Hírek
dráMA kortárs színházi találkozó a Tomcsa Sándor Színházban
A Tomcsa Sándor Színház szeptember 16-21. között idén is megszervezi a dráMA kortárs színházi találkozót, amely immár tizenegyedik alkalommal kívánja szolgálni a kortárs színházat, lehetőséget teremtve a találkozásra, alkotói beszélgetésekre, eszmecserére.
Magyarországi ősbemutató: ZENTA, 1697
A tavalyi zentai ősbemutató után, az Esztergomi Várszínházban, a Bazilika előtt látható Magyarországon először a Zenta, 1697. című rockopera. A Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában készült előadás tisztelegni kíván az 1697. szeptember 11-én lezajlott világtörténelmi jelentőségű esemény előtt, amikor is a Savoyai Jenő által vezetett egyesült keresztény seregek Zenta határában meghatározó csatát nyertek a török haderővel szemben.
A LEGKREATÍVABB SZÍNHÁZAKKAL NYITOTT A POSZT
Ötödik alkalommal rendezte meg Színházat vegyenek! címmel színházmarketing konferenciáját a Magyar Teátrumi Társaság, a Pécsi Országos Színházi Találkozó nyitónapján. A konferencia fókuszában idén a színházak számára jövedelmező média- és szakmai kapcsolatok, a sikeres hazai és nemzetközi kapcsolatépítés különféle aspektusai álltak.
Színdarabok
2019. augusztus 22.csütörtök Menyhért, Mirjam“HER–BÁL”
A matekérettségin Anna segít puskázni Tamásnak. Hogy miért? Mert tetszik neki… Aznap házibuli van Déneséknél, ahova Tamás meghívja Annát. Hogy miért? Mert tetszik neki… A meghívó egy papír, amit nem lehet összegyűrni. Hogy miért? Mert el kell szívni… Ez az igazi belépő… A buli felejthetetlen, vagy mégis jobb lenne inkább elfelejteni az egészet? A Kövér Béla Bábszínház első tantermi projektje egy aktuális problémát dolgozz fel a “HER – BÁL Meghívó” című fórumszínházi előadásában. A tantermi körülmények közt játszódó előadás alaphelyzete egy a közelmúltban megtörtént valós eset és számtalan más hasonló, sajtóanyagból rekonstruálható hír alapján készült. Az összes megtörtént eseménynek azonos az idővonala – történetszála, melyeknek szakaszai, matematikai pontossággal lepontozhatóak/ kijelölhetőek.
A kíváncsiság mindannyiunkban ott rejlik, de képesek vagyunk -e reálisan megítélni a szituációkat, és felmérni, mi a helyes? Tudunk-e jól dönteni, ha a többieknek akarunk megfelelni? Ha nem akarunk kimaradni semmiből? Ha élni szeretnénk? Úgy igazán…
Tudunk-e jól dönteni, ha az érzelmek átveszik az irányítást? Ha a megszégyenüléstől való félelem, a bizonyítási vágy következtében nehezen mondunk nemet, kiváltképp, ha a legjobb barát vagy egy kezdődő szerelem a felbujtó. És, hogy mire bújtathat fel? Például drogok kipróbálására.
Számolunk -e a következményekkel?
Hogyan döntünk egy olyan helyzetben, ahol hajt a kíváncsiság, hatnak a többiek ránk, nem akarunk kilógni, nem akarunk kitűnni, nem akarunk semmit, csak hogy hagyjanak békén, zavartak vagyunk, azt se tudjuk mit is akarunk, befolyásolhatók vagyunk?
Csak azt tudjuk, nem a szüleink vagyunk…
Az általunk felvázolt történet nagyon is mai, valós problémákról árulkodik, amiről muszáj sokat beszélni.
Az előadásban és utána – egy foglalkozás keretei közt – színházi és szociális munkás szakemberek segítségével a nézőkkel együtt keressük a válaszokat.
De van-e jó megoldás, lehet-e jól dönteni? Nézzük meg, vitassuk meg!
