Hírek
Rómeó és Júlia - Interaktív színházi nevelési előadás
Mi jut eszünkbe a HAGYOMÁNY szóról? Szükségünk van-e még egyáltalán ilyesmire? Ha egy közösségnek vannak/lehetnek hagyományai, egy kisebb közösség - egy család - rendelkezhet-e hasonlóképpen hagyományokkal? Több ez, mint az évfordulók ünneplése? Beleszólhat-e családunk hagyományrendszere életünk alakításába?
Bozsik Yvette Társulat: Bogarak - budapesti bemutató
A Négy évszak című csecsemőszínházi előadás nagy sikere után újabb kisgyermekeknek színházi produkció készült, ezúttal a bogarak életéről. A bogarak tréfás mozgása, tulajdonságai, viselkedésük, életük elevenedik meg a játékos mozgás és a tánc eszközeivel, színes, puha térben, játékos jelmezekkel. A szereplőket, a katicabogár testvérpárt, valamint a szemtelen poloskát, a virgonc ganajtúrót és az akrobatikus pókot a Bozsik Yvette Társulat táncosai keltik életre táncszínházi eszközökkel, kreatív ötletekkel és humorral ábrázolva.
AJÁNDÉK SZÍNHÁZLÁTOGATÁS A SZÍNHÁZ TÁMOGATOTTJAINAK
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nézőivel összefogva és a Merkúr Üzletlánc segítségével szervezte meg az Osszuk meg az ünnep örömét! című kampányt, melynek keretében december-január folyamán adományokat gyűjtöttek a rászorulók megsegítésére.
Színdarabok
2019. február 17.vasárnap Donát56 csepp vér
Pintér Tamás ötlete nyomán a szöveget és a verseket írta: Horváth Péter. Zenéjét szerezte: Mihály Tamás
A musical annak az oly sokszor emlegetett igazságnak kíván emléket állítani, hogy a forradalmat fiatal emberek csinálták. Fiatalok, akik szabadságra vágytak és egymásra. Öntudatlanok voltak és szerelmesek. Megannyi névtelen Romeo és Júlia. Közülük választ ki egyet és meséli el izgalmakban bővelkedő, szertelen humorral átszőtt, ám végül tragédiába torkolló heroikus történetét Horváth Péter író. A zeneszerző Mihály Tamás pedig a rockzene elementáris erejével gondoskodik róla, hogy sose felejtsük el őket.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat tartalmaz!
6
Csehov: A 6-os számú kórterem című műve nyomán
Sardar Targirovsky több előadást létrehozott már Budapesten a Laboratorium Animae független társulattal. Jelenleg Marosvásárhelyen Bocsárdi László rendező osztályában negyedéves hallgató. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett Csehov Meggyeskert című előadását beválogatták a 2015-ös POSZT versenyprogramjába.A Nemzeti Színházban „6” címmel bemutatásra kerülő előadását az ifjú alkotó a következőképpen ajánlja: Csehov drámáiból könnyű múzeumot vagy mai szórakozóhelyet építeni. A cél nem lehet sem az egyik, sem a másik. Csehov világa megmutatja azt a 19. századot, ami magában hordozta annak a folyamatnak a kezdetét, amely a ma élő emberek természettől való elszakadásához vezetett. Az átláthatóság, a kontroll, az ellenőrzés vált elsődlegessé a múlt századfordulón, az ember és a világ megfigyelése pszichológiailag, biológiailag, iparilag feljogosított bizonyos embereket a hatalommal való visszaélésre, nagyobb méreteket kezdett ölteni a közöny és a magány.Mára, másfél évszázad után az emberek jelentős része eljutott oda, hogy az emlékek és az álmok ereje és működtetése nagymértékben csökkent, kevésbé lett fontos a közlés, a metafizikai kommunikáció, az álmokkal való kapcsolódás, a tudatalatti érzetek kibontása. Ez a folyamat nem csupán tragédia, hanem szükségszerű „fejlődés”, bármennyire is fájdalmasak a részletek.A 12-es kórterem
Néha olyan helyzetbe kerülünk, amely meghaladja erőnket: ítélőképességünk összezavarodik, nem vagyunk kellőképpen okosak és lelkileg, szellemileg is képtelenek vagyunk elfogadni és befogadni azt, aminek a részesei leszünk. De telik az idő és nekünk döntenünk kell. Választani az adott lehetőségek közül, mert szó szerint élet-halál kérdésről van szó. Elmenekülni nem lehet, mert közvetlenül és a lelkünk mélyén érint, bensőséges és meghitt: közelebb visz a legmélyebb érzéseinkhez. Szeretnénk a leghelyesebben dönteni, a mindenki számára legjobban, de rengeteg kérdés felmerül: meddig élet az, amit csak az orvostudomány tud fenntartani helyettünk? Kinek kell meghoznia a fájdalmas döntést, hogy mi legyen akkor? Miért pont én? És ha én, hogyan hat ez rám? Mi történik a hétköznapokkal, a megszokottal, azzal, amiben hiszünk, és amiben nem? Velünk mi történik? Megváltozunk ettől? Ezután más lesz minden? És ha igen, milyen lesz?
