Műsorok

2019. szeptember 16.hétfő Edit

Törvénytelen randevú

Törvénytelen randevú

Hosszú és mulatságos az útja a „jól megírt színjátékoknak” (piéce bien faite), melyek külön szeletét képezik a színdarabírásnak. Kezdődött talán Scribe-nél, folytatódott Feydeau-val, s talán még ma sincs vége ennek a fajta darabírásnak. Lényege a fordulatosság, a tévedések halmaza, bonyolódása-bogozódása, majd letisztulása-kibontakozása, lebukások és felbukások árán; és a humor, a mindent elöntő, gyomorfal-rengető humor. A jól megírt darabok funkcióját egy idő után ugyan átveszi az operett mint jól megírt zenés darab, ám tagadhatatlan előzményei ezek a kacagtató színpadi mulattatások voltak, melyeknek léte a színpadon ma is érvényes, választásuk minden színpadi évad biztos sikerét jelenti.

Maurice Hennequin Pierre Veberrel összefogva 1912-ben írta, La présidente címmel a most Törvénytelen randevúként bemutatásra kerülő darabot. (A háromfelvonásos komédiát a Théâtre du Palais-Royalban mutatták be a megírás évének november 27. napján. Valamivel több mint fél évszázaddal Scribe halála után…) Mi indokolja tehát, hogy a megírás után mintegy száz év elteltével elővegyük ezt a komédiát? Nyilván az, hogy élő, hogy a benne megjelenő szereplőkben, szituációkban magunkra ismerünk. És mert nevetni legjobban magunkon tudunk, már, ha van elég bátorságunk hozzá.

A történet természetesen véletleneken és félreértéseken alapszik. Cyprien Gaudet igazságügyminiszter egy fatális véletlen folytán váratlanul Tricointe úr házában kénytelen éjszakázni, aki történetesen a Gray kerületi bíróság elnöke. S akinél, egy újabb véletlen folytán, egy Gobette nevű kétes erkölcsű színésznő készül, szintén kénytelenségből, éjszakázni. Tegyük hozzá, újabb véletlen, tehetné ezt, hiszen a házigazda felesége, Aglaé, teniszlabda-fejsérüléstől franciául elfelejtő lányukkal Párizsba utazott, nem egyéb céllal, hogy ott az igazságügyminiszternél közbenjárjon a férje előléptetése ügyében. Mivel a miniszter azokban a napokban épp erkölcsi feddésben részesítette beosztottjait egy körlevélben, Tricointe úr kénytelen felvállalni a főnöke előtt, hogy a hálószobájából épp kilépő Gobette a felesége. Gobette, szakmájából adódóan, remekül játssza a feleség szerepét, ám, mivel a rémült házigazda semmiképpen nem akarja vele tölteni az éjszakát, és neki napi szükségletéhez tartozik az ágybéli tevékenység, Cyprien Gaudet minisztert nézi ki magának éjszakai hálótársnak, aki nem mutat az elképzeléssel szemben túlzottan nagy ellenállást. S ahogy azt már magyar színpadokon és filmeken is megszokhattuk: a miniszter félrelép. A lavina azonban majd csak Párizsban indul el, amikor megérkezik a minisztériumba Gobette, akit Aglaénak, a feleségnek hisznek, Aglaé, a feleség, akit réztárgyakat tisztító takarítónőnek, s hogy a zűrzavar teljes legyen, Tricointe úr is befut a lelkiismeretfurdalásával. Hogy ebből mi lesz, azt csak egy megrögzött poéngyilkos mondaná el most, itt tehát felfüggesztjük a történetmondást. Annyit elárulhatunk, nem csak a személyek cserélődnek össze-vissza, de még a ruhák is, melyek hol eltűnnek, hol előkerülnek, hol ezen vannak, hol azon – és a darab valójában csak most kezdődik el…

Szerző
Maurice HennequinMaurice Hennequin
Pierre VeberPierre Veber
Rendező
Robert Cogo-FawcettRobert Cogo-Fawcett
Szereposztás
TricointeBartus GyulaBartus Gyula
AglaéHoller MártaHoller Márta
DeniseKerek VivienKerek Vivien
BienassisTege AntalTege Antal
1. irodasegédKorom GáborKorom Gábor
2. irodasegédSzabó ZoltánSzabó Zoltán
Munkatársak
Farkas JenőFarkas Jenő (fordította)
Roszik IvettRoszik Ivett (súgó)
Szepsi SzilárdSzepsi Szilárd (ügyelő)
Vesztergombi AnikóVesztergombi Anikó (jelmeztervező)
Németh GabriellaNémeth Gabriella (rendezőasszisztens)
Kérem, látogasson vissza később!