A saját művébe beleszerető szobrász, Pügmalion története akár Ovidius Átváltozások című művéből is ismerhető lenne, de ma már Bernard Shaw neve és színjátéka sem mondana többet a nézőnek, ha nem született volna belőle színpadi musical, s még inkább a hatvanas évek közepén George Cukor rendezésében filmes világsiker. Ma már az is dúdolja a musical slágereit, aki semmit sem tud a történetről.

Ami tulajdonképpen banálisan egyszerű: Higgins professzor fogadást köt amatőr nyelvész kollégájával, Pickering ezredessel, hogy fél év alatt választékos nyelven beszélő, kifogástalan úri hölgyet varázsol az ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból, Elizából. A kísérlet sikerül…

Az egyszerű, a komikum elemeit sem nélkülöző történet mögött azonban ott húzódik egy sokkal fájdalmasabb: annak tragédiája, hogy önnön kicsinyességünk, szakmai gőgünk vagy más egyéb emberi gyarlóságunk okán nem vesszük észre a másikban az emberi lényt, vakok vagyunk a másik ember szeretetére.

Fogadjuk hát ezzel a tudattal a fülbemászó dallamokat, lehet, hogy most másképp halljuk őket!