Az időpont a csendes-nyomorúságos ezerkilencszáznegyvennyolc márciusa, annak is a tizennegyedik napja. A nagyharsányi gyöngyösbokréta mozgalom tagjai a szabadságharc jubileumi megemlékezésének árnyékában készülnek a nagy napra. 
De vajon lesz-e ebből megemlékezés? 
És hogy jön ide a Tompa Misi bácsi? 
A k2 Színház nyolcadik éve volt vendége az Ördögkatlan Fesztiválnak. Ebből négyszer a fesztiválnak otthont adó falvakat járták végig, hogy a fesztivál kezdete előtt történeteket gyűjtve a helyi lakosoktól, megidézzék a baranyai negyvenes-ötvenes éveket. A társadalmi, politikai és emberi történetek izgalmas, nem dokumentarista jellegű "népszínművekké" cseperedtek a csapat által, melyeket a fesztiválon láthatott a nagyérdemű, autentikus környezetben. Ezen színdarabok utolsó fejezete, az ötödik, A baranyai gyöngyösbokréta, mellyel a k2 visszatért Nagyharsányba, hogy elkészítse a budapesti közönség által is megtekinthető történetet. 
Az Ördögkatlan Fesztivál és a MU Színház jóvoltából a fővárosban is megelevenedik a második világháború sújtotta település egy napja, melynek során kiderül, hogyan is élünk mi, magyarok - saját magunk elnyomói és elnyomottai - együtt azokkal a terhekkel, melyeket a történelem reánk rótt és amely terhekkel oly nehezen vagyunk képesek mind a mai napig együtt élni. 

A jászok kürtjére írt faragványokat miként lehet elolvasni és mi van ráírva? Több, mint húsz szerző felismeréseit hasonlítottam össze és helyeztem új rendszerbe (pusztán egyetlen önálló felismeréssel egészítettem ki). Feltárult a kürtre faragott történet, melyek szavakra, mondatokra, bekezdésekre vagy akár regényre válthatók. A kódokat tartalmazó képi faragványok mindegyike (turul, griff, holló, ló, stb.) a magyar mitológia része, amelyek Ipolyi Arnold (1854) és Kandra Kabos (1897) magyar mitológiájában is szerepelnek. Őseinktől származó üzenet nekünk. Ám ennek az üzenetnek ma már nemcsak az elolvasását kell újra tanulni, hanem a betartását is.

Bolondok azok a városok, melyek arról panaszkodnak: „Sokat szenvedtünk; nálunk száz vagy kétszáz évig lakott a török.” Azok a helyek szenvedtek igazán, ahol se török nem lakott, se labanc, se kuruc, s a magok emberségéből éldegéltek, mint például Kecskemét, mert ahol a hadviselő felekből ott tartózkodék az egyik, ott csak egyik dominált, sarcolt, s a többiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a három eljárt epret szedni.Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre: „Nosza fiam, Dervis bég, írj a kecskeméti bírónak!” S ment nyomban a levél, melynek ékes stílusából nem hiányzott a „Fejetekkel jádzotok”…Kecskemét idén 650, Mikszáth Kálmán regénye pedig 129 éves. Városunk jubileumát Szente Vajk regényadaptációjával ünnepeljük, melynek feldolgozása új nézőpontba helyezi a 16. századi Kecskemétet. A bég helyett varázsköntös érkezik a budai pasától. Lestyák András szabó elkészíti a kaftán „tökéletes” mását és úrrá lesz a káosz. A rendező - zeneszerző új stílust teremt regény-musicalével.

