Műsorok

2019. november 15.péntek Albert, Lipót

Hippolütosz

Hippolütosz

Kicsoda is ez a Hippolütosz? Thészeusz és Antiópé amazonkirálynő fia. Ő az a fiú, akibe beleszeret a mostohaanyja, Phaidra. Phaidra neve ismerősebb, egyet jelent a pusztító szerelmi szenvedéllyel.

Aphrodité, a szerelem istennője nem tűrheti, hogy Hippolütosz kivonja magát hatalma alól, és csak a szűz Artemisznek, a vadászat istennőjének hódol. Aphrodité tárgyilagos részvétlenséggel avatja be a nézőt, hogyan áll bosszút a fiún, mit tett ennek érdekében eddig, és mik a következő lépések. Az istennő Phaidrát választja bosszúja eszközéül. A nő, férje távollétében, meglátja Hippolütoszt, és halálosan beleszeret. A szerelem istencsapás, a szerelem képtelenség, mondja Brecht, több mint kétezer évvel később. Az emberi természet nemigen változott. Phaidra is tisztában van vele, hogy ez a szerelem képtelenség, az istencsapás pedig egészen konkrét.

Ez a szerelem reménytelen és törvénysértő.

Hippolütosz úgy akar meghalni, ahogy született. Tisztán, szűzen. Viszonzásra hát egyáltalán nem számíthat. És a házasságtörés és vérfertőzés bűnének gondolata gyötri. Nem eszik, nem alszik, nem beszél. Meg akar halni. Dajkája addig erőszakoskodik, amíg csak elárulja magát. A Dajka életpárti, megoldást keres, és próbálja megkeríteni neki a fiút. Hippolütosz durván visszautasítja. Phaidra megöli magát szégyenében, de a fiút is magával rántja. Búcsúlevelében megvádolja Hippolütoszt, hogy meg akarta erőszakolni. Thészeusz fájdalmában meg se hallgatja a fiát, megátkozza és száműzi. Az átok gyorsan fog, Hippolütoszt, ahogy elhagyja a várost, halálos baleset éri. Aphrodité győzedelmeskedik. De nem a szerelem győz, hanem egy emberi gyöngeségekkel, irigységgel, féltékenységgel, és sajnos emberfeletti hatalommal rendelkező erő. Megöli azt, aki nem tud szeretni, és azt is, aki igen.

Euripidész tragédiája az első fönnmaradt földolgozása Hippolütosz, Thészeusz és Phaidra mitológiából ismert történetének. Szophoklész is írt tragédiát ­Phaidra címmel, de elveszett. Euripidész tragédiája először az i. e. 430-as években került színpadra Elrejtőzködő Hippolütosz címen. De az athéni közönség túl szabadosnak találta, és olyan botrányt csinált, hogy az előadást abba kellett hagyni. Euripidész átdolgozta művét, és a Hippolütosz i. e. 428-ban első díjat nyert. S nagyot ugorva az időben: Euripidész tragédiáját eddig csak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen adták elő 2004-ben, Lukáts Andor növendékei, így a Nemzeti Színházi előadás majdnem ősbemutató, amelyhez a kiváló költő, Rakovszky Zsuzsa készít új fordítást.

Szerző
EuripidészEuripidész
Rendező
Munkatársak
Rakovszky ZsuzsaRakovszky Zsuzsa (fordította)
Ungár JúliaUngár Júlia (dramaturg)
Kabai MártaKabai Márta (ügyelő)
Sütő AnikóSütő Anikó (súgó)
Kolics ÁgotaKolics Ágota (rendezőasszisztens)
Kérem, látogasson vissza később!