Csakis a fiatalok. A világban, akármerre nézünk, háborúskodás: vallási türelmetlenség, terrorizmus, hitetlenség, gyűlölet – de itt, ahol élünk, Magyarországon, ahol több, mint fél évszázada béke van, mi sem tudunk meglenni egymással. Menthetetlen békétlenségünkkel csakis a fiatalok szakíthatnak, csak bennük bízhatunk hát. Ők vannak a színpadon – és sok-sok zene.

EZEK A FIATALOK

Az idősebb nemzedéknek sokat mond a fenti cím, a hatvanas években készült, és a fiatalok özönlöttek a moziba, hogy nemzedékük későbbi ikonjait nézzék-hallgassák. „Ezek a fiatalok” mindig vannak, Olt Tamás színész-rendező, ez alkalommal drámaíró történetének is ők a főhősei. A srácok, akik összebuherált hangszereiken keresik az akkordokat, és három akkorddal már lázasan próbálnak, számokat írnak, és persze mi másról álmodnak, mint hogy egyszer majd a színpadon… Olt történetében, mily meglepő, megjelennek a lányok is, akik szépek, fiatalok, és szerencsére zenélni is tudnak. Igaz, egyelőre „csak” klasszikus zenét, de a kantátától rövidebb az út a rockig, mint fordítva. A két csapat „véletlenül” találkozik, mit ad Isten, még a szerelem is felszikrázik, már csak egy kis csoda kéne, hogy megszülessen az a bizonyos nagybetűs Koncert.

A csoda érdekében a szerző elindít egy harmadik szálat is, gengszterek, pisztolyok, zsarolás, átverés – mégiscsak a 21. században vagyunk…

És a kaposvári színpadon megjelennek a fiatalok, azok például, akik most szerződtek a társulathoz, megszólal a zene, és a nézőtéren még azok is fiatalokká válnak, akik azt a bizonyos filmet látták egykor.

Mi pedig örömmel nyugtázzuk, ezek a fiatalok a jövőt jelentik.