A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik. Kamilla polgári családból származó, jó kedélyű, örökmozgó nő. Sikeres komikaként dolgozta végig az életét vidéki színházaknál. Klári, szintén fővárosi polgárlány, de szegény családból indult, színészként pedig vidéki „száműzetésből” Pestre került tragika. Az egymással, és egymás múltjával, vetélkedő, a magánéletükben is folyton szerepet játszó színésznők hirtelen egy újabb szereplővel, új lakótárssal kerülnek szembe… A két egymást egyre inkább megértő és megszerető színésznőt Esztergályos Cecília és Tordai Teri alakítja, főbérlőt pedig Bordán Irén.

(nem eszem, nem élek, nem szeretek) 

Karácsonyi zenés mesejáték kisebb és nagyobb gyerekeknek, szüleiknek és nagyszüleiknek.

 Hosszúformátumú improvizáció, két szereplőre:
Zsófi és Marci! Csak a nevük állandó:
minden más estéről estére, percről percre változik. A helyzetük, viszonyuk -ha egyáltalán van- egymáshoz , a világhoz, ismerőseikhez, barátaikhoz, a környezetükhöz.

Valós idejű improvizáció 60 percben. Hogy ez mit is jelent, kiderül az előadás elején. Egy biztos, hogy minden szó, gesztus, helyzet, érzelem, történet ott és akkor születik meg a színpadon. Semmit nem találunk ki előre, semmit nem beszélünk meg előre, egyszerűen egy addig ismeretlen Zsófi és Marci bőrébe bújunk és az improvizációs technika segítségével, színházi jelleggel elmeséljük az Ő aznapi történetüket. Célunk, hogy elgondolkodtassunk, tükröt tartsunk, mosolyt vagy épp könnyet
fakasszunk.

Egy nő és egy férfi története
Pillanatművészet egy nőre és egy férfira, Takács Noémi – Noémo – zenei kíséretével. Semmit nem találunk ki és semmit nem írunk meg előre. Minden ott és akkor születik meg a színpadon a néző előtt.
Azon vagyunk, hogy emberi történeteket meséljünk el, hétköznapi dolgokat, melyeknek megpróbáljuk az esszenciáját 

zenés vígjáték - a Soproni Petőfi Színház és a Komáromi Jókai Színház koprodukciója

Zsugori uram, telhetetlen, fösvény ember. A háta mögött mindenki kikacagja a haszonvágyát, ugyanakkor mégis mindenki függ tőle. A gyerekei, a szolgái, a jövendőbelije egyaránt Zsugori vesztét és ugyanakkor pénzét kívánja. Csakhogy ezáltal maguk is hasonlóvá válnak a vén uzsoráshoz. A felismerés, hogy a pénz mozgatja a világot nem újkeletű, de ki tudunk-e, ki merünk-e lépni a Pénz Bálvány által vezényelt koreográfiából?

A Zsugori című zenés komédiában új életre támad Molière darabja, A fösvény. A szerző, Simai Kristóf a saját korába és szülővárosába, Komáromba helyezi át az eredeti történetet, mely tehát a Rákóczi szabadságharcot követő időkben játszódik, - a szerzői megjelölés szerint a „kuruc háború után”. Ez a körülmény a zsugoriságnak, a kincsek rejtegetésének különleges feltételeket szab. Tehát korántsem műfordításról van szó ebben az esetben, hanem a kor divatja szerinti átdolgozásról, melyet „magyarításnak” nevez az irodalomtudomány. Helyszín, nyelv, jellemek, történeti háttér: mindez megújult színekben tűnik elénk. Olyan benyomásunk támadhat, mintha egy XVIII. századi, fergeteges és vaskos magyar bohózat bontakozna ki előttünk. Ezt az érzést erősítik a dalbetétek, melyek szövegét és dallamait Simai kortársától, Pálóczi Horváth Ádámtól kölcsönöztük. A szöveget Katona Imre, a dalokat Szarka Gyula dolgozta át, figyelembe véve az eleven színház követelményeit, és jó mulatságot kínálva a közönségnek. A darab rendezője Béres László, aki korábban Az elveszett levél című Caragiale-vígjáték emlékezetes előadását állította színpadra Sopronban.