Az előadás egy szellemi utazás, egy párbeszéd a szavak, a mozdulatok, a rajz, a muzsika és a képzelet nyelvén.
A könyv ott van a polcodon, hiszen a pilóta elszállította számtalan ország számtalan polcára – számtalan nyelven, számtalan kis bolygóra. Számtalan fülecske hallotta ismert mondatait.
A kis herceg megnyitja számunkra a galaxist. Egyedi bolygói, mint megannyi drágakő sugározzák életünk stációit. Üzenetük könnyen érthető és megfejthető, mégis könnyen elfelejthető. De újra és újra megélhető. Gyermekként és felnőtt gyermekként is.
A pilóta, a kis herceg, a rózsa, a róka, a kígyó valószerűtlen története túllép a mesén. Az Én történetem. A Te történeted. Velem történt. Veled történt, történik.
A királyt, az iszákost, a hiú embert te is ugyanolyan jól ismered, mint én.
A kis herceg nagyítóján keresztül mégis másképp látjuk. A kis herceg ártatlan és tiszta szeme értetlenül figyeli a felnőttek világát. Ártatlanul és tisztán. 

Ugye mindenki azt hiszi, hogy az oroszlánok félelmetesek, a lovak nem kékek, a nyulak jól tudnak szaladni, a macskák bájosak, a fenyőfák földhöz ragadtak, az erdő őrei mindig az állatok érdekében cselekszenek, a szörnyetegek gonoszak, és mindenki tudja, hogy mikor mit kell mondani? A négyszögesített Kerek Erdő lakói bizony nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, nem mindennapi tulajdonságaikat elfogadva mégis békében élnek a majdnem mindent tudó Mikkamakka védnöksége alatt. 

Ugye mindenki azt hiszi, hogy az oroszlánok félelmetesek, a lovak nem kékek, a nyulak jól tudnak szaladni, a macskák bájosak, a fenyőfák földhöz ragadtak, az erdő őrei mindig az állatok érdekében cselekszenek, a szörnyetegek gonoszak, és mindenki tudja, hogy mikor mit kell mondani? A négyszögesített Kerek Erdő lakói bizony nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, nem mindennapi tulajdonságaikat elfogadva mégis békében élnek a majdnem mindent tudó Mikkamakka védnöksége alatt. 

 Az előadás egy szellemi utazás, egy párbeszéd a szavak, a mozdulatok, a rajz, a muzsika és a képzelet nyelvén.
A könyv ott van a polcodon, hiszen a pilóta elszállította számtalan ország számtalan polcára – számtalan nyelven, számtalan kis bolygóra. Számtalan fülecske hallotta ismert mondatait.
A kis herceg megnyitja számunkra a galaxist. Egyedi bolygói, mint megannyi drágakő sugározzák életünk stációit. Üzenetük könnyen érthető és megfejthető, mégis könnyen elfelejthető. De újra és újra megélhető. Gyermekként és felnőtt gyermekként is.
A pilóta, a kis herceg, a rózsa, a róka, a kígyó valószerűtlen története túllép a mesén. Az Én történetem. A Te történeted. Velem történt. Veled történt, történik.
A királyt, az iszákost, a hiú embert te is ugyanolyan jól ismered, mint én.
A kis herceg nagyítóján keresztül mégis másképp látjuk. A kis herceg ártatlan és tiszta szeme értetlenül figyeli a felnőttek világát. Ártatlanul és tisztán. 

A darab Daniel Defoe “Robinson Crusoe” című híres regényén alapszik, amelynek központi témái: két ember totális idegensége egymás számára valamint a beszélt nyelv általi kommunikáció lehetőségének teljes hiánya. A szerzők e motívumokat új történetbe szőtték. A tenger közepén két hajótörött kapaszkodik fel a vízen hánykolódó háztető-darabra. Két ellenséges fél, két idegenbeszakadt ember messze a hazájától, akik nem beszélik egymás nyelvét, de akiknek végül sikerül felülemelkedniük személyes bizalmatlanságukon és barátokká válnak.

A darab két olasz színész-szerzője, Nino D`Introna és Giacomo Ravicchio, jó érzékkel, sok humorral, helyzetkomikummal és finoman árnyalt párbeszédekkel dolgozta fel a hajótöröttek témáját, amely 1985-ös megjelenése óta semmit sem vesztett időszerűségéből, éppen ellenkezőleg, aktuálisabb, mint valaha.

