Mi lehet ez a szám? Talán egy új okostelefon modell? Beírtam a gugliba. Beta 1.7 Minecraft 1.7 update… pedig lehetne Pygmalion újonnan kifaragott 1.7-es nője. Végigkattintgattam, de semmi kapcsolat a női testtel a keresőben. Pedig kapcsolatban van a természettel, a természetességgel és a megcsinálttal, a gender témával, a szüléssel és abortusszal és egy csomó divatos és aktuális témával. Még a bevándorlókkal is. 
Két kutató munkájára épül a darab koncepciója: Szendi Gábor evolúcionista pszichológus írásaiban így mutatja be a női test esszenciáját: „A női test mondanivalója a faj sikeres fenntartásához szükséges információkat hordozták a hosszú evolúciós úton. A termékenység megmutatása volt a legfőbb cél. Ma már a szépség nem a termékenység és az egészség, tehát a sikeres fajfenntartáshoz szükséges információkat közli, hanem egy esztétikus élménnyé alakult át. Jean Baudrillard francia filozófus és szociológus a legfinomabb fogyasztói tárgyról ír a La Société de consommation (1970) című művében: a test, különösen a női test kultuszokat alakított ki (fitnesz, higiénia, táplálkozás, gyógyászat, fiatalság, nőiesség kultuszokat) és mai tömegkultúránkban kialakult a termelés és fogyasztás kettős gyakorlata, hogy a testet mint tőkét és mint fétist (bálványozott tárgyat) ábrázoljuk. A darab a test valódi értékét kutatja.”

Tizenkét esküdt dönt egy apagyilkossággal vádolt fiú életéről vagy haláláról. A vita kezdetekor csupán egyikükben merül fel kétely a bűnösséget illetően, ám a törvény szerint egyhangú ítéletet kell hozniuk. Ahogy pörögnek a pro-kontra érvek, egyre növekvő emberfölény nyomja az ártatlanság mérlegnyelvét. Tizenkét idegen, egy tizenharmadikról ítélkezik. Tudunk-e ilyen helyzetben pártatlanok maradni, vagy érveink mögé alattomosan mászik be magánéletünk?

A „Törekvés dal- és önképző egylet”, Magyarország egyik legrégebbi, ma is működő Művelődési Háza, 2018-ban ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. A MÁV Északi főműhely dolgozói, vasutasok által alapított kőbányai intézmény nagyon hamar országos ismertségre tett szert. Az ünnepi gálaműsor felidézi e nagy múltú művelődési intézmény történelmét, emléket állít az itt működő csoportoknak, együtteseknek, alkotóknak, hírességeknek. Bepillantást ad az elmúlt évszázad gazdag kulturális életébe, melyet a jelenben működő országos és Európa hírű együttesek és csoportok varázsolnak látványos és élvezetes programmá.

Zenés színházi előadás az első világháborúról. 

„Amikor hallod a távolból a lövedék fütyülését, az egész tested már előre összehúzódik, hogy felkészüljön a hatalmas robbanásra.”

A háború nem hirtelen keletkezik, elterjedése nem pillanat műve. A háborút valamely politikai célért indítják.Ismerjük meg a múlt század egy mára már szinte teljesen elfelejtett háborújának történetét.  Előadásunk az első világháború emlékezetének felidézése a jelen és a jövő nemzedék számára.

Korabeli krónikák, irodalmi művek, többek között Ádám Éva (Kamenitzky Etelka), Ernst Jünger írásai, Kassák Lajos, Babits Mihály, Palasovszky Ödön, Christian Morgenstern versei idézik a 100 éve történteket.

Az 1918-as esztendő mérföldkő volt a magyar történelemben. Sok minden történt ebben az évben, ami előrevetíti a két évvel későbbi trianoni békediktá- tumot. Ezek a történelmi események azonban még nem kaptak helyet a magyar színpadokon. Ezért az Andrási Attila által írt és rendezett 1918 Őszirózsák – Zuhanórepülés című előadás mérföldkőnek számít. 

