A 18. században Csíksomlyón még élő hagyomány volt, hogy évről évre újabb és újabb iskoladrámákat mutattak be. Ezek alapján élesztették föl a helybeliek 1996-ban e színjáték-hagyományt, s az idén, a huszadik évfordulón – mintegy tízéves kihagyás után – ismét sor került egy virágvasárnapi bemutatóra. Ha kimondjuk Csíksomlyó nevét, ma már mégsem elsősorban ez a műfaj jut róla az eszünkbe, hanem annak a zarándoklatnak a helyszíne, ahol pünkösdkor évről évre félmillió ember gyűlik össze a Kárpát-medence minden tájáról, hogy imádkozzanak a Szent Istvántól Szűz Máriának felajánlott országért. És vannak, akik azért jönnek e kegyhelyre, hogy pünkösd vasárnap a felkelő napban megláthassák Babba Máriát, ősvallásunk istenasszonyát.
A Nemzeti Színház produkciójának létrehozása során e hagyomány teljességére támaszkodni kíván. Így arra az 1897-ben megjelentetett kéziratos gyűjteményre is, mely négyfajta passiójáték-típust tartalmazott. Ez képezte Balogh Elemér és Kerényi Imre szövegkönyvének az alapját is, melyből az 1981-es nagysikerű színdarab készült. Az elmúlt 35 év során azonban Kilián István áldozatos munkájának eredményeként napvilágot látott a csíksomlyói passiójátékok teljes szöveganyaga is. Az 1991-től évente megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozóknak köszönhetően pedig feltárult az a szakrális dramatikus népi játékmód is, mely az iskoladrámák hatására a 18. században alakult ki.  Vállalkozásunknak ez a Csíki-medence székely közösségeiben ma is élő archaikus nyelvezet képezi a bázisát, mely a megszólalás hitelességét és újdonság-értékét is garantálja. De fel fogjuk használni Katona Imre Passió magyar versekben című szövegkönyvét is, melyből Ruszt József 1971-ben rendezett előadást az Egyetemi Színpadon.