November végétől lesz látható Mrs Erlynne szerepében a Premierajándékban  Szamosi Zsófia, aki az Oscar-díjas Mindenki, és a cannes-i filmkritikusok díjával jutalmazott Egy nap főszereplője. A Jászai Mari-díjas színművésznővel színházról és filmezésről is beszélgettünk…

Mozgalmas időszakon vagy túl: Oscar-gála, aztán amikor hazajöttél már benne is voltál az Egy nap próbáiban. Közben született egy kisbabád, aki hamarosan egyéves lesz. Hogyan élted meg ezt a sok mindent?

Néha sokkoló, hogy nincs is idő feldolgozni ezt a rengeteg élményt, közben meg – anyukám halálát leszámítva, ami nagyon keményen érintett – csak pozitív dolgok történtek velem. Azt hiszem, hogy még mindig egy kicsit emésztgetem. Például, amikor megkérdezik, hogy milyen érzés volt az Oscar, akkor mindig azt kell, hogy mondjam, nagy élmény volt, de nem gondolkodom ezen minden nap, kicsit már a múlt. Valószínűleg azért is, mert annyi minden történt azóta, hogy ez által nagyon-nagyon messze kerültem már az Oscartól. Mintha nem is másfél éve történt volna, hanem legalább öt.

Azt olvastam valahol, hogy egy hónapig próbáltatok az Egy nap forgatása előtt. A filmben három, különböző korú gyerekkel kellett együtt dolgoznod. Mennyire van ilyenkor kőbe vésve a forgatókönyv, a megírt szövegek?

Tulajdonképpen ez az egyhónapos próba nem is csak próbákból állt, hanem egy összeszokási folyamat volt – tehát abból, hogy egyáltalán megismerjük egymást, megszeressük egymást, megszerezzem a gyerekek bizalmát, mert egy csomó olyan dolgot kellett a filmben csinálni: felemelni, megölelni, megpuszilni, amit egy kisgyerek nem enged csak egy olyan embernek, akit szeret, vagy aki közel áll hozzá. Tehát ezalatt az egy hónap alatt mentem értük az oviba, bölcsibe, játszóházba. Állatkertbe mentünk, különböző közös élményeket szereztünk. És persze voltak próbák is, amikor a film egy-egy jelenetén dolgoztunk. Ebben a filmben nincsen improvizáció, minden jelenet megírt. Azt hiszem, hogy az benne a trükk – ha lehet ezt a szót használni, és ebben volt nagyon ügyes a Szilágyi Zsófi –, hogy olyan nehézségű feladat van minden korosztályú gyerekre rakva, amit az elbír. Tehát a háromévestől nem kérték, hogy megjegyezzen szövegeket, hanem egyszerűen jelen volt a szituációkban, mikor éppen milyen hangulata volt, annak szellemében. A legnagyobb gyerek, aki a forgatáskor olyan 9-10 éves volt, már annyi idős és olyan ügyes volt, hogy simán megtanult szövegeket, megjegyzett mozgásokat, végrehajtott rendezői instrukciókat.

Azt lehet mondani, hogy az anya karaktere áll a középpontban. A film a te karakteredre épül?

Igen, ennek a nőnek a másfél napját követi végig a kamera. Egy picit az ő szemszögéből nézzük, hogy voltaképpen mi is történik egy teljesen átlagos családanyával. Nincsenek a filmben extrém helyzetek, vagy nagy dráma, a mindennapok nehézsége vagy éppen szépsége, ami megjelenik, miközben egy házassági válság húzódik meg a háttérben.

Mennyi idő alatt sikerült a filmet leforgatni?

Huszonnyolc nap alatt forgott, ez egy inkubátoros film. Azt jelenti, hogy a Filmalapnak van egy Inkubátor programja, amit elsőfilmeseknek hirdet meg, és minden évben néhány alkotó kap lehetőséget. Nagyon kis költségvetésből kell nagyjátékfilmet csinálni. Ez egyébként egy csoda, hogy meg lett ennyiből is és ilyen rövid idő alatt. Tavaly tavasszal forgott, márciustól április közepéig.

Van tapasztalatod már sorozattal, rövidfilmmel, nagyjátékfilmmel. Mennyiben más egy nagyjátékfilmet forgatni? Például ezt.