A néző szeme előtt kibontakozik a szomorú 1918-as esztendő, a nagy háború utolsó éve. Az előadás megpróbálja megfejteni az okokat, bemutatni a történéseket, amelyek az őszirózsás forradalom kitöréséhez vezettek. A Magyar Királyság 1918-as szétesése történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye. Lassan már száz év is eltelt azóta a szomorú ősz óta. Az Udvari Kamaraszínház ennek tudatában állította színre az őszi eseménysorozatot, hiszen nyoma minden magyar ember lelkében ott él, és hatását a mai napig érezteti. Az előadás célja: legfőbb feladatunk felnőni eleink erényeihez. Az előadást eleink emlékére, lelkünk üdvéért hoztuk létre.

2in1: 

Kettő az egyben. Az est során a néző két (játék)szobába pillanthat be, ahol az önfeledt játékok mélyén már ott derengenek a felelősségvállalás és az önreflexió súlyosan felnőtt szavai. Az alkotók olyan tereket teremtenek maguknak, ahol biztonságos kereteken belül próbálgathatják ezeket a szerepeket, szituációkat.

ImBerbe Project: togethering

Alkotók/előadók: Raubinek Lili, Dömötör Luca, Lévai Viola, Balogh Kata
Konzulens: Nemes Anna
Fény, hang: Bredán Máté

Szeri Viktor: YOU TAKE MY BREATH AWAY

„Szerepköröket tematizál és mozog szét Szeri Viktor előadása, melyben a táncművész a minket körülvevő audiovizuális ingereket és tereket, használati tárgyakat (tv, asztal, távirányító, sminkkellékek stb.) gyűjt maga köré, és alkot belőle szokatlan, nem rendeltetésszerű montázsokat (pl. túlsminkelés, grimaszok a videók alatt). Szeri performanszával naplót ír, az előadás maga is a cím ismétlődésével indul, az alkotó az üvegre egyre nagyobb betűkkel, szinte hisztérikusan vall: You take my breath away. A vallomásosság a legjellemzőbb Szeri performanszára, személyes élményeit feldolgozva egy intim, „belső szobába” engedi a nézőt, a voyeur perspektíváját felkínálva.

Alkotó/előadó: Szeri Viktor
Fény, hang: Bredán Máté

2_elle_y

“Vállalom, hogy nem tettem hozzá döntő fontosságban az élet dolgaihoz. 
Talán.
S éppen ezért, amit magam számára reálisnak gondolok, azzal kihívhatom-e a sorsot olykor-olykor?
Talán.
Hogy legyen hát? - Ezt kérdezem. Mikor törjem meg a csendet?
Talán most.
Ezek a kételyek, a sok kételkedés magunkban.
A borzalmak, amiket estéről estére lemosunk magunkról. Ha szerencsénk van.
Csak azt tudom felhozni példának, amit láttam s hallottam.
S azt tudom megfoghatóbbá tenni, amit megélek, mert bennem van.
S talán azért lógok ki a sorból, mert nem állok be oda.”

mint(H)a

Az álérzelmek, a nem tudatosan felvett hamis viselkedésminták, a hiánypótláson alapuló kapcsolatok olyan problémák, amelyek az embereket távol tartják valódi értékek felfedezésétől és valódi életük megélésétől. Felnövünk, fejlődünk, megöregszünk egy olyan világban, amiben megtanuljuk, valamilyennek lennünk kell ahhoz, hogy boldoguljunk. Valamilyennek lennünk kell ahhoz, hogy elérjünk eredményeket, vagy ahhoz, hogy szeressenek minket. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehet az a világ, ahol csak simán olyanok lehetünk, amilyenek valójában vagyunk. Csak simán. Önmagunkban. Ha nem kezdtünk volna szüntelen a múltba vagy épp a jövőbe menekülni azért, hogy ne kelljen jelen lenni. Minták, amelyek gondosan távol tartanak minket attól a legbelső létélménytől, amelyben csak simán, harmonikusan létezhetünk. 
Ravel Boleroja önmagában is egy szertartás, egy metamorfózis, egy végső stádiumban való erőgyűjtés egy magasabb szintre való átlépéshez. A Bolero olyan, mint egy haláltusa. Valami, ami az elején még van, a végére el kell, hogy múljon, meg kell, hogy szűnjön. A minták el kell, hogy törjenek.