Annak érdekében, hogy ezeket a kérdéseket feltehessük és elgondolkozhassunk a válaszokon, egy új drámai szöveg született: Tóth Krisztina műveinek felhasználásával írta Barabás Olga.
A 12-es kórterem című előadás egy igen személyes színész-közönség kapcsolat által szándékszik bemutatni ezt az eredeti történetet, amely izgalmas lehetőséget teremt arra, hogy autentikus, örök emberi létkérdésekre keressünk némi bizonyosságot.A 3 emeletes mesekönyv
“Szeretnék izgalmas lenni. Szeretnék szép lenni. Szeretnék, izé… szórakoztató lenni!” – kiált fel a mesekönyv, ami (vagy aki?) éppen megszületik az író keze alatt. Megszületik, és csak kérdez, kérdez, ahogyan a gyerekek szoktak. Válaszokat keres. Segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen a Magyar Történelem, hogy minden titokra fény derüljön a harmadikon, ahol a mesekönyv írója és a könyv is lakik. Közben megtelik a mesekönyv, elmesélődnek a mesék a ház lakóiról, az emberek és a világ dolgairól.
A baba
Ha valaki társat keres, olyanra vágyik, akivel egy lehet. Olyanra, akivel testileg-lelkileg harmónikusan élhet. És ha az élőkben csalódott, nincs más, mint a gép.
A gép, mely gombnyomásra parancsot teljesít, takaros, tetszetős és pont arra tervezték, hogy társ legyen. Minden szinten.
Mesterséges intelligencia, a jövő!
De mi van akkor, ha ez az intelligencia rájön, kik is vagyunk, és ki ő? Ha rájön arra, milyen szerepet szánunk neki az életünkben? És mi történik akkor, mikor saját magunkkal szembesít?
Az ember társra vágyik. És a gép is.A bajnok
2015 tavaszán Máté Gábor felkért, hogy rendezzek a Katona József Színházban. Gondolkodási időt kértem. Már afelé hajlottam, hogy fájdalommal bár, de nemet mondok, amikor egy este otthon az erkélyen épp Puccini A köpeny című operáját hallgattam újra, és egyszercsak beugrott a megoldás.
A darab a Szajna parton játszódik valamikor a huszadik század elején egy halászbárkán. Egy hajóskapitány megöli az egyik rakodómunkást, mert rájön, hogy a férfi a felesége szeretője.
Azon a bizonyos estén ott, az erkélyen eszembe jutott, hogyan lehetne átírni, hogy meghökkentően eredetivé, maivá váljon a mű. Elvállaltam a felkérést.
Nem ismertem a magyar változatot, Puccini operáját mindig olasz nyelven hallottam, így semmi sem kötött, könnyedén be tudtam helyettesíteni az általam kitalált figurákat és helyzeteket. Később a magyar szöveget olvasva, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy egyetlen mondatot sem akarok megtartani az eredetiből. Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult.
A fennkölt zene és a profán tartalom kontrasztja szinte állandó humorforrást jelent, ugyanakkor a megrendítő mozzanatok is átélhetőbbek a természetes megszólalásoknak, gesztusoknak köszönhetően.