Kategória Rendezés
  • A halász meg a felesége

    A halász meg a felesége

    „A szegény halász kifog egy halat a tengerből, melyről kiderül, hogy Vizitündér, amely arra kéri, hogy dobja vissza a tengerbe. A halász így is tesz, majd hazamegy és elmondja a feleségének, hogy mi történt vele. Az asszony azonnal visszazavarja, hogy a putri helyett, amelyben laknak egy takaros kis házikót kérjen a haltól. Teljesül a kívánságuk, ám már kevesli az asszony a házat, kastélyra vágyik. Ezt is megkapják a keszegtől, hanem azzal sem elégszik meg király, császár majd pápa akar lenni, de végül ez sem elég neki. A nagyravágyást megelégelve a Tündér újra szegényekké teszi őket, de végül megismerik a boldogságot.”
  • Szerelmes Shakespeare

    Szerelmes Shakespeare

     Igazi vérbő reneszánsz komédia, szerelemmel, gyilkossággal és színházzal Erzsébet királyné Londonjában. A rejtélyes, titokzatos életű Shakespeare életébe pillanthatunk be. A fiatal drámaíró alkotói válságba kerül, szorítja a határidő és szereplői is hiányoznak. A pályája elején járó, London színházi világában még ismeretlen szerző hogyan képes legyőzni az előtte tornyosuló akadályokat? És vajon mi a legfőbb akadály? 
  • Csárdáskirálynő

    Csárdáskirálynő

    Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét méltán említik minden idők legnépszerűbb és legtöbbet játszott operettjének.Az operett-statisztikusok szerint nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – föl ne csendülne Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája… legtöbbször a Csárdáskirálynő egyik slágere.Bécsben, az 1915-ös premier helyszínén 533 estén át játszották, majd végigsöpört a mű Európán: az I. világháború ellenére azonnal bemutatták Svédországban, Finnországban, Lengyelországban, Oroszországban, Olaszországban, majd Budapesten 1916. novemberében, s végül eljutott egy esztendővel később a New York-i Broadway-re is.Ritka kivételként tartják róla, hogy akár zene nélkül is remek színdarab lenne, ugyanis egy nagyon izgalmas családi dráma bomlik ki az események során a néző előtt. Természetesen a végén, mint ahogy azt az operettek törvényei követelik, minden jóra fordul.Ehhez jönnek még a valóban örökké népszerű melódiák, melyről a korabeli kritikusok így írtak: “Kálmán a Csárdáskirálynőben ötvözni tudta a bécsi keringőt és a magával ragadó, temperamentumos magyar zenét. A remek számok nemcsak a népszerűséget biztosítják, de igazi zenei élményt is nyújtanak”…Az operett legnagyobb slágereit mindenki ismeri: „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”, „Álom, álom, édes álom…”, „Emlékszel még?”, „Te rongyos élet…”, „Az asszony összetör…”, „Húzzad csak kivilágos virradatig…” és természetesen „Hajmási Péter, Hajmási Pál”Mondják, és joggal, az operett tradicionálisan magyar műfaj. Mondják, és azt is joggal, hogy sehol a világon nem adják elő olyan izgalmasan, temperamentumosan, játékosan, humorral és lírával telten az operetteket, mint nálunk. Ettől nehéz is a színpadra állítása. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnie annak a színháznak, amelyik operett bemutatása mellett dönt. Különösen igaz ez a Csárdáskirálynő esetében.
  • Hotel Mimóza

    Hotel Mimóza

     Ezt a hotelt nem lehet semmilyen útikönyvben megtalálni. Hirtelenjében a darab filmrendező főhőse, Moncey úr találta ki, és az ötlet évekig remekül be is vált, ugyanis mit sem sejtő hitvesét azzal áltatta, hogy filmezés alatt mindig itt száll meg.  Azonban a szép nevű tengerparti szálló valójában családi villa, amelynek legfőbb vonzereje egy csinos hölgy, akivel hősünk meghitt viszonyba keveredik, köszönhetően annak, hogy a férjét, egy kapitányt munkája mindig hónapokra elszólítja hazulról. Egy szép napon a rendező felesége unalmában elhatározza, hogy meglátogatja férjét ebben a sokat dicsért panzióban. A párnak a repülőgép érkezéséig rögtönöznie kell. Moncey, a rendező ötletére itt-ott átalakítva a családi otthont villámgyorsan „létrehoznak” egy szállodát, a háziasszonyt pedig a hotel tulajdonosává, portásává, szakácsnőjévé teszik. Kirakják a Hotel Mimóza feliratot - csakhogy szállóvendégek érkeznek, s a pánik sem sokat késik… ahogy a feleség se, sőt a kapitány is váratlanul hazaérkezik. De a zseniális filmes nem fogy ki az ötletekből, és „rendezni” kezd. 
  • A kis herceg

