„Diákoknak színházat csinálni a leghasznosabb dolog, amit egy társulat tehet”

A k2 Színház az idei évadban mutatta be a MU Színházban Rinocéroszok című legújabb tantermi előadását, melynek központi témája a diákcsíny. A társulat nem először nyúl ehhez a műfajhoz, mellyel a diákok érdeklődésének felkeltése mellett kreativitásuk is fejlődik. A darab sikere miatt nem véletlenül tűzi műsorára havi rendszerességgel a MU Színház a Rinocéroszokat. Az ötlet megszületéséről, az előadás műfajáról és a társulat személyes törekvéseiről a rendezővel, Fábián Péterrel beszélgettünk.


Honnan jött az öltet, hogy diákcsínyek köré építsetek fel egy előadást?

Egy valóban megtörtént diákcsíny adta az előadás alapötletét. Egy vidéki kisváros gimnáziumában történt, hogy egy diák gúnyolódó videót készített tanárairól és az iskoláról, és azt feltette az internetre. Az igazgató feljelentést tett, rendőrségi eljárás indult a diák ellen. Rendkívül izgalmas problematikát véltünk felfedezni ebben a konkrét esetben, jelesül, hogy hol húzódik a határ a véleménynyilvánítás szabadsága, és a becsületsértés között. Ez a kérdés a tanár-diák viszonyt alapul véve még bonyolultabb, és nem utolsósorban kiváló drámai alapszituációnak is bizonyult. És persze az is fontos volt, hogy minden diák életében felbukkanó problémát akartunk választani. A diákcsíny pedig - mint azt már a gyakorlatban is tapasztaltuk - ilyen téma.

Azoknak, akik esetleg nem jártak még hasonlón, mesélj egy kicsit a tantermi előadás műfajáról!

A tantermi előadás a színházi nevelési műfajok egyik legnépszerűbbike Magyarországon. Lényege, hogy egy a diákságot érintő problematikát ragad meg és dolgoz fel olyan egyszerű színházi eszközökkel, hogy a létrejött előadás előadható legyen egy iskolai tanteremben, minden különösebb technika nélkül. Gyakran a tantermi előadások nem csupán dramatikusak, hanem kiegészülnek drámás, vagy színházi nevelési foglalkozással. Ilyen a Rinocéroszok is.

Milyen személyes motivációitok voltak, amikor elkezdtetek kifejezetten diákoknak, gyerekeknek szánt előadásokban gondolkodni?

A k2 Színház csapatával már három éve táboroztatunk középiskolásokat nyáron. A színjátszó táborok önfeledt hangulata keltette fel bennünk az érdeklődést a fiatalokat megszólítani képes színházi műfajok iránt. Úgy gondoljuk, hogy diákoknak színházat csinálni a leghasznosabb dolog, amit egy társulat tehet, hiszen ez a korosztály nemcsak szórakozásként éli meg ezeket az előadásokat, hanem beépíti azokat saját egyéniségébe.

Szerintetek a tantermi előadás műfaja mellett milyen eszközökkel, programokkal lehetne közelebb vinni a színházat és az irodalmat a diákokhoz?

Fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő generáció érdeklődését felkeltsük a színház és az irodalom iránt. A tantermi előadások mellett a középiskolás korosztályt nyári színjátszó táborunkkal igyekszünk megszólítani. Jó látni, hogy az évek alatt kialakult egy egyre bővülő, fiatalokból álló közösség a társulatunk körül, akiket a színház szeretete hozott össze.

A Rinocéroszokat októberben mutattátok be. Formálódott azóta az előadás, illetve a hozzáállásotok? Ha igen, ezt mi váltotta ki?

Még csak két előadás ment le a Rinocéroszokból, de máris sokat gazdagodott az egész. Főleg az előadást követő foglalkozás fejlődik sokat az által, hogy a nézői visszajelzések alapján mindig eszközölünk változtatásokat. Ez egy soha véget nem érő kísérletezés, de épp ez az állandó változatosság adja az efféle előadások sava-borsát. Emellett a nézői reakciók az előadás dramatikus részét is formálják: a csendek, nevetések az elsősorban az előadás ritmusát nagyban befolyásolják.

A tanítás ideális esetben kétoldalú. Ti mit kaptok a tantermi előadásoktól, mit tanítanak nektek a résztvevő diákok?

Az előadás vége egy feloldatlan dilemmába torkollik. Az egyik színész szerepben marad, a foglalkozás ideje alatt is az egyik tanár urat alakítja, és a diákok dolga, hogy pro és kontra érvekkel meggyőzzék őt egyik, vagy másik döntés helyességéről. A próbafolyamat alatt sokat gondolkodtunk azon, melyek lesznek majd azok a tipikus érvek, amelyek elhangzanak majd a foglalkozás alatt. A diákok azonban rendre felülmúlják a mi fantáziánkat, és a vitajátékok alatt olyan szemszögből képesek megvilágítani az általunk felvázolt problémát, ami nekünk sosem jutott volna eszünkbe. Elsősorban azt tanuljuk meg a diákoktól, hogy a darab felvetése sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan azt mi a próbateremben elképzeltük. De az is rendre kiderül, hogy sokkal talpraesettebbek és találékonyabbak is, és megannyi megoldási javaslattal képesek előállni egy pillanat alatt.

Mik a k2 jövőbeli tervei?

Az elmúlt évadban indult el széleskörű együttműködésünk a MU Színházzal. Ha minden jól megy, az idei évad végére már hat előadásunk lesz itt műsoron. Ezt a nyitottságot szeretnénk azzal meghálálni, hogy igyekszünk jó és változatos színházat csinálni. A tantermi előadásaink mellett bemutattunk már kortárs magyar népszínművet (A baranyai gyöngyösbokréta), és készülnek majd igazán kísérletező előadások is ('Patafizikus Enciklopédia, Karnevál). A jövőben is szeretnénk a MU Színházzal kooperálni, illetve eddigi jó kapcsolatainkat is tovább szeretnénk ápolni vidéki kőszínházakkal, elsősorban a Miskolci Nemzeti Színházzal, ahol már három bemutatónk volt. De természetesen nyitottak vagyunk bármire. Én személy szerint azt is szeretném, hogy jövő évadban folytassuk tantermi-sorozatunkat, de mindez még a jövő zenéje. Egyelőre arra koncentrálunk, hogy az idei évad nagy vállalásait legjobb tudásunk szerint megvalósítsuk.

A már előrelátható időpontok a k2 Színház: Rinocéroszok című előadás kapcsán a MU Színházban:

2019. január 21.

2019. február 7.