Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje.Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak.Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?„Az öregember majdnem úgy tekint vissza az életére, mint a vándor a hegy tetején a lába előtt elterülő tájra. Mindent lát egyszerre, mi közelebb van, mi távolabb. De pont azért, mert egyszerre lát mindent, az idősíkok sem kronologikus rendben sorakoznak lelkében, hanem összefolynak.” (Fahidi Éva: A Dolgok Lelke)*A sóvirág nem haszonnövény, a Debrecen környéki pusztákat borította a boldog békeidőkben. Alkalmazkodott a szikes talajhoz, az ólomgyökerűek családjába tartozik. Illata fanyar. Őshonos.

Recsegő, koszos rádióhang… Aztán a nemzet legendás színészeinek hangján… „Ha okos, szép is lehet…Fabulon!” „Csókolom! Ági van? Ági: szűrt gyümölcslé… „ Egy erotikus női hang búg: „Én tudom mitől döglik a légy! Kemotox!” Ekkor már a nézőtér fele hangosan nevet, és mire jön az „Ez a Jóska, ez a Gyurka, ez meg itt a véres hurka…” a fiatalabb korosztály is érzi, időutazás várható. Mindenki átlibben a sárgás tónusú, pödrött szélű fotók, a trapéznadrág, és a zimmer frei- ek világába, lassan billen a fény, megtelik élettel a színpad.

Az előadásban egy különleges társaság szürrealisztikus képei peregnek le előttünk, miközben az álom és a képzelet birodalmába lépünk. Fantasztikus, helyenként groteszk képmások kelnek életre a színpadon. A változó karakterek öntudatlan, spontán kinyilatkoztatásra törekednek és felszabadulnak a tudatos elme kontrollja alól. A koreográfia energiája szétfeszíti annak kereteit, a mozdulatok dinamikája, a színek vibrálása saját univerzumot teremt. Ebben a hipnotikus látomásban semmi sem valóságos, mégis minden igaz. Anton Lachky átlépi határainkat, megnyitja érzékeinket, és olyan utazásra csábít, amilyenben ezelőtt még sosem volt részünk. Készen álltok a kalandra?Anton Lachky saját társulatával 2017-ben mutatkozott be Magyarországon a Mellékhatások (Side Effects) című előadás koreográfusaként a Trafóban, majd először dolgozott együtt magyar társulattal, a Közép-Európa Táncszínházzal.
Az előadás különlegessége, hogy Anton Lachky idén folytatja a KET társulatával megkezdett munkát és elkészíti a nagy sikerű produkció második részét, melyet a későbbiekben trilógiává kíván bővíteni!

Főzelékország királyának nagy-nagy bánatát senki és semmi nem tudja orvosolni… Hiába főzi világhíres szakácsnéja a finomabbnál finomabb étkeket, hiába nyeri sorra országa a főzelékfőző olimpiákat, lánya a szépséges Anna hercegnő kizárólag csak tortát, gumicukrot, édességet hajlandó enni. Van is ebből baj, no meg a követelőzésből, hisztizésből, hiszen hiába a nagy szépség a kérők menekülnek a közeléből. Márpedig a király férjhez akarja adni a lányát. Így megy ez hétről hétre, mígnem a palotában megjelenik a titokzatos kertész… Magával viszi a királylányt, s csudák csudája igazi spenótot kedvelő háziasszonyt farag belőle. Hogy mi a titka?... Meglátjuk az előadás során, s magunk is elgondolkodhatunk nagy vidámságok közepette milyen fontos dolgok történnek, s hogyan lesz Anna hercegnőből Spenót Panna.

 Főzelékország királya nagy bajban van.  A lánya hisztis, cukorkafaló, elkényeztetett királykisasszony, akit sem a zöldségek, sem a kérők nem érdekelnek. Mitévő legyen a király, hogy leszoktassa a mértéktelen édességmajszolásról és férjhez adja őt?  Egy szegény vándor talán tudja a választ. A mese tanulsága, az alázat fontossága, amitől elfogadóbbá, nyitottabbá válik az ember és megsokszorozódik a szeretet körülötte.

Táncjáték fúziós elemek felhasználásával a világ legismertebb és leghíresebb Mária-himnuszára, amelyet mintegy száz szerző zenésített meg az évszázadok során. A Sopron Balett előadásának különlegessége, hogy rajta keresztül a nyugati és a keleti kereszténység szemszögéből is rátekinthetünk a gyermeke elvesztése fölött érzett anyai fájdalom örök emberi mivoltára.

