-   Rendkívül érdekes és szakmailag nagyon nehéz ez a darab. Már egyszer színpadra állítottam Zalaegerszegen közel harminc évvel ezelőtt, de az nagyon régen volt – mondta Merő Béla a bemutató előzményeiről. - Még Georges Feydeau műveihez képest is bonyolult szerkezetű a No Sex Please: We're British. A Bolha a fülbe három felvonásos darab, amelynek az első felvonása a szereplők otthonában játszódik, a második egy kuplerájban, a harmadik megint a lakásban. Hatvannégy évvel később, 1971-ben született Anthony Marriott és Alistair Foot vígjátéka. A XX. századi néző már türelmetlenebb, igényeinek megfelelően a darab már csak két felvonásos és egy helyszínen játszódik. Fantasztikus ez az angol szerzőpáros! Mindketten igazi színházi emberek voltak, Foot (1930-1971) filmes forgatókönyveket és vígjátékokat írt, Marriott (1931-2014) színészként és szerzőként szerzett hírnevet. Foot nem érhette meg az 1971. június eleji bemutató sikerét, a próbák alatt, áprilisban hunyt el. Az 1973-ban készült angol filmváltozat is bejárta a világot.

-   Milyen feladatot jelent a kortárs darab második színrevitele három évtized múltán?

-   Azóta eltelt az idő, láttam néhány angol színházi feldolgozást, de az nem az én világom. A magyar színjátszás sajátossága, hogy az angolszász tragédiát és a latin vígjátékot kedveli. Ez a mű nem tartozik ebbe a tradícióba, hiszen angolszász vígjáték! Amelyen látszik persze a francia hatás is. A bemutatása elképesztő technikát igényel. Hét ajtó a színen, el lehet képzelni, mekkora közlekedés „zajlik” a színpadon. Milliméterről milliméterre kell komponálni a színészek mozgását, igazi közlekedési rendőr vagyok, miközben természetesen minden szituációnak pontosnak kell lennie. A Vigadóban lesz a premier, 4-5 alkalommal játsszuk ott az előadást, ami - a színház tervei szerint - jövőre felkerülhet a nagyszínpadra, valójában oda is való.

-   Mennyiben változott mostanra a régi rendezői felfogása?

-   A felfogásom alapvetően nem változott, csak ma már másként látom a helyzetet. Sok színház műsorára tűzte hazánkban is a Csak semmi szexet, és mindenütt nagy sikerrel ment. Láttam több verziót, és rácsodálkozom a saját rendezésemre is, hogy mennyi furcsaságot műveltem akkor, sok mindent nem vettem észre. Fantasztikus például a darab poéntechnikája, nagyon-nagyon bonyolult a szöveg. Rendkívül nehéz megtalálni az eredeti angol figurákat: a fiatal házaspárt, a banktisztviselőt, a feleségét, a bankigazgatót és a többieket. Izgalmas a történet: a bankárfeleség dolgozni akar és egy skandináv import cégnél jelentkezik munkára, amelyről azonban kiderül, hogy szexshop! Így aztán egyre eszeveszettebb a helyzet, ezek a fiatalok a munkahelyüket, az életüket kockáztatják, ha kiderül az igazság. Hogy a történet még bonyolultabb legyen, a mama is megjelenik a színen, akinek éppen a bank vezérigazgatója udvarol. Fellép a belső ellenőr, a rendőrfelügyelő, aki a pornográf bizonyítékok után kutat. A helyszín a fiatalok bank fölötti szolgálati lakása.

-   A latin vígjáték és az angolszász tragédia ellentétéről beszélt, illetve a készülő angol komédiáról. Mi a helyzet a jellegzetes angol humorral? Az hogyan jelenik meg az előadásban?

-   Az angol humor meghatározza a darab világát, és elsősorban a karakterekben jelenik meg. Ezek nem déli figurák, hanem puritán angolok: ízig-vérig tisztviselők, hivatalnokok. Ugyanakkor megvan mindenkinek a jellegzetes magatartása, hanghordozása, sajátos gesztusai. S hamar kiderül, hogy mindez csak álarc, viselkedési forma, amelynek meg kell merítkeznie a furcsa szituációkban, és néha az álarc le-lecsúszik. 

-   Miért nehéz a színészeknek komédiát játszani? A néző talán azt hiheti, könnyű műfaj, elég poénkodni…

-   Nem lehet poénkodni. Major Tamás azt tanította a főiskolán, hogy minden Moliére-darab mögött ott lappang a tragédia, mint ahogy itt is: a fiatal pár bajba kerülhet, közel a veszély, hogy kirúghatják őket, tönkre mehet az életük. Az igazgató nem tűr semmilyen lazaságot, szexuális kilengést…

-   Miért szerencsés minden évadban egy-egy vígjátékot műsorra tűzni?

-   A vidéki színháznak népszínháznak kell lennie. Ezt úgy fogalmaztuk meg annak idején Ruszt Józseffel, a mesteremmel Zalaegerszegen, hogy minden vidéki színháznak „népszínháznak” kell lennie. Ennek érdekében bipoláris koncepciót kell megvalósítanunk, ami azt jelenti, hogy a kisgyerektől a nyugdíjas, időskorúig - az avantgardtól az operettig minden igényt ki kell elégítenünk. A lényeg az, hogy a néző hozzászokjon a színházhoz, s mindegy, hogy milyen produkció kapcsán, de váljon nézővé!

Megtudtuk, hogy a főszereplő banktisztviselő szerepét Czitor Attila játssza, a feleségéét Komlóssy Kata szh. A mamát Nagy Erika, Briant Csomós Lajos kelti életre, az igazgatót Jancsik Ferenc, a főfelügyelőt Nagy Róbert, a belsőellenőrt Szabó Lajos, a két lányt Harcsa Boglárka és Csonka Dóra szh.

A díszlet - Egyed Zoltán munkája - időben elkészült, hogy a nagy logisztikai igényű darabot tudják próbálni. A pink szín és a stukkók az eleganciára utalnak, ugyanakkor a lefojtott szexualitásra is. A jelmezeket Petrovszki Árpád tervezte; átlagos mai, hétköznapi, illetve elegáns ruhákat viselnek a szereplők.

A rendező a poénokat előre nem akarja lelőni, ez érthető. De izgalmas és szórakoztató előadást ígér. Elárulta még, hogy szeretik a munkát. A szövegből, Prekop Gabriella fordításából csak keveset húztak, Zalán Tibor dramaturggal egyetértésben.

-   Jó hangulatban próbálunk. Az alkotó közérzet nagyon fontos számomra, ez alapozza meg, hogy a színész szabad legyen, hogy elszabadulhasson a fantáziája…

Az angol szerzőpáros, Anthony Marriott és Alistair Foot leghíresebb darabját, a Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című két részes komédiáját bérleten kívül, ráadásként kínálja közönségének a színház. Jó szórakozást!

Niedzielsky Katalin

      lKWp2dA�WX��