Hortobágyon születtem 1986. Az általános iskola elvégzése után felvételt nyertem a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára. Itt kerültem kapcsolatba először a színházzal, mely kötelék azóta is nagyon szoros és termékeny. A gimnáziumban számos sikeres előadást hoztunk létre. Jelenleg a Veszprémi Egyetem színháztörténet-etika szakos hallgatója vagyok, ahol barátaimmal megalapítottuk a Feleselők Színpad nevű társulatot. Étellift című előadásunk bronz minősítést és ezüst deszka díjat nyert.

A színháznak köszönhetem életem legszebb élményeit: 2004-ben részt vehettem az Európai Diákszínjátszó Fesztiválon, melyet Bécsben rendeztek meg. 2005-ben verset mondhattam Krakkóban és elutazhattam Horvátországba egy neves nemzetközi fesztiválra a Vajon mit hoz a holnap című előadásunkkal. A legjobb barátommal létrehozott darabunkkal, mely A mi színházunk címet viseli több hazai fesztiválon is szerepeltünk. Az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon alakítás díjat, míg a Soltis Lajos Fesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat hoztuk el.

Kedvenc színházi műfajom a monodráma. Egyedül a színpadon. Számomra ez a legizgalmasabb megnyilatkozási forma. A középiskolában színre vittem Platón Szókratész védőbeszédét. Az előadásból merített tapasztalat sarkallt arra, hogy újabb egyszemélyesbe kezdjek. Választásom Gogol Az őrült naplója című novellájára esett, melyet saját kezűleg dramatizáltam és állítottam színpadra. Az előadással az ajkai Aranydeszka Fesztiválon ezüst minősítést és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat vehettem át. A Kaleidoszkóp Versfesztiválon arany minősítést és Kaleidoszkóp díjat kaptam. A nyereménnyel együtt jött egy nagyszerű svédországi turné.

Az álmom az, hogy hivatásosan is a színháznak éljek, mint dramaturg, színész vagy rendező. Hiszem, hogy a monitorok által lekicsinyített világban a színháznak is van létjogosultsága, és vallom, hogy a színház a 21.század hajnalán is utat mutat, gazdagít, példával jár elöl.