Sündör és Niru frizbije átrepül a kerítésen. Mikor utána másznak, felfedezik a Csillanó Fém Birodalmát, ahol fényállatkák pislákolnak, és zajgyerekek csörömpölnek. Sündörön elhatalmasodik a fények iránti vágy, és barátját hátra hagyva útra kel, hogy megszerezze a Napot. Persze Niru sem ül ölbe tett kézzel – csak maradjon elég csoffasztott gesztenye az útra.
Sündör és Niru elveszítik, majd újra megtalálják egymást. Történetükön keresztül a barátságról, felelősségről, birtoklásról és az elérhetetlen utáni vágyról gondolkozhatunk. Végül a frizbi is megkerül.

 Vajon miért szeretjük annyira ezt a kedvesen esetlen, csupaszív sárkányt, akitől csak akkor rettegnek az emberek, ha nem ismerik fel benne a hatalmas, mindent fölülíró szeretetet?
Csukás István mesealakja, vagy ha úgy tetszik, mesehőse az egyfejű, bumfordiságában is bájos sárkány, aki ellentmond minden korábbi elképzelésünknek arról, hogy miként kell kinéznie és viselkednie egy tüzet okádó szörnyetegnek. Süsü nem a félelmeinket, hanem azokat az érzelmeket testesíti meg, amelyek mások megértéshez és elfogadásához feltétlenül szükségesek! Olyan megható szeretet árad belőle, ami visszautasíthatatlan, és ami nélkül mindannyian kevesebbek lennénk!
Színpadra vinni a sokak által jól ismert mesét nem könnyű feladat, szeretnénk a magunk színházi eszközein keresztül visszaadni a történet humorát, és a különleges sárkánylétből fakadó varázslatos bájt. 

Süsü, a sárkány igencsak eltér szokványos társaitól, hiszen csak egy feje van. A többi társával ellentétben nem várakat ostromol, hogy a vár bevétele után királylányokat raboljon magának. Inkább lepkéket kerget, és arról ábrándozik, milyen jó volna rózsabimbónak lenni, mert úgy legalább rászállnának a gyönyörűségesebbnél gyönyörűbb pillangók. Szelídségével belopja magát az emberek szívébe.

Süsü, a sárkány meggyógyítja ellenségét, ezért háromfejű apja kitagadja, testvérei kigúnyolják. A szegény egyfejű menekül, mindenki retteg tőle, mígnem találkozik a Jó Királyfival, aki Süsüt bejuttatja a királyi udvarba…A “Süsü, a sárkány” legendája lett több generációnak. A bájos mese mélyén egy fontos és ma is erősen aktuális figyelmeztetés rejlik, hogy, aki nem olyan, mint én: MÁS, az nem biztos, hogy ellenséges, sőt, az sem biztos, hogy más, mint én. Hasznos, ha ezt már gyermekkorban kezdik a gyerekek megsejteni vagy megérezni, esetleg megérteni. Ezzel erősítve az esélyegyenlőséget jeltolmács segítségével játsszuk a darabot. Az emblematikus egyfejű sárkány igazi példája a fogyatékkal élők útkeresésének a társadalomba.A teljes két felvonásos darab, egyedülálló az országban. Nagyszínházi önmagában forgó díszlettel, eredeti ruhákkal. Az igazi, bábkészítő által engedélyezett 2 méteres Süsüvel, eredeti újrahangszerelt zenével.

Zenés mesejáték Grimm testvérek meséje nyománSzegénységben, de szeretetben telnek Marci bácsi és Matild néni napjai. Marci bácsit valaha a vidék legjobb, legkeresettebb suszterének tartották. Ám mára már annyira elszegényedtek, hogy éppen csak egy cipőre való bőre maradt. Ekkor toppan be a házukba három kis manó, akik az éjszaka leple alatt elkészítik Marci bácsi helyett a cipőt. Másnap reggel az öregek nem hisznek a szemüknek. Nem akarják elhinni a csodát. A cipőt a Nagyságos Virgonc Elemér Úr veszi meg, aki olyannyira elégedett, hogy bőségesen megfizeti az árát. Így már két cipőre való bőrt tud venni Marci bácsi. Amint éjfélt üt az óra, a manók ismét megérkeznek, elkészítik a cipőket, és ez így megy egészen addig, amíg Matild néni tanácsára meg nem lesik, ki a titkos jótevőjük.A manócskák közül Csálé egy kicsit rövidlátó, Prüsző állandóan tüsszög – persze zsebkendő híján mindenhová – és Zizinek bizony szerteágazóak a fogacskái. Karácsony este van. Matild néniék már tudják, hogy melyik manócskát mivel lepjék meg, hiszen mindenképpen viszonozni szeretnék a jóságukat. A feldolgozás klasszikus formában mutatja be a gyerekeknek – karácsonyi hangulattal fűszerezve – ezt a tanulságos, megható és mégis vidám, kacagtató mesét.

A II. Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál Különdíjas előadása.A Suttogók előadás József Attila verseibe való alámerülés. Befelé hallgatózás. Személyesség, közvetlenség, bensőséges csendekkel. Csupa irónia, kihívó gyengédség, az élet egyszerű igenlése. Éles és lázadó. Sejhaj. Közvetlen jelentés a máról, az egymásrautaltság érzéséről, a szabadságról. József Attila ismert és kevésbé ismert verseinek, belső hangjainak megidézése, ahogy a mostban bennünk rezdül.

Josef Švejk különös fazon. Azok közül való, akiké a mennyek országa. Jézusról azt állítják, sohasem nevetett. Mint ahogy Švejk sem nevet, ő hősiesen játékos és nevetséges. Játék és élet között egyensúlyoz, védőháló nélkül. Homo ludens: az élet játékosa.
Szereti a kutyákat és bolhákkal kereskedik. Arra az esetre, ha kell egy jó kis cirkusz. Bolhacirkusz. Az egész világ. Jelképe a létnek, a valóságnak és a képzelet tragikomédiájának: bolhacirkusz, világcirkusz, világégés, háború, szerelem, szenvedély, szenvedés, halál, zene, játék. Mind-mind elemei egy századokon átívelő színházi karneválnak.
“Hát akkor háború után, este hatkor”, búcsúzik Vodička árkász Švejktől és biztosak lehetünk benne, hogy Švejk ott fogja várni a Kehelyben, az égi kocsmában, a béke szigetén, az örökkévalóság söreivel

Nagy idők nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőít a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság, a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: Svejk vagyok.

Nagy idők nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőít a történelem, mint Napoleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság, a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: Svejk vagyok.

Vendéglőjáték a monarchia dalaival...Jaroslav Hašek művét "vendéglőre" alkalmazta Tóth Zoltán

Mai stresszes világunkban a pozitív gondolkodás szinte nélkülözhetetlen. Arra, hogy az optimizmus igazi életelixír, Svejk, a derék katona az egyik legjobb példa. A neki jutott sötét korban is rendületlenül őrzött derűje, vidámsága, mindannyiunk számára útmutatás lehet egy teljesebb élethez.