a TMK Alkalmi Társulás táncelőadásaPrométheusz. Isten. Hős. Lázadó, akinek személyes tragédiája egyúttal az emberiség legnagyobb dicsősége. Ellopta a tüzet az istenektől és megosztotta az emberekkel, egyenrangúvá téve őket a halhatatlanokkal. De mint minden mártírnak, Prométheusznak is nagy árat kell fizetnie nagylelkűségéért. Száműzve az Olümposzról egy sziklához láncolva kell szenvednie, míg egy sas, Ethon minden nap a májából lakmározik.Az előadásban Franz Kafka: Prométheusz című írása hangzik el Tandori Dezső fordításában

MU Terminál: Proving Ground 2 
- avagy a MU Terminál ismét kísérleti terepen!

Fejes Ádám és társulata újra az improvizációs táncszínház vizeire evez. Az előadók ezúttal is egyik szituációból a másikba csöppennek, ám ezek mindegyike egy valódi léthelyzetet jelenít meg, melyekben társadalmi sztereotípiák csapnak össze az egyén igényeivel, külső és belső elvárásaink, vágyaink és azok elfojtása, lázadás és szabályokhoz kötöttség viaskodik egymással, mindezt spontán, akár különböző kultúrájú vagy társadalmi berendezkedésű embereket megjelenítve. És hogy mi lesz a végeredmény, az a nézők és a szereplők számára egyazon pillanatban fog kiderülni!

Az előadás a Feledi János - Feledi Project - Trio a l'a; Kodály és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.Maga a szó jelentése a verstanban azzal foglalkozik, hogy a természetes beszéd, a nyelv hogyan alakul verssé, illetve mi módon válik ritmikus formákká. A zenében a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana ez, a zene ritmusának és hangsúlyainak helyes alkalmazkodása a szöveg lejtéséhez és hangsúlyozásához. Előadásunkban azt keressük, hogy a tánc és Kodály Zoltán zenei világa hogyan alakul egységes világgá különböző életérzések kapcsán. Indulás a természet körforgásából, az általánosból, az ismeretlenen át, hogy eljussunk az egyénhez, az érzéseihez. A szétválasztottságból az egységbe. Mikor nem számíthatunk másra, csak magunkra. Keressük, hogy Kodály Zoltán által gyűjtött tájegységek zenei világa, hogyan áll össze különböző jeleneteken, érzéseken és hangulatokon keresztül egy egységgé, ami külön-külön is érdekes és izgalmas világot éreztet. Azonban ha ezek a különböző világok összeérnek, akkor kialakul az egységes összetartozás. Az élő zene és tánc egymást kiegészítve létrehozza az egységes összhangot. Saját hangunkat keressük, kifejezőeszközeinket, azok megfejtését, létünk értelmezését. Azt, hogy kik vagyunk mi, honnan jöttünk és merre tartunk. Egyáltalán, hol vagyunk most. Élő zene. Tánc. Maga az élet!

Lázadás, szabadság, szerelem. Ami egyszerre fölszabadító és halálos, szárnyakat ad és összetör, elpusztít. Ezekről szól a tobzódó és szertelen Psyché. Weöres Sándor művészetének megfejthetetlen titoktára ez, amelynek buja és szemérmes erotikája magával ragadó, mélységes emberismerete lenyűgöző.Anyagi és szellemi, testi és lelki, valós és képzelt kísértések és kísértetek, tüllök és fátylak között, a közel és mégis távol érzetének tünékenységében nagyon személyes hangon szólalnak meg fiatalok. Az előadás különlegessége, hogy nem egy, hanem minden női szereplő Psyché, hiszen minden nőben ott él, szunnyad vagy kitörni kész a lázadó, szabadságra és szerelemre vágyó Psyché.

„Tűz, nem víz az én szerelmem” – mondja Psyché, azaz Lónyay Erzsébet. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint szenvedélyekben gazdag története. Psyché vágyak, veszteségek és szerelmek között sodródva, hol pajzán humorral, hol nyers őszinteséggel keresi helyét egy álszent világban. Lehet rajta nevetni, sírni, de senki ne lepődjön meg, ha magára ismer.Váradi Eszter Sára a Psychéről: „Semmiféleképpen nem az a célunk, hogy egy fennkölt irodalmi est szülessen. Mindketten azt gondoljuk Kristóffal, hogy egy női sorsot kell megmutatni, és ebből a sűrűn szőtt irodalmi anyagból egy igazi színházi előadást kell létrehoznunk. A nyelvezete gyönyörű, szerintem nagyon izgalmas ma ilyen szöveget hallgatni, amiből egy végtelenül szép női történet bontakozik ki, ami sokakhoz elérhet, és nem feltétlenül csak a nőkhöz. A Psyché számomra egy szívet-lelket megszólító történet, megjelenik benne az erotika, a bujaság és hihetetlenül jó a humora.”

pszeudo: ál, hamis, hazug, a valóság látszatát keltő. Ez a  hamisság meghatározó jelensége életünknek, azonban az már a mi döntésünk, hogy mindent elhiszünk-e, amit elénk tesznek, behódolunk, engedünk az illúzióknak, vagy sem.                

16 éven felülieknek.

A Pukedli Yvonne hercegnő története nyomán készült. Adott egy formalista világ pontosan behatárolt rendszerekkel, viselkedési sémákkal, kódolt gondolatokkal, ideákkal. Funkcionál. De nincs benne lényeg! Adott egy Yvonne nevű lény. Aki szabad. Viszont ebben a világban nem funkcionál! De van benne valami lényegi. Amikor a terheink súlya alatt összetörünk, egyetlen támaszunk a nevetés marad. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz arra, hogy minden fájdalmas változástól függetlenül megőrizzük emberségünket.

két egyfelvonásos táncjáték „Funkcionáljunk! Nem akarok egyebet, csak funkcionálni annak rendje és módja szerint” − vallja Fülöp herceg, aki ide-oda csapongó, szertelen és dekoncentrált életvitelével, izgága, nyughatatlan természetével tüntetőleg lázadni kezd az udvari szokások ellen. Szándékoltan ellene megy az etikettnek, felrúgja az udvari hagyományok kőbe vésett szabályait. Evangéliumi hevületében feleségül veszi az első útjába tévedő, szerencsétlen jöttmentet, Yvonne-t. Yvonne devianciája irritálólag hat. A látszólag szánalmas együgyűsége nagyon hamar elviselhetetlenné, kezelhetetlenné, értelmezhetetlenné válik: lénye folyamatos provokációt vált ki, szolid némaságával misztikusan vibráló feszültséget generál a környezetében. Ez arra kényszerít mindenkit, hogy általa felidézzék önnön titkolt ’stiklijeiket’, és szembesüljenek bűnös defektusaikkal. Yvonne-t öntörvényűsége vezeti. Míg rajta kívül mindenki más valakihez, valamihez képest cselekszik, Yvonne furcsa viselkedése csakis szabad akaratának köszönhető.Adott egy formalista világ pontosan behatárolt rendszerekkel, viselkedési sémákkal, kódolt gondolatokkal, ideákkal. Funkcionál. De nincs benne lényeg! Adott egy Yvonne nevű lény. Aki szabad. Viszont ebben a világban nem funkcionál! De van benne valami lényegi. Amikor a terheink súlya alatt összetörünk, egyetlen támaszunk a nevetés marad. A nevetés kiszabadít önmagunkból, s képessé tesz arra, hogy minden fájdalmas változástól függetlenül megőrizzük emberségünket.