Egy ifjonti, jókedvű ötletből született a komédia. Ha a darabban sötét van, a színpadon akkor van világos, és fordítva. Amikor a cselekmény elindul, nem látunk semmit.

A világhírű angol drámaírót, Sir Peter Shaffert itthon az Equus és az Amadeus alkotójaként ismerjük. A nagyreményű ifjú még nem volt 30 éves, amikor1965-ben kihúzta írógépéből a Black Comedy utolsó oldalát.

Egy ifjonti, jókedvű ötletből született a komédia. Ha a darabban sötét van, a színpadon akkor van világos, és fordítva. Amikor a cselekmény elindul, nem látunk semmit. Csak hangokat hallunk, egy nőét és egy férfiét. Brindsley, a pályakezdő, modern szobrászművész és menyasszonya, Carol éppen rendezgetik a lakást, mert fontos vendégeket várnak: Carol édesapját és egy gazdag műgyűjtőt. Előbbitől atyai áldást remélnek, utóbbitól szoborvásárlást. Fel kell dobni a szegényes miliőt, ezért a szomszédból lopnak át titokban divatos bútorokat, a tulajdonos tudta nélkül. A vendégek helyett azonban totális áramszünet köszönt be. Vagyis világos lesz. Látjuk, amit a szereplők szerepük szerint nem: a sötét szobában játszódó eseményeket.

Ahol Brindsley nem csak a menyasszonyát ölelgeti, hanem a váratlanul betoppanó korábbi szerelmét is, ahol a házban lakó vénkisasszony leissza magát, az ezredes apósjelölt a sötétség leple alatt vidáman piszkálja az orrát, és ahová a bútorait mániákusan féltő, hiperérzékeny szomszéd, valamint a milliomosnak hitt villanyszerelő is befut, nem beszélve magáról a várva várt műgyűjtőről.

Ahogy újabb és újabb szereplők kapcsolódnak be a kaotikus őrületbe, sűrűsödnek a komikus helyzetek, pláne, amikor Brindsley és Carol megpróbálják észrevétlenül visszacsempészni a szomszédba a „kölcsönvett" bútorokat...