A Vasas Művészegyüttes Tánckarát Dr. Pór Anna (táncművész, tánckritikus, színháztörténész) alapította 1947-ben, amely az ország egyik legrégebbi együtteseként azóta is megszakítás nélkül működik. Az együttes művészeti arculatát is meghatározó művészeti- és tánckarvezetői voltak: Dr. Pór Anna, Szalay Karola, Végvári Rezső, Szigeti Károly, Györgyfalvai Katalin, Galambos Tibor, Mosóczi István, Hidas György, Stoller Antal Huba, Mihályi József A Vasas Tánckar a táncház-mozgalom egyik alapítója. Jelenleg is két fő irányvonalat képvisel: az autentikus néptánc és táncszínházi produkciók színpadra állítása. Az Obsitos csoport 1999-ben alakult, a Tánckar 50. éves jubileumi műsorán fellépő, már nem aktív „öreg” táncosokból. A Tánckar utánpótlását a TÁNCKÖR Alapítvány gyermekcsoportjai biztosítják. A Tánckar és Obsitos csoport fenntartója a Magyar Örökség-díjas Vasas Művészegyüttes Alapítvány.

Zsuráfszky Zoltán alkotói estje

„Több mint húsz esztendeje annak, hogy fiatal előadóművészként Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versére táncoltam; s e vers kezdősora volt egyben koreográfusi estem címadója is. Hivatásos táncművészként akkoriban avantgárd tettnek számított még a versekre való táncolás is, hát még, ha politikai üzenetet is hordozott…

Lehet-e a szelíd őrületet a totális tébolyig fokozni? És onnan tovább? Ray Cooney és Tony Hilton darabja bizonyítja, hogy a legkacagtatóbb helyzet után is mindig van másik, hogy rátegyen egy lapáttal az előzőre.
A történet egyszerű alaphelyzetből kezdi fékezhetetlen száguldását a végkifejlet felé: a dúsgazdag Hardcastle tízezer fontot szándékozik egy volt üzlettársa fiának ajándékozni azzal az egy feltétellel, hogy a fiún kívül ne legyen más örökös a láthatáron. Az angol úr vidéki házában összeverődő színes forgatag biztosítja az állandó meglepetéseket, személycseréket, félreértéseket, egyszóval a rekeszizmok folyamatos ostromát. A fékevesztett komédia során közelebbi ismeretséget köthetünk egy kellőképpen romlott lakájjal, egy bájos vénkisasszonnyal, modern művészetekkel kacérkodó leányzóval, műkritikus udvarlóval, ügyvédekkel és álügyvédekkel. És ha mindez nem lenne elég, néha még a bútorok is önálló életre kelnek, hogy új és új meglepetéssel szolgáljanak. Mindeközben pedig tetemes mennyiségű konyak fogy.

Mi lehet ez a szám? Talán egy új okostelefon modell? Beírtam a gugliba. Beta 1.7 Minecraft 1.7 update… pedig lehetne Pygmalion újonnan kifaragott 1.7-es nője. Végigkattintgattam, de semmi kapcsolat a női testtel a keresőben. Pedig kapcsolatban van a természettel, a természetességgel és a megcsinálttal, a gender témával, a szüléssel és abortusszal és egy csomó divatos és aktuális témával. Még a bevándorlókkal is. 
Két kutató munkájára épül a darab koncepciója: Szendi Gábor evolúcionista pszichológus írásaiban így mutatja be a női test esszenciáját: „A női test mondanivalója a faj sikeres fenntartásához szükséges információkat hordozták a hosszú evolúciós úton. A termékenység megmutatása volt a legfőbb cél. Ma már a szépség nem a termékenység és az egészség, tehát a sikeres fajfenntartáshoz szükséges információkat közli, hanem egy esztétikus élménnyé alakult át. Jean Baudrillard francia filozófus és szociológus a legfinomabb fogyasztói tárgyról ír a La Société de consommation (1970) című művében: a test, különösen a női test kultuszokat alakított ki (fitnesz, higiénia, táplálkozás, gyógyászat, fiatalság, nőiesség kultuszokat) és mai tömegkultúránkban kialakult a termelés és fogyasztás kettős gyakorlata, hogy a testet mint tőkét és mint fétist (bálványozott tárgyat) ábrázoljuk. A darab a test valódi értékét kutatja.”

Tizenkét esküdt dönt egy apagyilkossággal vádolt fiú életéről vagy haláláról. A vita kezdetekor csupán egyikükben merül fel kétely a bűnösséget illetően, ám a törvény szerint egyhangú ítéletet kell hozniuk. Ahogy pörögnek a pro-kontra érvek, egyre növekvő emberfölény nyomja az ártatlanság mérlegnyelvét. Tizenkét idegen, egy tizenharmadikról ítélkezik. Tudunk-e ilyen helyzetben pártatlanok maradni, vagy érveink mögé alattomosan mászik be magánéletünk?

A „Törekvés dal- és önképző egylet”, Magyarország egyik legrégebbi, ma is működő Művelődési Háza, 2018-ban ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. A MÁV Északi főműhely dolgozói, vasutasok által alapított kőbányai intézmény nagyon hamar országos ismertségre tett szert. Az ünnepi gálaműsor felidézi e nagy múltú művelődési intézmény történelmét, emléket állít az itt működő csoportoknak, együtteseknek, alkotóknak, hírességeknek. Bepillantást ad az elmúlt évszázad gazdag kulturális életébe, melyet a jelenben működő országos és Európa hírű együttesek és csoportok varázsolnak látványos és élvezetes programmá.

Zenés színházi előadás az első világháborúról. 

„Amikor hallod a távolból a lövedék fütyülését, az egész tested már előre összehúzódik, hogy felkészüljön a hatalmas robbanásra.”

A háború nem hirtelen keletkezik, elterjedése nem pillanat műve. A háborút valamely politikai célért indítják.Ismerjük meg a múlt század egy mára már szinte teljesen elfelejtett háborújának történetét.  Előadásunk az első világháború emlékezetének felidézése a jelen és a jövő nemzedék számára.

Korabeli krónikák, irodalmi művek, többek között Ádám Éva (Kamenitzky Etelka), Ernst Jünger írásai, Kassák Lajos, Babits Mihály, Palasovszky Ödön, Christian Morgenstern versei idézik a 100 éve történteket.

Az 1918-as esztendő mérföldkő volt a magyar történelemben. Sok minden történt ebben az évben, ami előrevetíti a két évvel későbbi trianoni békediktá- tumot. Ezek a történelmi események azonban még nem kaptak helyet a magyar színpadokon. Ezért az Andrási Attila által írt és rendezett 1918 Őszirózsák – Zuhanórepülés című előadás mérföldkőnek számít. 

A néző szeme előtt kibontakozik a szomorú 1918-as esztendő, a nagy háború utolsó éve. Az előadás megpróbálja megfejteni az okokat, bemutatni a történéseket, amelyek az őszirózsás forradalom kitöréséhez vezettek. A Magyar Királyság 1918-as szétesése történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye. Lassan már száz év is eltelt azóta a szomorú ősz óta. Az Udvari Kamaraszínház ennek tudatában állította színre az őszi eseménysorozatot, hiszen nyoma minden magyar ember lelkében ott él, és hatását a mai napig érezteti. Az előadás célja: legfőbb feladatunk felnőni eleink erényeihez. Az előadást eleink emlékére, lelkünk üdvéért hoztuk létre.