Ezt nem lehet így megválaszolni, mert ez egy speciális szerep volt. Minden jelenetben benne voltam. Minden egyes napon forgattam és ráadásul végig. Más nagyjátékfilmekben is dolgoztam már, de nem ilyen léptékű szerepekben. Itt nagyon kellett az az egy hónap felkészülés. Jól kellett beosztani az energiát, mivel a film színházi évad közben forgott. Sokszor tizenkét óra forgatás után mennem kellett játszani. Szóval a végére azért eléggé ki voltam merülve.

Ha már színház, nemrég váltál meg a Pintér Béla Társulattól több mint 10 év után, és azóta szabadúszó színész vagy. Ez elég nagy változás… Hogy jött a döntés? Újfajta kihívást kerestél?

Igen. Ez pontosan így van. Két éve vagyok szabadúszó, ez lesz a harmadik évad, amellett hogy bizonyos szerepeket megtartottam ott. Az a társulat egy nagyon erős, karakteres társulat. Bélát nagyon tehetségesnek tartom, nem véletlenül voltam ott annyi ideig. De az egy szerzői színház, minden darabot egy ember ír és egy ember rendez. Egy ideje szerettem volna már másokkal is dolgozni, új impulzusokat kapni. Ez persze nem azt jelenti, hogy szabadúszóként rögtön az ölembe hullanak a lehetőségek, de azt is tudom, hogy ha az ember nem vált, akkor nem kerül új helyzetekbe.

Például nagyon kíváncsi leszek, hogy a Premierajándék milyen lesz…

Csányi Sanyi az osztálytársam volt a Színművészetin, de az egyetem óta nem dolgoztunk együtt, mint ahogy a többiekkel sem, pedig szinte mindenki a pályán van. Valahogy nem sodródtunk össze. Ezért is nagyon örültem, mikor felhívott Sanyi. Most lehetőség lesz arra, hogy egy kicsit megint együtt dolgozzunk.

Mit mondott, amikor felhívott, hogy az alapja egy Oscar Wilde-darab? Hogy az egyik női főszerepbe kell Schell Judit helyett beállni? Hogy fűzött meg erre a szerepre?

Hirtelen nem is emlékszem pontosan, hogy konkrétan mit mondott… Oscar Wilde nekünk ismerős volt, együtt csináltuk a főiskolán – beszédórán talán – a Bunbury című darabját és nagyon szerettük. Azt hiszem azzal kezdte, amikor felhívott, hogy Oscar Wilde-darab, tudod, amilyen annak a humora, de azért egy kicsit át van írva, nem teljesen olyan, mint az eredeti… Szóval olyan is, meg nem is…  Az meg engem érdekel.

Hol tartotok most a munkával?

A felújító próbák november végén lesznek, az előadás előtt pár nappal. Abban reménykedem, hogy a súgóval is tudom majd tanulni egy kicsit a szöveget, hogy ne csak egyedül kelljen. Nyilván láttam a felvételt Schell Judittal, de azt gondolom, hogy tőlem nem azt várja majd Sanyi, hogy egy az egyben azt csináljam, amit a Juci, hiszen teljesen másmilyen alkatok vagyunk. És látszik, hogy ez az előadás nagyon sokat épít arra, amit a színészek hozzátesznek az anyaghoz.

Mi már nagyon várjuk, hogy lássunk a Thália Nagyszínpadán. És újra eszembe jutott – mert az interjú közben is épp a babakocsit tolod –, hogy nemrég tértél vissza a színpadra. Hogy tudod összeegyeztetni a munkát és a babázást?

Voltaképpen az esték a legkönnyebbek, hiszen akkor már alszik a gyerek. A párom le tudja fektetni és még azt sem mondhatom, hogy nagyon sok estét játszom és nem is szeretnék. Nekem most azért is jött ki jól ez a munka, mert egy kéthónapos próbaidőszakot nem tudnék még végigcsinálni, ez viszont pont olyan munkamennyiség, ami vállalható, hiszen nem kell a kisbabámtól túl sok időt távol lennem. Szerencsére nálunk megoldható a gyerekfelügyelet a családon belül, a nagyszülőkre is lehet ebben számítani.