zenés vígjátékA hatvanas évek egyik legsikeresebb magyar filmje, a Tanulmány a nőkről című vígjáték színpadi adaptációját mutatja be a Magyar Zenés Színház, a nosztalgiát idéző kor slágereivel

A darab célja, hogy megismertesse a sztepptáncot a nézőkkel, bemutassa a műfaj kialakulásában fontosabb szerepet játszó táncokat, illetve azt, hogy a kor és a zenék változásával milyen stílusok alakultak ki. Ebben ad útmutatást a narrátor, aki egy idővonalon vezeti végig a nézőt. Az előadás végére átfogó képet kapunk a Soft Shoe és Hoofer stílusokról, valamint az ezt megelőző néptáncokról. Segítségünkre lesz még az amerikai sztepptáncot alkotó négy alaptulajdonság: az elegancia, a könnyedség, a ritmikusság és a humor, melyek emberi formát öltenek. Általuk jön létre a képekben megjelenő tánctörténeti ismertető. Mindezt olyan dolgok színesítik majd, mint a homok, a víz vagy a görkorcsolya. Ezáltal lesz teljes az az élmény, melyet a sztepptánc történelmének és jelenlegi helyzetének bemutatásával szeretnénk átadni Önöknek.Az előadás időtartama: 45 perc

Miért érdemes ma, 2016-ban a Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? A Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben? És a Paul Gauguin drámájával, aki Vincent van Goghnak éppen az ellentéte volt, de nemcsak legfőbb ellenfele, de legjobb barátja is tudott lenni?
Vincent van Goghnak különleges képességei voltak. A Jövőbe is látott. Látta, mi fog történni a XX. és a XXI. században! Tudta bizony, hogy a XXI. század első évtizedeiben mitől kell rettegnie az embernek. A látottak elviselhetetlen fájdalommal töltötték el. Pedig a megoldást is látta. Néha különös dolog történt vele: megnyílt fölötte az Ég Kapuja... De a XIX. század legnagyobb festője – aki egyben korának egyik legnagyobb gondolkodója is – még ekkor sem elégedett. Hallgassunk csak bele drámai monológjába: „Az önmegtartóztatás legmaga¬sabb rendű gyakorlatát végezhetem a prédikálás és a festés helyett?! Mily nagyszerű megoldás! A legfontosabb a Fény-valóság meg¬ta¬lálása?! Kísérletet tehetünk a Fény-valóság megterem¬tésére?! (...) Mert a valósá¬gosnál valóságosabb Való¬ság Fény-valóság?! Az ember a Fényben érzi igazán védettnek magát?!... Micsoda?! Nincs értelmesebb cselekedet a földi életben, mint eljutni abba az Önma-gunkba, aki Fénybe képes öltözni?! Mert ez a passzivitás útja?! (...) Ó, most állítottam fel a legvarázslatosabb csapdát, s majdnem bele is léptem!"

Miért érdemes ma, 2016-ban a Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? A Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben? És a Paul Gauguin drámájával, aki Vincent van Goghnak éppen az ellentéte volt, de nemcsak legfőbb ellenfele, de legjobb barátja is tudott lenni?
Vincent van Goghnak különleges képességei voltak. A Jövőbe is látott. Látta, mi fog történni a XX. és a XXI. században! Tudta bizony, hogy a XXI. század első évtizedeiben mitől kell rettegnie az embernek. A látottak elviselhetetlen fájdalommal töltötték el. Pedig a megoldást is látta. Néha különös dolog történt vele: megnyílt fölötte az Ég Kapuja... De a XIX. század legnagyobb festője – aki egyben korának egyik legnagyobb gondolkodója is – még ekkor sem elégedett. Hallgassunk csak bele drámai monológjába: „Az önmegtartóztatás legmaga¬sabb rendű gyakorlatát végezhetem a prédikálás és a festés helyett?! Mily nagyszerű megoldás! A legfontosabb a Fény-valóság meg¬ta¬lálása?! Kísérletet tehetünk a Fény-valóság megterem¬tésére?! (...) Mert a valósá¬gosnál valóságosabb Való¬ság Fény-valóság?! Az ember a Fényben érzi igazán védettnek magát?!... Micsoda?! Nincs értelmesebb cselekedet a földi életben, mint eljutni abba az Önma-gunkba, aki Fénybe képes öltözni?! Mert ez a passzivitás útja?! (...) Ó, most állítottam fel a legvarázslatosabb csapdát, s majdnem bele is léptem!"

24 órás versfolyam - a versfolyam zárása: 18.00 órakor.  

Két csoportot alakítanak a gyerekekből, akik kitalálják, megszavazzák, melyik állatnevet veszik fel, és akik egy dobókockás játék résztvevői lesznek. A cél, hogy a közös élelmüket rejtő helyet (faodú, bokor, barlang, patak...) először érjék el. 
Az oda vezető út sok buktatót tartalmaz, amiket énekkel, kirakóval, akár ugrálós játékkal, találós kérdések megfejtésével lehet végigjárni. Egyéni, néhány fős és teljes csoportok alakulnak, érdekszövetségek, szavazások, a siker elérésében a közös biztatás sokat jelent!

