Hírek

A Nemzeti Színház a Silk Road International League of Theatres tagja lett
A világszerte több mint 100 tagot illetve tagszervezetet magába foglaló Silk Road International League of Theatres (Színházak „Selyemút” Nemzetközi Ligája) 2018 november 30-án a Guangzhou-i (Kanton) Operaházban ünnepélyes keretek között a magyar Nemzeti Színházat tagjává fogadta.
Többet
BESZÉLGETÉS SZENTE VAJKKAL
AKI SOHASEM ALSZIK

A beszélgetésünk idején éppen Kecskeméten van bemutatója, miközben forgat is és újabb produkciókra is készül. A kecskeméti Katona József Színház rendelésére készült az alföldi városban játszódó Mikszáth-regényből az új magyar musical, A beszélő köntös, melynek szerzője, rendezője is egyben, az alkotótársai pedig többek közt a szövegíró Galambos Attila és a zenét szerző Juhász Levente. Mi a Csoportterápia kapcsán beszélgetünk SZENTE VAJKkal annak apropóján, hogy nemsokára a gödöllői közönség is láthatja az előadást.

Többet
Ováció és újabb együttműködés: lezárult a Magyar Állami Operaház első amerikai turnéja
Zajos siker kísérte a Magyar Állami Operaház amerikai bemutatkozásának előadásait. A társulat a New York OperaTúra keretében 2018. október 30. és november 11. között 8 estén 7 különböző programmal (operával, balettel és gálával) kápráztatta el a Lincoln Center David H. Koch Színházának közönségét, valamint egy zenekari hangversenyt is adott a Carnegie Hall nagytermében.
Többet

Műsorok

2018. december 19.szerda Viola

Macskajáték

„Akit semmibe vesznek, semmivé válik.” Orbánné pontosan és szívbemarkolóan fogalmazza meg azt az életérzést, amely az idősödő – vagy idős – embereket hatalmukba keríti; ő szinte irreális módon emelkedik felül ezen a helyzeten. Az új barátnő, Paula katalizátorként gyorsítja fel Orbánné kitörési kísérletét az öregedés állapotából. Mindenen átgázolva akarja újra megélni hajdani szerelmét Csermlényi Viktorral – egyfajta eufóriában. A titkolt szerelem, amely egész életét végigkísérte, most talán még nagyobb erővel keríti hatalmába, mint fiatalkorában, amikor annyi minden történhet az emberrel, és még lehetnek választási alternatívái. Időskorban azonban az addig központi szerepet játszó személy elvesztése nehezen feldolgozható. Egyszóval: a léte pótolhatatlan. A zuhanás törvényszerű. Mi, akik külső szemlélői vagyunk az eseményeknek, nevetünk és sírunk egyszerre. Annyira emberi, és talán irigylésre méltó is, mint ahogyan Giza, Orbánné nővére fogalmazza meg: „Két béna lábammal félhalott vagyok, egy olyan élet végén, melyet csak félig volt bátorságom élni. Ezek után mit mondhatnék a húgomnak? Igyekezz te is fél életet élni?” Orbánné élt, és úgy élt, ahogyan csak ő tudott. Hangosan, tele dinamizmussal, érzelmi viharokkal, nagy amplitúdókkal. Erről szól az ő története, meg persze, egy kicsit, a miénk is.

Szerző