Szír menekültek, magyarok és cigányok mind egy helyen: a budapesti MU színpadán.

A két, egymástól független csapat alkotása egy szinten összekapcsolódik. Mindkét előadás alkalmával egy-egy fontos, ezzel szemben nem elégszer említett, és nem elégszer színpadra állított társadalmi réteg világába csöppenhet bele a néző. Nem mellesleg a két szóban forgó társadalmi csoport- cigányok és (szír) menekültek – napi szinten kap hideget, meleget. Míg a RÉV – Vekker koprodukció – talán a mostani közállapotok befolyása miatt is egy fokkal komolyabb vizekre evezve mutat be két személyesebb történetet, addig a celldömölkiek egy könnyedebb hangvételű, de nem kevésbé lelkiismeretesen megalkotott előadásban engednek bepillantást a cigányok életébe. A történet mindenhol érthető, fontos és általános emberi dolgokról igyekszik szólni, amelyről - sajnos vagy nem - mindannyiunknak van tapasztalata.

„Arra gondoltunk, hogy a társadalmi egyenlőtlenség problémája nem egy igazán megoldott ügy 2018-ban sem, és ez elegendő táptalajt biztosíthat arra, hogy arról beszéljünk, ami most fontos kérdés nem csak Celldömölkön, de az egész országban is.”- Benkó Bence és Fábián Péter

Mindkét előadásban két, talán ellentétesnek is mondható csoport tagjai állnak a középpontban. A k2-sök rendezésében egy cigány-nem cigány pár, és viszonyuk, a Soltis csapatának előadásában pedig egy szír és egy magyar házaspár kapcsolata bontakozik ki, de lehetne akár bolgár és ír, német és brazil pár is. Egy a lényeg: döntenünk kell fontos helyzetekben.

Mind a Soltis Lajos Színház, mind a RÉV és a Vekker Műhely csapatáról kijelenthető, hogy számukra az aktualitás és a nézővel való, akár verbális kommunikáció is alapvetően fontos a színházi alkotásaik során. Az utóbbi eszközzel most a Komfortzóna alkotói éltek igazán; előadásunk a részvétel lehetőségét biztosítja nézőinek, s hisszük, hogy aki él e lehetőséggel, pontosabban látja majd ezt a mindannyiunkat érintő problémát. - áll az előadás leírásban.

„Amikor a nézőink egy hús-vér menekültpárral találják szembe magukat, még akkor is, ha ez egy színházi, vagyis fiktív helyzetben történik, azonnal teljes emberként kezdenek reagálni a szituációra. Érzelmileg bevonódnak, érintetté válnak.” – Romankovics Eda