehozni a lassan helyrehozhatatlant - mindvégig bezárva. Vajon képes lesz-e Békés Dénes elrendezni ezt a délutánt (és vele az egész romba dőlni látszó életét), újra egybesodorni a két óvodás gyermeke, egy link barátja, annak naiv barátnője, valamint öko-bio-liberális-Waldorfos felesége, idős édesanyja és egy paciensének éppen születőfélben lévő kisbabája által darabokra cincált szálakat - vagy kénytelen lesz elkezdeni igazat mondani?

A Folklór-kalendárium sorozat népi szokásaink, hagyományaink fontosabb állomásait hivatott továbbörökíteni a következő generációk számára, hogy a feledést legyőzve megélhetővé váljon a múlt. A sorozat második része a téli ünnepkör szokásait, szürettől a farsang végéig tartó időszakot öleli fel. Az előadásban hagyományos betlehemezés, regölés, lucázás és fonóbéli hagyományaink, valamint a téli ünnepkörhöz tartozó babonás szokások színházi feldolgozása jelenik meg.