    A kis herceg

    Antoine de Saint-Exupéry, minden franciák legszebb nevű írója egyike azon keveseknek az irodalom történelmében, akik egyszerűen szőrén-szálán eltűntek (a másik az amerikai Ambrose Bierce volt). Saint-Exupéry fő-, vagy mellékállásban, az íróság mellett, pilóta volt, vagyis hős, mert ő a repülés második hőskorában (az első hőskor az volt, amikor feltalálták a repülőgépet, a második az, amikor elkezdték használni) volt pilóta; ráadásul főként a messzi Dél-Amerikában és a majdnem olyan messzi Afrikában gyakorolta izgalmas mesterségét, tehát kalandornak is mondható.A Kis herceg alapszituációja Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre, gyakorlatilag a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására, illetve leleményességére támaszkodhatott — továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit, ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.A többi; hogy a kényszerleszállt pilótát egy űrbőlpottyant, aranyhajú kissrác találja meg és tanítja ki a bölcs naivitás és a feltétel nélküli empátia művészetére, már irodalom, sőt,  rossz nyelvek szerint, túl szép irodalom. Annyira túl szép, mint mondjuk Mozart Kis éji zenéje, vagy a Mona Lisa: szépnek alkotta az alkotója, mi pedig addig hallgattuk, néztük, olvastuk, míg túl szép nem lett.De még így is: a Kis herceg örök érvényű igazságok hordozója, olyan igazságoké, amelyekről, mert örök érvényűek, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy mi magunk is ismerjük őket, továbbá mindenki más is.  Pedig nem: hiába fújjuk kívülről, hogy a szeretet az egyetlen erő, amely a jó irányba kormányozhatja a világot, hiába ismételgetjük nap mint nap, hogy szeretni egyet jelent a felelősség vállalásával; hiába minden — a valóságban fütyülünk mindezekre, mert élni nincs időnk a túlélés kényszere miatt, mert nem tudunk boldogok lenni, miközben elboldogulunk… és mert semmire sem csúszik olyan jól a pálinka, mint az iszákosság miatti búbánatra.Hacsak… (mindig van egy hacsak) hacsak fülön nem fogjuk gyerekünket, vagy pláne unokánkat, és el nem cipeljük a legközelebbi Kis herceg-előadásra, bízva abban, hogy kölök még, honnét tudná, hogy cinikusnak kell lenni, ha boldogulni akarunk, és hogy az élet mellőzése a túlélés leghathatósabb záloga; mindezt még nem tanulta, és így talán marad egy esélye, hogy hazavisz valamit az előadásból, amitől szerencsésebb és sikeresebb biztos nem – de talán boldogabb, sőt, emberebb lesz.
  • Nem leszek a játékszered

    Nem leszek a játékszered

     Az 1960-as évektől a magyarok mindennapjainak egyaránt szerves része volt az elvágyódás és a sokszor nyomorúságos élethelyzet elfogadása, a munkaköpeny, a gyárak monoton zaja, vagy akár a Táncdalfesztivál. Vannak dalok, amelyek nem csak slágerek lettek, de mára már szerves részei a pop-kultúránknak, és vannak irodalmi szövegek, melyek fanyar humorral, vagy éppen lírai szépséggel örökítették meg az egykori munkásosztály világát. Ilyen dalok és szövegrészletek fonódnak össze, kapcsolódnak lazán egymáshoz a koncertszínházi tánc- előadásban, hogy a színház tánckara, két énekes színésznő és öt zenész együtt idézzenek elénk egy már letűnt, de máig ható kort és annak hangulatát.
  • Szeretők

