Velence titkai, melyek évszázadok óta izgatják az emberiség fantáziáját, lélegzetelállító táncelőadásban kerülnek napvilágra az ExperiDance színpadán. A karneváli maszkok mögött ellentmondásokkal és szenvedéllyel teli ösztönvilágot találunk, amely teljes pompájában mutatkozik meg Román Sándor koreográfiáján keresztül.Főúri csillogás és a sikátorok szegénysége, katedrálisokban elhaló sóhajok, hajnali tánc a város fölött és rengeteg-rengeteg vágyakozás. Ez a Szenvedélyem, Velence című produkció, amelyben minden velencei szerelmes valakibe vagy valamibe: Paganini a hegedűjébe, az úriasszony Casanovába, a bankár a csillogó aranyakba, a Halál talán magába az Életbe.Ebből a sok szerelmi vallomásból alakul ki a város tánca, miközben megelevenednek Velence gazdag történelmének ikonikus alakjai, a leghíresebb európai zeneszerzők modern lüktetésű dallamaira.

 Tamási Áron: Szép Domokos Anna, rendező-koreográfus: László Csaba  - az Udvarhely Néptáncműhely előadása -

"Immáron 100 éve, hogy a nagy háborúnak lecsengtek utolsó akkordjai. A nagy világromlásra és Tamási Áron születésének 120. évfordulójára emlékezünk táncjátékunkkal. A háború szörnyűségére egy fiatal lány szenvedésein és bekövetkező tragédiáján keresztül reflektálunk a székely balladavilág és a hagyományos székely táncnyelv eszközeivel."

anti-xenofób kettős két részben, klezmerrelEgy átlagos new yorki napon a 86 éves Mr. Green lelép a járdáról és Ross Gardiner autója kis híján elgázolja. A fiatalembert gondatlan vezetésért hat hónapnyi társadalmi munkára ítélik, amelyet balszerencséjére épp Mr. Green-nél kell letöltenie: hetente egyszer meg kell látogatnia öreg áldozatát, hogy gondoskodjon róla. A kényszer szülte vizitek természetesen egyik félnek sincsenek ínyére, amely remek helyzetkomikumra ad lehetőséget a mogorva, szűkszavú özvegyember és a dinamikus fiatal irodista között. A hetek múlásával persze megolvad az a bizonyos jég. Miközben vélemények ütköznek családról, hagyományról, vallásról, a két férfi rég elhallgatott titkokat is megoszt egymással. És mindez olyan elbűvölő formában történik, hogy a darab végére már nem csak a nevetéstől csordul ki a néző könnye...Jeff Baron díjnyertes komédiáját 22 nyelvre fordították le, s a világ 46 országában már több mint 500 alkalommal mutatták be. A Szép jó estét, Mr. Green! magával ragadó színmű, amely egyszerre gazdag szívhez szóló és önfeledten szórakoztató pillanatokban. A sodró cselekmény, a két szereplő hátterének lépésről lépésre történő kibontása folyamatos hatás alatt tartja a közönséget.

Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál – mondja Samuel Beckett. A Szép napok szereplői is ettől a betegségtől szenvednek: Winnie az életről fecseg, jelentéktelen és jelentős dolgokról. Közben egyre mélyebbre süllyed a tengerpart homokjába. Willie-hez beszél, aki már rég nem hallja. Menniük kéne, mégis maradnak. Két szerelmes, akik talán már nem is emlékeznek egymásra.
Beckett utolsó nagyobb lélegzetű színpadi művét vígjátéknak szánta, amely a mindennapok monotonitásán keresztül szól életről, elmúlásról és emlékezetről. Egyik szép nap jön a másik után, és mire észrevesszük, már mozdulni sem tudunk. Először csak derékig, majd nyakig süllyedtünk a homokba.

Kétszázhúsz felett, Santa Maria, Don Quijote, Pago Pago, Ha szombat este táncol, Tini-dal, Holnap hajnalig, Vándorének. Ugye mindenkinek ismerősek ezek a slágerek? A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek sikerzenekara, a Neoton dalairól van szó, melyek a Szép nyári nap - a Neoton musical alapjául szolgálnak. Igazi bulira készülnek a szereplők, akik a hetvenes évek egy forró júliusi napján “önkéntesen” utaznak a jugoszláv határnál lévő Bácsszentmáriára, építőtáborba. Korán kelnek, reggeli torna van, munka a paradicsom-feldolgozóban, de leginkább szórakozni akarnak, táncolni-énekelni, egymást ugratni, s megtalálni a szerelmet… A tábor vezetője, a helyi MGTSZ melléküzem-ágának vezetője, Tóth Antal, s helyettese, Panni néni, az orosztanárnő, éberen figyeli őket. Utóbbi nehéz helyzetbe kerül, mert lánya beleszeret a frissen érettségizett, szociológusnak készülő Varga Péterbe, akinek édesapja ‘56 után disszidált, s aki maga is renitens fiatalnak tűnik... Ám az építőtábor többi lakója drukkol a párnak, hisz’ az összes pesti tinédzser egyet akar: egy emlékezetes nyarat! Összevesznek, kibékülnek, szerelmesek lesznek, de legfőképp énekelnek és táncolnak a máig népszerű Neoton slágerekre.

a Független Színművészetért Alapítvány és a Manna közös produkciójaEddie negyven körüli férfi. Boldog férj és apa, imádja a két gyerekét, Bobbyt és a kis Katie-t. (Kevésbé boldog kutyatulajdonos.) Egy szép napon óriási gubancba keveredik: valami szörnyűséggel vádolják meg. De vajon tényleg elkövette vagy sem? És vajon kiheveri-e valaha is ő és a család az esetet? Erről mesél, bár sok humorral, de néha mégis szívszorítóan. Arról a szép kis napról…Dennis Lumborg egyszemélyes színdarabja először kerül színpadra Magyarországon, Szirtes Balázs fordításában és előadásában, a Mozsár Műhelyben.

