Florence Foster Jenkins, akit a világ legrosszabb operaénekesnőjének tartanak, 1868-ban született Amerikában, Pennsylvaniában, 1912-től hangversenyezik – hangos sikerrel – lemezt készít, haláláig (1944) az elhivatott énekesnők életét éli. Ugyan lelkét a legtisztább muzsika árasztja el, a kijövő hanggal baj van:
se ritmusérzéke, se hallása, ámde mindez nem zavarja népes rajongótáborát. Előadásaiból annyi szeretet, báj, a zene felemelő, nemesítő hatásába vetett hit árad, hogy ellensúlyozza fals hangjait. Első hangversenyét New York Cityben, 

a Ritz-Carlton báltermében tartotta, utolsót a Carnegie Hallban. Hangversenyeire minden jegy elkelt, sőt az utcán állva, tömegek reménykedtek, hogy bejuthatnak a nem mindennapi produkcióra. A közönség nevetett rajta – de imádta Jenkinst. Peter Quilter darabját sok nyelvre fordították le, húsz országban játszották – a főszerepet alakító híres, kiváló színésznőknek köszönhetően – kiemelkedő sikerrel. Nálunk, a Játékszínben, Bánsági Ildikó játssza az elragadó énekesnő szerepét. 
Az angol szerző, Quilter színpadi művei rendkívül népszerűek, szerte a világban több mint negyven városban, harminc nyelven játsszák darabjait. A Jenkins életéről írt vígjátékát a bemutató után méltatta a Daily Telegraph, a Daily Mail, a Sunday Times és a The Guardian is.

Fejes Endre a Rozsdatemetőben egy nyolcadik kerületi család életét mutatja be az első világháborútól a hatvanas évek elejéig. Tanácsköztársaság, fehérterror, Horthy-korszak, újabb világháború, Rákosi-korszak, '56... és közben a család tagjai élik az életüket: házasodnak, gyerekeik lesznek, azok szerelmesek lesznek, és nekik is lesznek gyerekeik... A mindenkori gyerekek történetét a történelem nagy eseményei, a szülők bűnei, a szűkös lehetőségek határozzák meg.

Miért nem élünk úgy, ahogy élhetnénk? Hamarosan jön a hájas lomhaság, eltompulás, teljes közöny minden iránt, kivéve, ami a test igénye, és aztán a halál. Elment az élet. Lever a víz, amikor erre a halálra gondolok. Hogy lehetne ezen változtatni?

Csehov tizenhét évesen kezdett a Platonov megírásába. A szokatlanul szövevényes darabban, embrionális állapotban, felismerhető néhány későbbi csehovi mű. A terjedelmes anyagból minden előadásnak létre kell hoznia a maga Platonovját.

Louise meséket ír, Alexandre éttermet vezet. Louise hat éve elvált, egyedül él, Alexandre válófélben van, és három gyermek édesapja. Louise szeret olvasni, és rengeteg hobbija van, Alexandre csak a munkának él, semmi más nem köti le a figyelmét. Nagyon különbözőek, mégis nagyon egymáshoz valók. Kapcsolatuk viharosan indul és viharosan is folytatódik – az egyik az elköteleződéstől, a másik a magánytól fél, mégis közösen próbálnak gyógyírt találni korábbi sérelmeikre és fájdalmaikra. Mindketten vágynak egy jobb, nyugodtabb, biztonságosabb életre, ám nemcsak a várakozásaik, az igényeik is eltérnek egymástól. Keserédes történet a szerelemről és az összetartozás vágyáról.

Egy 30-asokból álló baráti társaság tagjai – Szofi,általános iskolai  tanár; Emma, újságíró, Júlia, pszichiáter – időről-időre kávéházakban találkoznak azért, hogy megosszák egymással életük legfontosabb eseményeit és a bajban támogassák egymást. Amikor a világ gondjai túlzottan rájuk nehezednek, leülnek egy-egy csésze kávé mellé és megpróbálnak rájönni, hogy mi az oka és következménye krízisüknek. Myllyaho drámája három nőről szól, akiket nemcsak kávézókban, hanem utcákon, iskolában, hajókiránduláson és egy orvosi váróban is látunk, valamint egy rendőrségi fogdában, ahova részegen zárják be őket egy átmulatott éjszaka után. A darab külön érdekessége, hogy valamennyi figuráját a három főszereplő nő alakítja.

Charity alakját először Federico Fellini alkotta meg a Cabiria éjszakái című filmjében, ennek alapján készült a világhírű musical. Auksz Éva pedig különleges feladatra vállalkozott, amikor egyszemélyes koncertszínházat hozott létre, melyben nemcsak Charity-t, hanem a többi szerepet is életre kelti, a nézőket is segítségül hívva.
- Keserédes komédia és szívemhez nagyon közel álló előadás született - meséli Auksz Éva, aki eleinte igen csak megijedt a feladattól, hiszen egyedül áll a színpadon és meséli el Charity történetét. Zöldi Gergely azonnal beleszeretett az egészbe, és pillanatok alatt csodálatos szövegkönyvet varázsolt nekünk. Furcsa volt, hogy nincsenek játszótársaim az esten, de aztán kitaláltuk, hogy a közönség is részese lehet ennek a színházi kalandnak. Nem szeretnék mindent elárulni, de aki eljön, az nem csupán nézője, hanem picit szereplője is lesz a darabnak. Sokat gondolkodtam azon is, hogy nőket vagy férfiakat érinti e meg jobban ez a darab, de a bemutatón az derült ki, hogy nem csak a nők ismerik fel magukat, hanem a férfiaknak is tükröt tart a naiv, hibáiból nem tanuló, de roppant szerethető lány története. A zene pedig egyszerűen elbűvölő, tulajdonképpen egy jazz musical, minden hangját imádom. Ami nehézség, hogy egy pillanatra sem lehet kiengedni, 80 percig kell magas hőfokon égni, ami roppant kimerítő. Az előadás azonban mindenért kárpótol, mert ez a mese nagy tanítás az életről, kapcsolatokról, férfiakról és nőkről, úgy hogy egy percig nem ítélkezik. Éppen olyan, mint Charity, édes és szerethető - árulta el Auksz Éva.

A cirkuszhercegnő színhelye a szentpétervári nagycirkusz. Fedja, a cári Oroszország tisztje, nagybátyjának menyasszonyába, Fedorába szerelmes. A nagybácsi tudomására jut ez a szerelem, és tönkreteszi Fedja tiszti karrierjét. Fedora az öreg herceg felesége lesz, ám hamarosan özvegy marad. Fedja, a nagyszerű lovas, „Mister X” néven a pétervári cirkusz nagy szenzációja lesz, látványos produkcióját mindig fekete álarcban mutatja be. Fedora is elmegy a cirkuszba, ahol találkoznak, de nem ismeri fel a férfit, s amikor az szerelmet vall neki, elutasítja…
Szerelem, csalódás, boldog egymásra találás - ahogy ezt egy igazi operettől elvárhatja az ember.

Az azonos című hosszúpróza, mikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet viselte, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test.

Egy csíki falu színjátszóköre megelégeli, hogy a pestiek szerint: székely az, akinek a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve pedig nem játék.
Jókedvükben létrehoznak egy színjátékot, amiben ötvöződik a székely humor és pajzánság a tánccal, zenével, énekkel.
Pásztor Erzsi Kossuth-díjas művészünk és fiatal művészeink mellett a legnépszerűbb magyar mesemondó, Berecz András fia, a „Fölszállott a páva” győztese, Berecz István koreográfus, székely narrátor is színre lép a pajzán komédiázásban.