Minden korszak megszüli a maga nagy mesélőjét. A tizenkilencedik század közepe Kemény Zsigmondot, ugyanezen század második fele Jókai Mórt, a századforduló legvége és a huszadik század legeleje Mikszáth Kálmánt, a huszadik század első fele pedig Móricz Zsigmondot ajándékozta az irodalomnak. Hogy mindegyikük meséje más és más volt, az természetes, hol komorabban, hol vidámabban, hol szikáran, hol anekdotázva csörgedeztek a maguk útján ezeknek a nagy mesélőknek a „nagy meséi”, a végkifejletükig.Mikszáth közülük az anekdotázó írófajta volt, mindenről eszébe jutott valami, és arról a valamiről is még valami – elsősorban korai novelláira volt ez jellemző. Azért említhető föl itt mégis az adomázás, mert a későbbi műveiben is megőrződik ez a mesélési hajlam az íróban, melyhez valami bölcs derű csatlakozik, amellyel a szereplőihez viszonyul, a történeteit kezeli.A beszélő köntös című kisregényét 1889-ben írja meg. A mű a törökkori Magyarországra röpíti olvasóját, és bővelkedik romantikus helyzetekben, leírásokban. A történet középpontjában valójában két szomszédos mezőváros, Nagykőrös és Kecskemét egymással vetélkedése áll, s a tét nem kevesebb, mint hogy e két szabad királyi város hogyan mentse meg magát, akár a másik rovására is, mind a törökök, mind a kurucok meg-megújuló, követelésekkel járó támadásaitól. Hogy melyik város hogyan tör borsot a másik orra alá, el nem mondom, mert akkor nem lesz érdekes a történet. Annyi bizonyos, hogy főszerephez jut vetélkedésükben egy török kaftán, melyet a kecskemétiek kapnak a szultántól – védelem helyett. Meg aztán, szövődik itt szerelem, nem is akármilyen, a gyönyörű cigánylány, Cinna, és a főbíró, Lestyák Mihály között. Meg vannak itt városi elöljárók, akik már csöppet sem romantikus jellemek, inkább emlékeztetnek a tizenkilencedik századvég marakodó politikusaira, s akik folyton el akarják gáncsolni a tehetséges és merész szabólegényt, az imént még főbíróként emlegetett Lestyák Mihályt.Hogy mit tud ez a címbéli köntös, vagy törökül kaftán? Megszólalni ugyan nem szólal meg, de senki sem tudja, miért, mitől, parancsolni tud, de olyan erővel, hogy még a nagy Olaj béget is porba kényszeríti: a kaftánt hordó álruhás Cinna parancsára a bég csapataival együtt eltakarodik a város környékéről. Kecskemét tehát megmenekülni látszik. És mégsem menekül meg. A városban ugyanis él még egy szabó, Lestyák Mátyás, a főbíró apja, aki azt veszi a fejébe, hogy az elócskuló köntös szikrázóan új másolatával lepi meg a várost, az eredeti köntöst pedig eladja – és ez, valahogy, a fejébe kerül. Cinna pedig általa a vérpadra jut. De ezzel még nincs vége a történetnek…!A színpadi változat egyszerre szól diákoknak és felmenőiknek, egyszóval mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, barátja a szerelemnek, és együtt érző tanúja az emberi esendőségnek, és örömöt talál a felnőtteknek szánt mesékben.Mikszáth a történetet krónika-foszlányokból alakította kerek történetté. Ahogy a mű utószavában írja: „bármennyire ragaszkodtam a krónikamaradványokhoz, mégse kívánom tekintetni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő: a történelmi események csak mint színek bukkannak föl mögötte. S e színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére, száz év előttről, vagy száz év utánról. Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez.”

"Úgy jöjj karácsony, ahogy illő
Fehér mezőkkel, hulló hóval
S mi várunk csillogó fenyőkkel
Almával és aranydióval"
(Bornemissza Endre)
Költők és írók karácsonyi műveit és népköltéseket feldolgozó darab egy „Isten háta mögött”-i falu terén játszódik. A falu lakói népszokásokat felelevenítve, pásztorokként, regősökként eljátsszák a kis Jézuska születését. Megjelenik József és Mária, a három királyok is.

Valóban szükséges filozófiát "gyártani" a jó borhoz? Talán elegendő, ha az alapvető kérdések, - hogy mit igyak, mikor igyak, hogyan igyak és hol igyak - megválaszolásához Hamvas Béla és Márai Sándor bölcs életszemléletét hívjuk segítségül, költők megzenésített bordalainak társaságában."Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása."A 4 féle nedűt és a sajtválogatást  a Kőhegybor biztosítja, sommelier: Hidegkuti Gergely

Nem dauer, nem bodor, nem frufru, nem melír, nem főn, nem tupír, nem hajvas, nem stuc, nem sasson.
Csak borotválás.
Egy régi szakma kihalófélben lévő képviselője.
Egy illegális üzlet, egy kifordított, ellentétes, negatív biznisz, ahol nem a vevő fizet a szolgáltatásért, hanem a szolgáltató.
Mert kiszolgáltatott.
Agora, ahol minden történetünk összegyűjtve hever halmokban.
Semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei, amik bennünket alkotnak. Itt minden eltörött, repedezett… és minden törés, repedés egyértelművé teszi, hogy a Mindenség törik, repedezik…
Nem guberáló ószeres, vagy gyűjtő… talán olykor inkább, egy kicsit becsüs… csak sorra veszi a szemétdomb tárgyait… a káoszt klasszifikálja.

A Grimm  testvérek meséje alapján készítette el a Nektár színház a zenés színpadi változatot. Hűen követi az eredeti változatot, melyben a négy állat - kutya, macska, kakas, szamár - egy életre szóló igaz barátságot köt egymással. Miután megöregednek a gazdáik túl akarnak adni rajtuk. Az állatok azonban értik az emberi szót és mielőtt beteljesedne sorsuk, megszöknek. Don Kóró, aki a legbölcsebb köztük, meggyőzi őket, hogy ha együtt maradnak, többre jutnak. Így érkeznek el a zsiványtanyához.