 Az előadás egy szellemi utazás, egy párbeszéd a szavak, a mozdulatok, a rajz, a muzsika és a képzelet nyelvén.
A könyv ott van a polcodon, hiszen a pilóta elszállította számtalan ország számtalan polcára – számtalan nyelven, számtalan kis bolygóra. Számtalan fülecske hallotta ismert mondatait.
A kis herceg megnyitja számunkra a galaxist. Egyedi bolygói, mint megannyi drágakő sugározzák életünk stációit. Üzenetük könnyen érthető és megfejthető, mégis könnyen elfelejthető. De újra és újra megélhető. Gyermekként és felnőtt gyermekként is.
A pilóta, a kis herceg, a rózsa, a róka, a kígyó valószerűtlen története túllép a mesén. Az Én történetem. A Te történeted. Velem történt. Veled történt, történik.
A királyt, az iszákost, a hiú embert te is ugyanolyan jól ismered, mint én.
A kis herceg nagyítóján keresztül mégis másképp látjuk. A kis herceg ártatlan és tiszta szeme értetlenül figyeli a felnőttek világát. Ártatlanul és tisztán. 

Ugye mindenki azt hiszi, hogy az oroszlánok félelmetesek, a lovak nem kékek, a nyulak jól tudnak szaladni, a macskák bájosak, a fenyőfák földhöz ragadtak, az erdő őrei mindig az állatok érdekében cselekszenek, a szörnyetegek gonoszak, és mindenki tudja, hogy mikor mit kell mondani? A négyszögesített Kerek Erdő lakói bizony nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, nem mindennapi tulajdonságaikat elfogadva mégis békében élnek a majdnem mindent tudó Mikkamakka védnöksége alatt. 

Kistigris és Kismackó békésen éldegélnek együtt egy folyóparton. Boldogok, elégedettek, úgy érzik, mindenük megvan, amire csak szükségük lehet: egy házikó kéménnyel, ennivaló és egy jó társ.

Egy napon Kismackó horgászás közben egy faládát fog ki a vízből. PANAMA felirat áll rajta, és banánillata van.

Este már együtt fantáziálnak Kistigrissel a varázslatos helyről, ahol minden nagyobb és szebb, mint otthon, és aminek reggeltől estig banánillata van. Úgy döntenek, másnap útra kelnek álmaik országába, Panamába.

Útjuk során több állattal is megismerkednek, megtapasztalják az otthontalanság viszontagságait, a bizonytalanságot, és azt, hogy milyen jó, ha az embernek van egy barátja, mert akkor semmitől sem kell félni. Végül megtalálják, ami után vágyakoztak.

Ez a mese a barátságról, az álmokról, és arról szól, hogy vajon tudjuk-e valóban értékelni azt, amink van.

Ugye mindenki azt hiszi, hogy az oroszlánok félelmetesek, a lovak nem kékek, a nyulak jól tudnak szaladni, a macskák bájosak, a fenyőfák földhöz ragadtak, az erdő őrei mindig az állatok érdekében cselekszenek, a szörnyetegek gonoszak, és mindenki tudja, hogy mikor mit kell mondani? A négyszögesített Kerek Erdő lakói bizony nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak, nem mindennapi tulajdonságaikat elfogadva mégis békében élnek a majdnem mindent tudó Mikkamakka védnöksége alatt. 

„Maradok, de pokollá teszem az estéd.” - ígéri meg kedvesének Patrícia, mert valójában semmi kedve párja régi barátjánál és annak menyasszonyánál vacsorázni, mivel még csak nem is ismeri őket.

A felszínes csevej közben egy szót sem szól, melyből a vendéglátó pár azt a következtetést vonja le, hogy Patrícia külföldi, és ennek megfelelően bánnak is vele.

Patrícia örömmel veszi a lapot, így válik számára – és a közönség számára is - egy feszült hangulatú vacsorából egyre szórakoztatóbbá az este.

Ez a vígjáték kifinomult humorral nyúl hozzá az idegenek témájához, felhőtlen szórakozást biztosítva a közönség számára.