Szerb séta és kulisszajárás Budapesten Karácsonyi Zoltánnal, a Vígszínház művészével
Megismerhetjük a magyarországi szerbek kulturális, tudományos, és vallási történelmét, továbbá méltán híres gasztronómiájukat.  Helyszínek: 
- Szarvas tér
- Veres Pálné utca 32.
- Nagymező utca 49.
- Kazinczy utca 52/b.

Salgótarján (művelődés) történetében még soha nem fordult elő- de más városokban, településeken sem lehet(ett) túlságosan gyakori eset, hogy egy alkotóközösség 2007. tavaszától 2009. decemberéig eltelt két és fél esztendő során.- a hosszabb nyári és rövidebb téli szüneteket leszámítva- minden szerdán tartott rendezvényt, s ez konkrétan nem kevesebb mint száztíz nyilvános művészeti, kulturális esetet jelentett.Az előzmények néhány évvel korábbra vezethetők vissza. Néhány kultúrabarát- Bódi Tóth Elemér, Csongrády Béla, Pál József, Sándor Zoltán és T. Pataki László- 2005 januárjában, a magyar kultúra napja tiszteletére döntött úgy, hogy Salgótarjánban Palóc Parnasszus címmel létrehoz egy csoportot, amelyik rendszeresen szerkeszt és bemutat pódiumújság- szerű műsorokat, egyrészt a helyi, megyei szerzők megismertetése, népszerűsítése, másrészt az igényes- jobbára értelmiségi- közönség tartalmas időtöltése, egyfajta közösséggé kovácsolása céljából. Két éven át havonta voltak összejövetelek főként a József Attila Művelődési Központban és a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A programokat minden alkalommal- mintegy mottóként- az azóta elhúnyt szerzőtárs, jó barát Marschalkó Zsolt megzenésített"Mondóká"- ja keretezte: "A macskakő közt,/ sárguló fű./ Nem a művész,/ hanem a mű./ A forrás vize és/ nem a kút./ Nem a cél,/ hanem az út." A versikét a Pódium Stúdió és a Vertich Színpadstúdió tagjai énekelték el s a közönség gyakran társult hozzájuk. A Pódium versmondói ezenkívül is gyakran felléptek ezeken az estéken.A Palóc Parnasszus tevékenységének újabb fejezete 2007. április 13- án kezdődött, amikor is megnyitotta kapuit az akkoriban kialakított Frei Café galériájában a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház. A Kávéházi köszöntő alkalmával és azóta is szinte valamennyi szerdán szerepeltek a pódiumosok egy-egy témát versekkel illusztrálandó, illetve egy-egy helyi szerző vagy a Magyar Szépírók Társasága révén a kávéházban szerepelt országos rangú írók, költők műveinek bemutatásával. Ezen a gyakorlaton mit sem változtatott, hogy 2008- ban átmenetileg a József Attila Művelődési Központ konferencia-termében kerültek át a rendezvények, majd 2009-től ismét a Frei Café galériájában kaptak helyet. Az eleddig két alkalommal is megrendezett, úgynevezett Verskoncert keretében a Pódium versmondói értelemszerűen főszereplőkké váltak, hiszen a közönség által választott műveket ők "szolgálták fel", azaz adták elő. A nagysikerű kezdeményezésre minden bizonnyal a továbbiakban is sor kerül majd, mint ahogyan az is biztosra vehető, hogy a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban a jövőben is nélkülözhetetlen fellépők lesznek a Pódium Stúdió versmondói, élükön vezetőjükkel Sándor Zoltánnal, aki az irodalmi kávéház műsorait biztosító- időközben személyi összetételében változott-Palóc Parnasszus szerkesztőbizottságnak is állandó, meghatározó tagja.  

 Nelli. Lujza. Böske. Egy keserű vénlány. Egy különleges végzet asszonya. Egy széllelbélelt csitri. A három Szalay-lány. Okosak, nem haboznak kimondani a véleményüket, van humoruk és mernek bízni az érzelmeikben. Háromféle kedély. Háromféle vágy. Háromféle sors. A lányok életében jönnek és mennek a bohém költők, a fess katonák, a magukat kímélő hivatalnokok. Van, aki a szavak virtuóza, van, aki a várakozásé, van, aki az önfegyelemé. Az álmok időnként valósággá válnak. Majd a valóságok távoli álommá szelídülnek. Tényleg ennyi lenne a vágy, a boldogság, a szerelem?
Izgalmas, különböző színházi világokból, kultúrkörökből érkező impulzusok találkoznak az előadásban: a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata közös produkciójában nemcsak e két színház, hanem kassai és marosvásárhelyi színészek, alkotók is részt vesznek. 

,,A lányok fehér lovon közlekedő, fátyolos tekintetű költőkről és délceg katonákról álmodnak, miközben tíz körömmel kapaszkodnak a küszöbön toporgó, szürke hivatalnokba, hogy aztán az álmok palotájából a földszintes valóságba költözzenek."