Műsorok

2018. január 21.vasárnap Ágnes

Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk

Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk

Dokumentarista előadásunk kiindulópontja egy Békés András által rendezett, 1969-es színészvizsga, amely Peter Handke Közönséggyalázás című színpadi szövegéből készült. A hatvannyolcas szellemiséget magán viselő mű alaphelyzete az, hogy a játszók, azaz a színészek civil minőségben felmennek a színpadra, és közlik a nézőkkel, hogy itt most nem lesz színjáték, nem fogják őket szórakózatni, helyette ők, a nézőközönség lesznek a téma – mindeközben megszólalásaikkal sorra megkérdőjelezik a klasszikus, polgári színjátszás alapvetéseit. 1969-ben, az Ódry Színpadon félbeszakadt az előadás, mivel Ádám Ottó, a tanszékvezető kivonult a teremből, kifejezve ezzel nemtetszését – ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy mekkora súlya volt ennek: a színészek először azt hitték, ki vannak rúgva, viszlát Főiskola, viszlát pálya, belőlük már sosem lesz színész. Ez volt a harmadéves, első Ódry Színpadon játszott vizsgájuk, amellyel tulajdonképpen először mutatkoztak be a nagyobb nyilvánosság előtt. Az első gyakorlati évben, amikor már mindenki a szerződése miatt aggódott. 
Az eset kapcsán készítünk előadást, amelyhez megkérdeztük az érintetteket: mindenki másképp emlékszik, és a különböző történetek mögött emberi sorsok mutatkoznak meg. Az esemény feldolgozásán túl az elhangzottakat megpróbáljuk konkrétan is magunkra, a saját helyzetünkre vonatkoztatni. Az előadás résztvevői mind a Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi vagy nemrég végzett hallgatói. Pályakezdők. 
Hogyan élték meg a színészhallgatók, hogy hirtelen egy formabontó színházi akció közepében találták magukat? Mennyire azonosultak a hatvannyolcas szellemiséggel? Mi állt Ádám Ottó kivonulásának hátterében? Mi volt a Színművészeti Főiskola státusza akkoriban, és mi ma? Hogyan változtak az elmúlt ötven évben az elhelyezkedési statisztikák? Mit jelent pályakezdőnek lenni? Milyen munkalehetőségei vannak egy színésznek? Hogyan zajlik egy reklám-casting? Hogyan viszonyulnak a színháztörténethez a mai fiatalok? Lehetséges-e egyáltalán a párbeszéd a generációk között? Vagy egyszerűen csak egymás között?

Kérem, látogasson vissza később!