    Marivaux Állhatatlan szeretők című komédiája Visky Andrej átiratában és rendezésében a Szeretők címet kapta, a pálforduláson átesett vidéki szerelmespár állhatatlanságát ugyanis éppúgy eredményezheti jellemgyengeségük, mint manipulatív és látszatkörnyezetük káros hatásai. Arlequin és Silvia a tiszta ideálokat, a földhözragadt de önazonos és boldog szerelmet, az önmagával harmóniában lévő embert képviselik. A Herceg azonban szerelmes lesz Silviába és bármi áron szeretné megszerezni őt, ezért elválasztja őket egymástól.A Szeretők egy kortárs példázat, amely a tiszta ideálok elmúlásáról, relativizálódásáról, feloldódásáról szól. Arlequin és Silvia átalakulásának történetét követheti majd a néző, azt, ahogy elveszítik, kompromittálják tiszta énjüket. A tér a társadalmi performansz porondja, ahol mindenkinek sikeresnek kell lenni (akár a színpadon), el kell adnia magát.Történik mindez a barokk színpompás csillogása és túlzásai inspirálta látványvilágban és zenében, amely egyaránt idézi és dekonstruálja a XVIII. századi francia udvar viselkedését és mutatja egy komikus, de valahol mélyen szenvedő és kiüresedett világ torzalakját, amely sok pontban mutat kísérteties hasonlóságot a jelenünkkel.
  • Szerelmes Shakespeare

    Szerelmes Shakespeare

     Igazi vérbő reneszánsz komédia, szerelemmel, gyilkossággal és színházzal Erzsébet királyné Londonjában. A rejtélyes, titokzatos életű Shakespeare életébe pillanthatunk be. A fiatal drámaíró alkotói válságba kerül, szorítja a határidő és szereplői is hiányoznak. A pályája elején járó, London színházi világában még ismeretlen szerző hogyan képes legyőzni az előtte tornyosuló akadályokat? És vajon mi a legfőbb akadály? 
  • Öröm és boldogság

    Öröm és boldogság

    Színhelyünk Erdély, a tiszta, romlatlan őshaza, ahol turulmadár küküllik az árvalányhajas ágon, góbék és lófők örömére, és egyáltalán, minden olyan tiszta, hogy enni lehetne róla.Székely Csaba, Erdély szülöttje, azt állítja ebben a hol színmű, hol vitairatában, hogy még itt, eme hótiszta virányon is élnek ilyen izék, na, hogy is, szóval ilyen melegek, szivárványos elembétékúk vagy miacsudák, tetszünk tudni, akikkel annyi baj van mostanság, kinyílt a csipájuk nekik, és képtelen ötletekkel, mit ötletekkel? követelésekkel! állnak elő, hogyaszongya ők is csak olyanok, mint mi, normálisak.Ilyenkor valami szép szokott következni: hogy az ő életük is csak ugyanaz a szlalomozás mini-Szküllák és zseb-Kharübdiszek között, és ugyanazzal a fatalista méltósággal igyekeznek végigevickélni rajta, mint mi, normálisak; hogy éppen olyan meghatóan gyengédek, amikor szerelmesek, hogy éppen úgy dobog a kis szívük és sistereg a halhatatlan lelkük nekik is; hogy pont olyan keményen állnak ki – vélt vagy valós – jogaikért, és ugyanúgy adják fel a küzdelmet a túlerő ellen, mint mi, akik normálisak vagyunk, és ezt, hogy normálisak vagyunk, ezt onnét tudjuk, hogy a felsőbbség így határozott meg bennünket. Hát itt, Székely Csaba drámájában nem ez következik. Itt a szerelmet nem a szívdobogás, hanem a fogcsikorgatás zaja festi alá; a jogok se véltek, se valósak, hanem nincsenek; küzdelem helyett pedig rejtőzködéssel és paranoiával vagyunk kénytelenek beérni. Itt normálisnak lenni egyet jelent a bunkósággal és a gyilkos hajlamokkal, a szivárvány pedig a szürke nemhogy ötven, de maximum másfél árnyalatában pompázik. Tükröt tart elénk Székely Csaba, méghozzá görbét: olyan görbét, hogy beléje pillantva, ha akarnánk, ha mernénk, már-már magunkra ismerhetnénk mindahányan, melegek, hidegek, langyos-semmilyenek, eltévedt angyalok és célirányosan masírozó sátánfattyai – egy szóval mi, emberek.Bármit jelentsen is ez a szó.
  • Hotel Mimóza