Vígjáték a párkapcsolatról, a magányról, a keresésről és megtalálásról enyhe erotikával
megfűszerezve és egy súlyos bűncselekménnyel párosítva. Szlovák nyelven, magyar felirattal

 Kiről szól valójában a Tartuffe? Egy minden hájjal megkent szélhámosról, aki éppen a morál álruháját felöltve követi el a legnagyobb disznóságokat? Egy kétségbeesett kispolgárról, aki mindenáron be akarja bizonyítani feleségének, hogy az úr a házban csakis ő lehet, és ezért képes egy hűségesnek mutatkozó kutyát farkassá vadítani? Imposztor, becsapott? Tettes, áldozat? A helyzet nem olyan egyszerű, hogy csak úgy, könnyedén bárki beskatulyázhatna bárkit is.

De mégis, miről szól akkor a Tartuffe? Egy furcsa családdráma lenne, amelyben a belső problémák egyetlen bűnbakra vetülnek? Egy költői önvallomás arról, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, mindannyian megkísérthetők vagyunk? Ürügyként szolgáló történet, amely leleplezi a láthatatlan és személytelen háttérhatalom önkényes igazságszolgáltatását?  Az ellentmondásosságba feszülő racionalizmus tragikomikus tűzijátéka.  

Orgonék jómódú házában egy mélyen vallásos alak, Tartuffe egyre nagyobb befolyással bír, s a helyzet már azzal fenyeget, hogy Orgont kiforgatja vagyonából, és a lánya kezét is megszerzi. Hamarosan mindenki átlát Tartuffe ármánykodásán – kivéve Orgont. A család tervet eszel ki, hogy lebuktassák a csalót.Egyszerű vígjátéki történet, a mű mégis zseniális. Az ok a szerzőben keresendő, aki nem más, mint a drámatörténet sziporkázó zsenije: Molière.Az eredeti címben Molière fontosnak tartotta, hogy a névhez társítsa a jelzőt is „l’imposteur”: Tartuffe, avagy a képmutató, de mondhatnánk szenteskedőt, szemforgatót, kétszínűt, alakoskodót, ájtatoskodót, kegyeskedőt, farizeust. És ha egy nyelvben valamire ennyi megnevezés van, ez azt mutatja, hogy a jelenség foglalkoztatja az embereket. Mi sem jelzi jobban e színdarab népszerűségét, mint az, hogy e szinonimák közé ma már oda lehetne írni: „egy valódi tartuffe”.

Vannak klasszikusok, amelyek mindig, minden korban megszólítják a közönséget, és mindig minden korban magára ismerhet bennük az ember, jó és titkolt tulajdonságaival egyaránt. Ilyen Molière zseniális komédiája, a Tartuffe. Néha félelmetesen, néha mulatságosan, néha együtt érzõ fájdalommal a becsapottak iránt, de mindig elementáris színpadi erővel szólal meg ez a komédia. Az átejtés nagy manipulációjának minden korban sokan sokféleképpen áldozatul esnek. Tartuffe képmutatása, átejtési képessége korokon, társadalmakon átívelő. Van az emberben egy eredendő hit, nevezhetjük vakhitnek, amely a nyilvánvalóról sem látja be, hogy ördögi és hazug. És még a katasztrófa pillanatában sem ismeri fel súlyos tévedését.

A PartVonal Műhely csapata vallja, hogy a drámát nem olvasni kell, hanem színpadon játszani!Ezért az iskolai tananyag „kötelező” drámáit állítjuk színpadra egy kicsit másképp, mint ahogy azt elődeink tették. Beavató színházi formában játszunk, mely alkalmas arra, hogy a diákok a darab történetét, konfliktusait, viszonyait megértsék és napjainkra vetítve is értelmezni tudják.Egy olyan figura, mint Tartuffe, veszélyt jelenthet bárki számára, aki úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. A „tartüffök” ezt a valamit, ezt a vágyat ismerik fel és elégítik ki úgy, hogy közben rabjukká teszik áldozatukat, és elveszik mindenüket.Molière Tartuffe-je a jómódú Orgont szemeli ki áldozatául. Az isteni hit köntösébe bújva eléri, hogy Orgon minden vagyonát ráírassa, kitagadja a fiát, Damis-t, és hogy hozzá akarja adni feleségül a lányát, ne pedig Valérhoz, a lány szerelméhez. Csakhogy Tartuffe Orgon feleségét is meg akarja szerezni. Ez lesz a veszte. De ekkor a család már szétesett, a vagyon elveszett, és ha a bölcs és jószívű Király nem avatkozna közbe, minden így is maradna.Az előadás fókuszában a fiatalok állnak, akik nem tudnak, nem mernek, nem tanultak meg kiállni magukért.