Becstelen álszent, ügyes taktikus… megtalálja az ember gyenge pontjait, és ott támad. Ő Tartuffe, a képmutatók zsarnoki uralmának nagyszabású torzképe. Beszivárog egy család életébe és átveszi a hatalmat, teljes befolyását kiterjesztve a családfő, Orgon felett, akinek aktív közreműködése, hiszékenysége és készséges önfeladása nélkül természetesen nem érné el célját. De vajon eléri-e?

Moliére 1664-ben bemutatott, majd azonnal évekre betiltott műve idén 350 éves. Időszerűsége mitsem változott az elmúlt évszázadok során: „Igaz, hogy a korviszonyok változásával a képmutatásnak és szenteskedésnek más, a napi események szempontjából érdekesebb formái is vannak. De hogy Tartuffe alakja örökké élő marad, mert az emberi szív tanulmányán s a művészet varázsán alapszik, csak az tagadhatja, aki nem ismeri a szívet és nincs elég érzéke a művészet magasabb elveihez… Ma is közelebb áll az élethez, mint sok más halhatatlan költő halhatatlan alakja. (Gyulai Pál)