A keresztény kultúrkör egyik legtöbb könnyel áztatott liturgiája a Stabat Mater Dolorosa. Egy vers, amely a szeretett gyermek elvesztésének fájdalmát szemlélve egyben osztozni is kíván az átélt fájdalmakban. Részt vállalni mások szenvedésében, keserűségben és együttérezni az elesettel – a 21. században ennél aktuálisabb üzenetet keresve sem találhatnánk. Mindehhez társul G. Rossini muzsikája, amelyet Heinrich Heine szavai úgy jellemeznek, mint amikor “a végtelenség érzése körülöleli a mindenséget”. Gazdag kultúrkör, éteri szavak, de mindez hogyan köthető a ma emberéhez, ahhoz az emberhez, akit körülölel a befektetés-tőke-profit újkori “szentháromsága”?

A Stand Up Brigád humorista tehetségkutató estjeKöltészet napi különkiadásA stand-up comedy töretlen népszerűsége hívta életre a Bethlen Téri Színházban azt a Stand up Klubot és humorista-műhelyt, ahol a Stand Up Brigád humoristái szórakoztatják a humor szerelmeseit.A ’30-as évek elején a színház főrendezője, Kellér Dezső darabjai nyomán már nézők széles rétegei élvezhették a kikapcsolódás és nevetés önfeledt perceit a Bethlen téri filléres kabaréban. A Stand up Klub ezt a hagyományt kívánja továbbvinni.A műsor OPEN MIC részében az ismert humoristák mellett amatőr tehetségek is bemutatkozási lehetőséget kapnak, ezért arra bátorítunk mindenkit, aki szeretné kipróbálni magát a mikrofon mögött, jöjjön el.

A Standing Ground nem boncolgat, vagy fejteget, újra és újra visszatér önmaga központjához, központi kérdéséhez, döngöl, szajkóz, sulykol, amíg a földdel egyenlővé nem tesz.
A Standing Ground kitartó, ellenálló és állja a sarat, az egyéni alapokat közös nevezőre hozó, változatlan változó. 
A Standing Ground az alap. De fix az alap? Fix, hogy van alap? 

Újra és újra visszatérünk a kiinduló pontunkhoz, ami számunkra fontos, érték vagy csak adottság. De hogyan viszonyul egymáshoz az egyéni és a közös alap? Mennyire szabad az egyik és mennyire limitált a másik? Mindannyian kondicionáltak vagyunk. Hogyan élhető meg a szabadság a korlátok között?

Az a sok-sok keresés, eltévelyedés, hevület, felejtés, megbokrosodás, révbe érés, lankadás, lendület és kilengés mind-mind figyelemfelkeltés, emlékeztető: vissza az alapokhoz! Az alap helytáll, nem tágít, a földdel egyenlő. Biztos pont az élmények forgatagában, amíg rá nem ununk és újra útra nem kelünk.

Neked mi az alap, amire az egészet felépíted?  Mi marad, ha minden elvész? Mi az, amit biztosra veszel? Mi az, amiből nem engedsz?

Különleges utazás Stannával és Pannával.  Lehet-e bejárni a világot, lépésről-lépésre, bolygóról-bolygóra úgy, hogy nem kell zötyögni, átszállni, szállást keresni? Lehet. Stanna és Panna átutazóban mindezt felfedezi a gyerekekkel, bőröndökben, táskákban lapuló tárgyakkal, fantáziával. Meglesik a balettáncos ollót, a tengeri evolúciót és a civilizációt…. na, és Tojglit, kiből még nem tudni, ki lesz.Egyéb nem is kell, mint fantázia és játékkedv, és indulhatunk is a nagy felfedezésre. Sikeres felnőtt előadásunk gyermek verziója, hogy a kicsik se maradjanak ki a jóból.

Az 1947-ben keletkezett mű egy körülbelül tíz soros alapszöveg 99 variációból álló taglalása. A grammatikai fordulatok, a beszédmódok, atájnyelvek, a formák és jelzőkészletek bravúros játéka nyelvi és előadói akrobatikát igényel a színészektől, s olyan látványos és humoros produkciót szül, melyben a néző csak kapkodja a fejét..., a fülét... és végül a tenyerét!