    Hotel Mimóza

     Ezt a hotelt nem lehet semmilyen útikönyvben megtalálni. Hirtelenjében a darab filmrendező főhőse, Moncey úr találta ki, és az ötlet évekig remekül be is vált, ugyanis mit sem sejtő hitvesét azzal áltatta, hogy filmezés alatt mindig itt száll meg.  Azonban a szép nevű tengerparti szálló valójában családi villa, amelynek legfőbb vonzereje egy csinos hölgy, akivel hősünk meghitt viszonyba keveredik, köszönhetően annak, hogy a férjét, egy kapitányt munkája mindig hónapokra elszólítja hazulról. Egy szép napon a rendező felesége unalmában elhatározza, hogy meglátogatja férjét ebben a sokat dicsért panzióban. A párnak a repülőgép érkezéséig rögtönöznie kell. Moncey, a rendező ötletére itt-ott átalakítva a családi otthont villámgyorsan „létrehoznak” egy szállodát, a háziasszonyt pedig a hotel tulajdonosává, portásává, szakácsnőjévé teszik. Kirakják a Hotel Mimóza feliratot - csakhogy szállóvendégek érkeznek, s a pánik sem sokat késik… ahogy a feleség se, sőt a kapitány is váratlanul hazaérkezik. De a zseniális filmes nem fogy ki az ötletekből, és „rendezni” kezd. 
  • A vitéz szabócska

    A vitéz szabócska

    Egy szabó, hét légy, egy lekvároskenyér. Melyikük sejtette mit hoz a sorsa? Talán leginkább a lekvároskenyér. A kis szabó sem gondolta, hogy mind a hét legyet egyszerre elkapja, hetet egy csapásra!A diadalt szabónk övre varrja, és útjára kel a legenda, hetet egy csapásra! Persze arról a szabó hallgat, hogy akiket lecsapott - hetet egy csapásra - csak legyek voltak.... Száll a hír, egészen a király füléig, aki maga is bajban van: országát óriások, egy veszedelmes vadkan és egy tomboló egyszarvú sanyargatják. Pont egy olyan fickóra van szüksége, aki akkora vitéz, hogy hetet egy csapásra győz le!Mi lesz a sorsa a ravasz és találékony szabócskának; boldog véget ér avagy elbukik, a Grimm-testvérek meséjéből kiderül!
  • A kis herceg

    A kis herceg

    Antoine de Saint-Exupéry, minden franciák legszebb nevű írója egyike azon keveseknek az irodalom történelmében, akik egyszerűen szőrén-szálán eltűntek (a másik az amerikai Ambrose Bierce volt). Saint-Exupéry fő-, vagy mellékállásban, az íróság mellett, pilóta volt, vagyis hős, mert ő a repülés második hőskorában (az első hőskor az volt, amikor feltalálták a repülőgépet, a második az, amikor elkezdték használni) volt pilóta; ráadásul főként a messzi Dél-Amerikában és a majdnem olyan messzi Afrikában gyakorolta izgalmas mesterségét, tehát kalandornak is mondható.A Kis herceg alapszituációja Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre, gyakorlatilag a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására, illetve leleményességére támaszkodhatott — továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit, ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.A többi; hogy a kényszerleszállt pilótát egy űrbőlpottyant, aranyhajú kissrác találja meg és tanítja ki a bölcs naivitás és a feltétel nélküli empátia művészetére, már irodalom, sőt,  rossz nyelvek szerint, túl szép irodalom. Annyira túl szép, mint mondjuk Mozart Kis éji zenéje, vagy a Mona Lisa: szépnek alkotta az alkotója, mi pedig addig hallgattuk, néztük, olvastuk, míg túl szép nem lett.De még így is: a Kis herceg örök érvényű igazságok hordozója, olyan igazságoké, amelyekről, mert örök érvényűek, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy mi magunk is ismerjük őket, továbbá mindenki más is.  Pedig nem: hiába fújjuk kívülről, hogy a szeretet az egyetlen erő, amely a jó irányba kormányozhatja a világot, hiába ismételgetjük nap mint nap, hogy szeretni egyet jelent a felelősség vállalásával; hiába minden — a valóságban fütyülünk mindezekre, mert élni nincs időnk a túlélés kényszere miatt, mert nem tudunk boldogok lenni, miközben elboldogulunk… és mert semmire sem csúszik olyan jól a pálinka, mint az iszákosság miatti búbánatra.Hacsak… (mindig van egy hacsak) hacsak fülön nem fogjuk gyerekünket, vagy pláne unokánkat, és el nem cipeljük a legközelebbi Kis herceg-előadásra, bízva abban, hogy kölök még, honnét tudná, hogy cinikusnak kell lenni, ha boldogulni akarunk, és hogy az élet mellőzése a túlélés leghathatósabb záloga; mindezt még nem tanulta, és így talán marad egy esélye, hogy hazavisz valamit az előadásból, amitől szerencsésebb és sikeresebb biztos nem – de talán boldogabb, sőt, emberebb lesz.