Sáry László Remek hang a futkosásban című kisoperája igazi sikertörténet: a darabot Balázs Zoltán rendezte 2015-ben a szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztiválon a Maladype és a Qaartsiluni Ensemble koprodukciójában. A premiert országos és nemzetközi turné követte (Kisvárdai Művészetek Háza, Kisvárda; Művészetek Völgye Fesztivál, Taliándörögd; Kamara Opera Fesztivál, Eger; Nemzeti Színház, Miskolc; Pécsi Harmadik Színház, Pécs Közép-Európai Színházi Fesztivál, Kassa, Szlovákia; Théâtre Saint-Gervais, Genf, Svájc; Musiktheatertage Wien Fesztivál, Bécs, Ausztria).

A 2016-ban Az év komolyzenei műve – Artisjus-díjat elnyert előadás december 7-től 9-ig Lengyelországban, Varsóban és Gdańskban vendégszerepel.

Sáry László műve Balázs Zoltán nagy sikerű Theomachia-rendezése után (Béres Ilonával a főszerepben) a zenei és színházi élet örömteli és újbóli Weöres-felfedezését, a zeneszerző méltó ünneplését, valamint a kortárs zeneművészet és a kortárs színházművészet ritka együttállásait kínálja a közönségnek.

Részlet az előadásról megjelent kritikából:

„Krónikásként hosszan keringek az előadás körül anélkül, hogy le tudnám írni, tulajdonképpen mi is történik a meglehetősen kis területű színházi arénában. Azonban az, ami történik, olyan elbűvölően változatos, váratlan, kamaszos, ihletett, erotikus, komikus, emberi, meghökkentő, hogy szóbeli érzékeltetése a maga konkrétságában teljesen reménytelen. De szavamat adom, hogy az egész minden pillanatban élvezetes és megunhatatlan.”

                                                                                                          Malina János

„Az előre megírt, kötött zenemű az előadás során – nem tudok jobb szót – belecsipkéződik a térbe. Akusztikus térhímzés ez, ami itt, előttünk születik. Az adott hanghatások a „MINTHA” élmény megélését segítik, a térbeli játékok viszont, mint például a tenyérnyi, parázspiros madárpihe lélegzetekkel való, fújkáló röptetése, elejtése és elrablása, vagy a zongoraszékekből épült torony lélegzetelállító megépítése és megmozdítása a mutatványok feszültségét, a Molnár Gál Péter által oly pontosan fogalmazott, nagybetűs „HÁTHA!” – némi galádságtól sem mentes – cirkuszi izgalmát hozzák. Hullámzik és kattog maga a látvány, vele és mögötte, felette-alatta röpköd a zene, pokolian pontos, begyakorolt koreográfiára, vagy a most születő mutatvány izgalmának vacogásától kísérve.”

Gabnai Katalin