“… De mivel saját képmására teremtett…”
-színpadi etűd Jónás Tamás verseire-
a DESzínház – Alkalmi Társulat előadása
Impresszionisztikus tisztelgés Jónás Tamás cigány költő művészete előtt. Egy „ének a hideg tűzhöz” az önértékelés lélekromboló dilemmáiról, a tökéletességre vágyás belső késztetéséről és lehetetlenségéről, az emberi létben rejlő kegyetlenségről és fájdalomról. Ugyanakkor egy játékos derűkeresés is, hiszen „aki nem táncol, az pórul járhat”.
A DESzínház a Roma Sajtóközpont felkérésre ezzel a rövid színpadi etűddel járult hozzá a 2016-os Roma Nap debreceni programjához.„...Sem emlék, sem varázslat...”
Radnóti Miklós élete, tisztasága, elképesztő látása, vizualitása megragadó. Szívének dobbanása, szerelmének varázslatos megélése minden színész számára kihívás, verseinek áradó képei, szavai csak arra várnak, hogy újra meg újra halljuk, lássuk, érezzük őket. A magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Sorsa, szenvedése, kiszolgáltatottsága, váteszi látásmódja, saját sorsának pontos előérzete révén figyelmeztető jelként magasodik elénk. Testvérünk, barátunk, társunk a magyar történelem sodró, mai hullámzásában is.
„Csak szólani egy szót mint ember” - Horváth Lajos Ottó önálló estje
„A szenvedés természetes. A szenvedés élet. A szenvedés gazdagság… – írta Szép Ernő. –Tudod, mit szerettem volna most is? Nem írni mint író, nem költeni mint költő, csak szólani egy szót mint ember.”
– Szép Ernő feltámad. Ebből az abszurd helyzetből indulunk. Az élet nagy témáit érintjük, az időben ugrálva haladunk a fiatalkori eszméléstől: szerelem, család, magány, egzisztenciális gyötrődés, háború és a halál témája, ami kezdettől fogva foglalkoztatja – sorolja Horváth Lajos Ottó, aki nem Szép Ernőt alakítja, mert mint mondja: – A rögbi játékosra emlékeztető külsőmmel nem volna szerencsés Szép Ernőt játszanom. Én vagyok az, aki áteresztve magán az írások életélményeit, a szerző nevében beszél.
Nem a sanzonos, kabarédalos Szép Ernőt idézzük meg, hanem a vívódó alakot. Vitatkozik bennem két színész – fakad ki önmagára –, mind a kettőt unom, az egyik a világot vádolja, a másik saját magát… Az életét az irodalomnak rendelte alá, és eközben elgyávult attól, hogy élje a közönséges emberek életét. Mindehhez persze egy jó adag önzés is párosult. Művész volt, öntörvényű. Ugyanakkor szerény, visszahúzódó, senkit megbántani nem akaró.
„Jóéjszakát” mama
A történet egy habókos anyáról, Thelmáról és életunt lányáról, Jessie-ről szól. Amióta Jessie-t elhagyta a férje, mama és leánya együtt élnek újra. Egymás mellett tengődnek, egymás mellé beszélnek, süket füleik nem hallják a másikat. Jessie minden napját cukormázas otthonában tölti. Reggeltől estig pongyolában jár-kel, puha rózsaszín házipapucsban csoszog, hol karamellát szopogat, hol mogyorós pralinét fal.
Jessie egy este váratlan bejelentéssel fogadja hazaérkező anyját: öngyilkos lesz, ha törik, ha szakad. Thelma kétségbe esik, Jessie pedig természetes higgadtsággal tárja fel tervét, miközben háztartási tudnivalókkal bombázza a megsemmisült mamát. Anya és lánya utolsó éjjelüket töltik együtt, emlékeznek, pletykálnak, mély kérdéseket tesznek fel egymásnak, őszintén felelnek a másiknak, s minden érzékeny pillanatban szájukba tömnek egy bonbont vagy egy habcsókot. Apránként tárul elénk két nő jelene, múltja, világnézete s két ellentétes személyiség éles rajza.